Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szabóné Orosz Katalin: Emlékezés
Emlékezés



Kis szobámban ülök csendes éjszakákon,
eszembe jut néha elmúlt boldogságom.
Álmodozva néztük a hold fényes körét.
Szerelmesen, némán fogtuk egymás kezét.

Nyári éjszakákon bolyongtunk a fák közt.
Csak a falevelek suttogtak egymás közt.
Nem szóltunk egy szót sem, néztük egymás szemét.
Hallgattuk a bárból kiszűrődő zenét.

Egyszer aztán nem jöttél, hiába is vártam.
Te egy gazdag nővel mulattál a bárban.
Szép volt a nő, de még több volt a pénze.
Azt mondtad ő kell, nem hittem el el mégse.

Azt hittem szerelmünk nem fog múlni soha.
Hisz úgy éreztem szeretsz, ó én ostoba.
Boldog voltam nagyon, míg ő meg nem jelent.
Azután a pénz csillogását látta csak a szemed.

Azóta nincs álmom, nem kell étel-ital.
Csak bolyongok a fák közt, mikor minden kihalt.
Kedvenc útjainkat végig rovom újra.
Könnyes szemmel gondolok a fájó édes múltra.

Hiába akarom, nem feledlek mégsem.
Pedig jól tudom, becsaptad a szívem.
Mégis téged várlak, csak utánad vágyom,
érted hull a könnyem csöndes éjszakákon.

Elmúlt a nyár ősz jött a helyébe.
Én úgy éreztem elfeledlek végre.
Sárguló levelek hullanak a földre,
még egyszer elmegyek a kedvenc helyünkre.

Régi padunkon üldögélek sírva.
Szél hozta a hírt ma érkeztél vissza.
Mégis tudom utad nem hozzám vezet.
Hisz én nem adhatok pénzt, csupán szerelmet.
Úgy érzem mégis, én sohasem feledlek,
mert én még így is a sírig szeretlek.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.