Török Ábrahám: H
H

A ballada halva az éltemet őrzi a hallgatag dombnak az ész a határ
a nyers füvön élvezi élete végét a temetőn károgva ritka madár
pirosba tekerve keresztbe szegelve ha fújja a füstöt a harminchárom
pirosba tekerte keresztbe szegelte fejét ez a nap süti légy te a párom
a néma halállal is éget a csendben a kőfejü démonok itt a teremtő
ne mondd ki mi össze nem égeti szép szemed éjjeli órán légy te a napfény
abraka dabra csak össze ne verjen a vállamon évelő képletes őz

és most
légy te a napfény máshol az égen légy te az ki két éve voltál
légy te az kinek neveztelek légy az aki nem tudta amit most
légy olyan mint rég hogy én is olyan lehessek és ott lehessek
ahol régen

Sajnos nem tudom minden kérdésedre a választ csak annyit
hula hula hol a régi én kit még máshogy neveztél
és hol vannak azok akik régen gyűrűként öleltek körbe és azt mondták amit nem szabad kimondani
és miért vagyok ilyen
és miért én vagyok ilyen
és mondd el azt is jobban jártam e volna lavanol vagy lavaniiskela
koska minä en oikeasti tiedä
koska en koskaan yrittänyt niin kuin olisi pitänyt
mutta mä haluan olla ja haluan rakastaa

ja haluan olla rakasstettu.

Légy te a napfény máshol az égen, légy te a kincse az éjjeli csendnek.
S légy olyan, mint régen.
Nekem marad a Köd.
6653
pepa24 - 2020. január 14. 22:21:01

Kedves Ábrahám
a versed első soraiba többször is belekezdtem, mert tudom ugyan mit kell tenni, de én érteni akartam. Aztán már nem... és akkor Smile meghallottam lelki szemeimmel a dobszót, és lelki füleimmel láttam a sámánt és... ("és szeretnék szeretni" )
És ismét bocsánatodat kérem, mert ma már írtam Neked egy privát üzenetet a Viharmadár kapcsán, és most, e versed olvastán valami hasonló megállapításra jutottam. Mert hát nekem is van itt egy (2019-es) nyolcsoros versem (SZERELMED...) aminek az utolsó részében az áll: "Szerelmed ködbe vesző szellemdal...". Úgy tűnik, Te a bűvölő, én a bűvölt alakját öltöttem fel. Egészen más a Te versed, mint az enyém, sokkal összetettebb, sokkal keményebb, de nem mélyebb vagy magasabb, mert mindketten ugyanott jártunk.
Gratulálok a költeményedhez, igazi remeklés!

3933
vadvirag47 - 2020. január 06. 15:50:22

Nekem ez a verselés túl "magas". Vagy a fantáziám gyér, vagy a tudásom...vagy MÁS miatt állnak távol tőlem gondolataid. Olyan verset, amit magyarázni kell, és nem értem a nyelvezetét, nem tudok szívembe fogadni. Magyarok vagyunk!
Mért kell idegen nyelven (vagy halandzsázva?) közölni mondanivalónk nagy részét? Ami, eljutott értelmemhez, az egy még nem megállapodott ember út,-és szeretet-keresése, tapogatózás a költészet világában.
Érdekes sorok, de nem került közel hozzám a fentiek miatt...a jambusok viszont nagyon tetszettek.
Üdv. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.