Nagy János 2: Tűzvihar
Tűzvihar

Az ég alján vörösen lángol,
baljósan izzik az alkonyat;
tűz-palástot az égre ráncol
poklot festő, rőt olajnyomat,
bogár sem rebben halk szárnyakon,
madárdal lapít,ül a csendben;
szótlanul hallgat a szánalom,
jajszót az égre minek mentsen?

Viharfelhőt kerget a néma
időbe zárt hangtalan este,
majd sikolt, mint érces sziréna,
mely a csatákat felkeresve
villám - csokrot fest föl az égre,
rongyos testéből sebet kimar,
s tombolva ront a messzeségre,
kitör, - mint vulkán, - a tűzvihar.
6542
ritatothne - 2020. január 29. 16:24:03

Tetszéssel olvastam a versed.

Szeretettel: RitaIn Love

5276
Jean19570102 - 2020. január 23. 08:33:09

Kedves Tibor!

Köszönöm elismerő szavaidat!

baráti üdvözlettel: János

2603
orkutya - 2020. január 22. 17:28:56

Ez egy komoly, hatásos vers volt, jó volt olvasni, noha szinte bele borzongtam. Gratulálok Neked! Cool

5276
Jean19570102 - 2020. január 22. 11:03:41

Kedves Magdi és Éva!

Köszönöm, hogy olvastatok és hogy a vers megnyerte tetszéseteket.

baráti üdvözlettel: János

6643
szikra60 - 2020. január 21. 14:10:43

Kedves János! Szeretettel gratulálok szép versedhez! ÉvaRose

6191
Magdolna43 - 2020. január 21. 11:36:59

Kedves János!

Nagyon jól és nagyon szépen írod le megrázó élményedet,
Gratulalok,
Magdi

5276
Jean19570102 - 2020. január 21. 10:06:47

Kedves Kitti és Erzsébet!

Köszönöm, hogy olvastátok. Gyermekkoromban átéltem egy olyan vihart otthon egyedül, amely fákat csavart ki, tetőket rongált meg. Azt hiszem, azt sosem felejtem el, emlékszem rá amíg élek. talán sikerült a hangulatát visszaadni...
Baráti üdvözlettel: János

4694
Rzsike - 2020. január 20. 23:20:23

nagyon jól festeted le a történetet.

5396
Kitti - 2020. január 20. 23:03:33

Nagyon szépet írtál János! Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.