Hodos Éva: Jégbe zárt emlék 1.
Jégbe zárt emlék 1.

Sötét téli éjszakákon,
mint a tolvaj, halkan járok.
Lábaim messzire visznek,
mit keresek nem találom.

Talán a múlt egy darabját
azt kutatom, azt akarom.
hallgatom, hogy a szél is zokog,
s könnyet csókol az arcomon.

Mintha a régi kedves hangja sírna ...
vágyról sikoltva és szerelemről.
Égi örvény, csillag hullás,
S már vér csorog a két szememből.

A harcot meg nem nyerhetem
"ember vagyok!" "csak" legyen elég!
Vágyaink földbe tipornak,
S nem marad más csak a remény.

S hideg ködök hajnalán,
fogaid nyomát őrzi a szám.
5396
Kitti - 2020. január 12. 12:01:05

Hú de jó kis vers ez, Éva! A múltban keresgélni nagyon hálátlan dolog, hiszen megváltoztatni képtelenség. Csupán az emlék az, ami marcangolni képes a lelket...ha hagyjuk. Rose

6191
Magdolna43 - 2020. január 11. 13:08:12

Kedvrs Éva!
A remény mindig maradjon velünk.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

2952
bruxinelli - 2020. január 10. 16:38:25

Szeretettel gratulálok, megmarad a remény. Így legyen, Zsófi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.