Putterer Magdolna Léna: Őrület
Őrület

Beteggé vált ez a világ, ahol
testvér, testvére testébe rúg, tipor,
s mint a holló, vájja ki a szemét:
- A szemét! Elveszi a szeretőjét!

Mindent, mi az övé! - Sokat akar.
Mindezért vérét, nem rest ütni a kar.
Igénnyel együtt, nőtt az aljasság,
elmékben bizarr képek, a zavartság;

A sérült, bántalmazott lelkeket,
a félelem, szorongás, kétely vezet,
az őrületnek a börtönébe...

Semmiség? - A szülők szerető szíve,
gyermekük harcát látva, összeszorul.
- Ó, ki esik még foglyul a Sátánnak ?

2020. január 11.

/Szerző: Putterer Magdolna Léna/
3933
vadvirag47 - 2020. január 16. 05:10:27

Szomorú valóság kiabál versedből.
Az igazi szenvedő: a szülő, és végső soron: a haza. Egyik sem tud az ilyen "feltörekvő" vagy inkább törtető, mindenen átgázoló jövő-képpel s annak kialakítójával, a mai ifjúsággal - mit kezdeni. Rohannak a vesztükbe, véres a torkuk, elhullnak "csikó" korukban, mégis elvtelenül kiabálnak, élik laza, terv-nélküli, erkölcstelen életüket - legalábbis nagy részük, mert szerencsére nem mindegyik ilyen.
De az a kevés nem tudja átformálni, semmissé tenni az általuk okozott - szinte már - kijavíthatatlan károkat, rombolást.
Ez a káosz tönkre vágja a szépet és a szeretni valót.
Hány évtizednek kell eltelnie, míg fordul a világ, és újra életre kel a normális, alkotó élet, a normális világ?
Sajnos, én már nem élem meg, de unokáink, dédunokáink talán megismerik!
Szeretettel olvastam magvas, értékes gondolatidat. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.