Skapi Anni: Árvíz a Ronyván

Árvíz a Ronyván

Ez év májusi esője
Nem hozott aranyat,
Bánatkönnyet vitt az árvíz
Elsöpört házakat.
Tehetetlen nézte a nép,
Zokogott, jajgatott,
Életének eredménye
Mily’ gyorsan elúszott.

Hiába jött a sok segítség,
Velük együtt ott volt a kétség.
Homokzsákot halomba rakták,
Megállítani mégsem tudták.
Úszott minden, ruha, edény,
Szennyvízben az összes remény.
Ronyva patak nyáron kiszárad,
Észveszejtő, most meg hogy árad!

Sohasem volt hajózható,
Mint azt mondták Trianonban.
Fürdésre sem volt alkalmas,
Pocsolya volt, eddig abban.
De ha ezt a sok vizet most
Mi kiáradt országszerte,
Összeterelnék mind ide,
Beöntenék egy nagy mederbe,

Talán akkor egy kis bárkán
Jöhetnének megszemlélni,
Hogyan él a szegény magyar,
S miattuk mit kell szenvedni.
Borzasztó, ami itt történt,
Egyik ár még el sem vonult,
Jött a másik, még több vízzel
Sok-sok ember már kiborult.

Májusi eső aranyat ér,
De nem nekik, állíthatom,
Sok száz ember, lakás nélkül,
Fájó szívvel ezt írhatom.
Szülők és a gyermekeik
Meggyötörten állnak most ott,
Sírva nézik, hogy az árral
Minden „aranyuk” elúszott.

Sátoraljaújhely, 2010. június 4.

Skapi Anni
801
Skapi Anni - 2010. június 10. 08:58:16

Mindnyájatoknak szeretném megköszönni az együtt érző hozzászólásotokat. Én is úgy éreztem, erről a lesújtó, katasztrofális eseményről feltétlenül meg kell emlékeznem.

Szeretettel gondolok Rátok: Anikó

490
kismehi - Libricz Maja - 2010. június 09. 21:42:57

Kedves Anikó!

Nagyon szépen, rímekkel fogalmaztad meg ezt a nagy tragédiát....
gratulálok hozzá!Legszívesebben minden ismerősömmel megosztanám a segélyvonalak telefonszámával együtt...Hisz, ha minden felnőtt ember csak egyszer hívná ezeket a számokat rengeteg pénz összejöhetne.
Nemcsak sajnálkozni kell, hanem segíteni, ahol lehet...Én rengeteg ruhát és egyéb apróságot átvittem az iskolába, hiszen mindenhol gyűjtést szerveztek...ez a minimum...
Remélem a Jóisten egyhamar nem küld ilyet árvizet sehova.. bár szakemberek szerint egyre több lesz...
Üdv: maja

498
kovesdiferencne - 2010. június 08. 19:09:04

Kedves Anikó!
Most is mutatja a TV a nem szünő veszedelmet.
Nincs szavam ami megfelelően tükrözné a fájdalmamat
amikor "Embertársaink" igy szenvednek,rettegnek,nincstelenné,koldussá válnak.
Köszönöm, hogy verseddel odakalauzoltál az együttérzők táborába:Teri

524
BogIcu - 2010. június 08. 13:02:48

Drága barátnőm!

Szinte tudtam, hogy megverseled ezt a szörnyű tragédiát. Fel sem tudom fogni, mit kezd az a rengeteg család, kinek a háza és vele együtt minden reménye elúszott? Mi lesz velük? Az a kis segítség jóformán semmire nem elég. Egy élet munkája, értelme veszett oda... Szomorú, nagyon szomorú....

Szeretettel: Icus

1119
tatos - 2010. június 07. 22:49:00

Kedves Anikó.
Szép szomorú versedet fájdalommal olvastam. Annyi keserűség és tehetetlen érzés gyült bennem össze. Hiába az adomány és a gyűjtés azt amit ők elvaszítettek azt semmi nem tudja pótolni. Szeretettel Gyöngyi.

277
farkas viola - 2010. június 07. 22:19:48

Kedves Anikó!
Borzasztó tragédia, jó, hogy leírtad. Mi, akik csak a TV-ből látjuk, szerencsések vagyunk, hogy elkerült ez a nagy szörnyűség. De az a sok család, akiknek mindenük elúszott? Csak az tudja igazán, aki benne van. Isten segítse őket meg és a jó szándékú emberek is, hogy mielőbb fedél legyen a fejük fölött.
Szeretettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.