Szöllősi Dávid: Örömhír

Örömhír

Nincs féléve, hogy versben elsirattam
Anyám elfagyott vén leánderét,
Csonkig vágva a kert végében hagytam,
Ne bántsa senki érzékeny szemét.

Hol egykor élt, a piros, nagy cserépben
Most gyom növekszik, burjánzik a gaz,
Mindegy, meghalt, gondoltam, ahogy néztem,
Csak az idő lesz erre a vigasz.

Történt minap, hogy ahová rejtettem,
Rakosgattam a régi holmikat,
A cserepeket is szemügyre vettem
Mogyoróbokrunk ágai alatt.

Nahát, ezek a dudvák így benőtték
Anyám kedvencét, régi hobbiját!
Nyomban kitépem őket, mielőtt még
Elhányná magját kalász és virág.

Úgy is tettem. Ahogy ritkult a dzsungel,
Úgy kandikált ki mind jobban a fa,
Ni csak! Hisz’ él még a drága leánder!
Oldalán pici hajtások sora…

Remény se volt, hogy egyszer még feltámad,
A természet így gyakorolt kegyet,
Mama, mama, ott fönn az égben! Láttad?
Kizöldült, él kedves leándered!

Díszhelyre szánom kertünkbe kitenni,
Naponta lesem, gonddal locsolom,
Ott virít majd, hol Te szerettél lenni,
Szélárnyékban, az éltető napon.

Nagyegyháza, 2010. augusztus 24.

Szöllősi Dávid
801
Skapi Anni - 2010. augusztus 29. 18:25:36

Kedves Dávid!

Örömmel és melegséggel töltött el versed olvasása, amelyben leírtad édesanyád kedves virágának életre kelését. Nekem is van két Leanderem egy halvány sárga és egy erős rózsaszín. Nagyon szeretem őket, de a többi virágot is. Versed nagyon szép emlékezés és valóban örömhír, és a szeretet gyönyörű megmutatkozása. Gratulálok!

Szeretettel: Anikó

1160
Kokesz - 2010. augusztus 28. 19:52:16

Nagyon szép emlékezés!
szerető üdv
Ildikó

1119
tatos - 2010. augusztus 27. 21:59:47

SmileKedves Dávid.
Olyan örömmel és szeretettel olvastam el a Leánder történetét.
Igazán köszönöm, hogy megosztottad ezt az örömöt.
Érdekes, hogy az ember lelkének, milyen kevés kell, hogy bízzon és örömet érezhessen. Mert én így érzek a versed olvasása után.Igazán szépen írtad le.Gratulálok Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

277
farkas viola - 2010. augusztus 27. 06:25:39

Kedves Dávid!
Ez egy valóságos ÖRÖMHÍR, az élet csodája, a "halott" feltámadása, újra élése, az ember öröme. Jó, hogy megosztottad velünk. Én is így pátyolgatom a növényeket, de sajnos, szomorú szívvel, de most kénytelen vagyok pusztítani a rengeteg, embermagasságú virágot, annyira dzsungel lett, hogy közlekedni sem tudok. Ha már nem bírok velük, valószínűleg betemetnek!
Szeretettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.