Bakos József: Elfáradunk

Elfáradunk

Érző húsodban jaj szó hangzik,
csontod roppan, fáradtan vonaglik.
Mozdulnál, de késként vág a kín,
s fájdalom tüze ég ráncos bőröd alatt.
Eltelt évek rozsdás vasfogai
vadul tépik, cibálják testedet
és a tudat, csendesen beleremeg.
Elköszönnek sorban a megfáradt inak,
nem kötnek szövetet, csontok közt hidat.
Lépésed lassul, erőd elhagy.
Elméd még küzd, de bágyadt,
az emlékek súlyától csendben elfáradt.

Bakos József
230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 31. 09:41:16

Kedves Józsi!

Így érezhet egy öregedő ember. Az évek "vasfogai" elől senki sem menekülhet, azok közül, akik megérik az igazi öregkort. Talán mi is így leszünk egyszer, ha megérjük.
Most anyáink, vagy apáink érezhetik magukat így, kinek kije van még élő.


Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

498
kovesdiferencne - 2010. augusztus 31. 02:58:33

Kedves Józsi!
Egy olyan fiatal, fáradhatatlan ember mint Te, honnét tudja
mindezt ilyen pontosan,felülmúlhatatlannul megverselni???
Sok szeretettel többször is el kellett olvasnom a csodálattól
elbűvölve:Teri

277
farkas viola - 2010. augusztus 31. 00:31:35

Kedves Józsi!
Ez SZUPER! SZINTE SZÓHOZ SEM TUDOK JUTNI, ANNYIRA REMEK! Jaj, csak ne érezzen ilyet senki, pedig... bármi jöhet!
Szeretettel gratulálok: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.