Bakos József: Elfáradunk

Elfáradunk

Érző húsodban jaj szó hangzik,
csontod roppan, fáradtan vonaglik.
Mozdulnál, de késként vág a kín,
s fájdalom tüze ég ráncos bőröd alatt.
Eltelt évek rozsdás vasfogai
vadul tépik, cibálják testedet
és a tudat, csendesen beleremeg.
Elköszönnek sorban a megfáradt inak,
nem kötnek szövetet, csontok közt hidat.
Lépésed lassul, erőd elhagy.
Elméd még küzd, de bágyadt,
az emlékek súlyától csendben elfáradt.

Bakos József
2
Jozsi-foszerkeszto - 2012. augusztus 14. 18:03:29

Kedves László!

Ezt egy nagyon fáradt pillanatomban írtam.
Már én is érzem az évek súlyát, bár nem tartom öregnek magamat. Smile
Sőt!


Köszönöm mindenkinek aki olvasott.

Üdvözlettel
Józsi

3439
titus56 - 2012. augusztus 14. 12:44:45

Ezen nincs is mit rágódni, egyszerűen jóóóóó és kész!

Cs Nagy László

1160
Kokesz - 2010. szeptember 01. 18:26:00

Kedves Józsi!
Fiatal korod ellenére, igencsak belevágtál a mondanivalóba!
Hűen visszaadod, mi lesz ha...
de várjunk még ezzel
szerető üdv
Ildikó

1273
monisa - 2010. szeptember 01. 16:24:13

Kedves József!

Remek vers, csak gratulálni tudok! Üdv.: Mónika

227
kondrakati - 2010. szeptember 01. 11:15:02

Kedves Józsi!

Szerencsére még nem így érzem magam, de a versed mégis hatással volt rám.

1748
Ligeti Eva - 2010. augusztus 31. 21:58:00

Tetszenek a hasonlataid, a képek sokasága, amely mind mind a fáradó test részei.
Szeretettel olvastalak: Éva

524
BogIcu - 2010. augusztus 31. 21:48:16

Kedves Józsi!

Remek vers!
Egyszer valami ilyet írtam:... és ahogy kopnak a csigolyák, előkerülnek a rigolyák...Grin
Versedről jutott eszembe. Na, azért remélem még nem vagyok nagyon rigolyás!

Szeretettel: Icus

2
Jozsi-foszerkeszto - 2010. augusztus 31. 19:50:44

Kedves Viola, Terike, Leonardovics, Zsuzsa, Rozálka, Mara és Gyöngyi!
Köszönöm, hogy olvastátok versemet. Ez egy nagyon fárasztó napon íródott. Néha én is érzem a csontjaimat és látom a családomban is, hogy testünk lassan megkopik, de amíg vannak körülöttünk akik szeretnek és akiket szerethetünk, feledtetik a fájdalmainkat is.
Szeretettel: Józsi

1119
tatos - 2010. augusztus 31. 18:44:29

Kedves Józsi.
Elolvasva versedet a tiszta empátia érzése sugárzik belőle. Olyan megfoghatóan és érzékelhetően írod le versedben az öregség és fájdalom jeleit. Rá vall érzékenységedre ez a szép és kifejező vers. Gratulálok. Sok sikert kívánok. Szeretettel Gyöngyi.

1209
angyalka - 2010. augusztus 31. 16:11:49

Kedves Józsi!
Versed nagyon szép, ha fájdalmasan igaz is.
Mindenki megöregszik egyszer remélhetőleg, a szörnyű az , hogy sajnos gyermekek is éreznek ily fájdalmat -kínt, amiről te írsz, és ez az ami nagyon igazságtalan.
Szeretettel:Rozálka
U.i.Talán nem ráncosok, de a betegség ugyanezzel a tünetekkel jár..

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.