Skapi Anni: Mama, segíts!

Mama, segíts!

Mama, én bántani soha sem akartam.
Se téged, se mást, s ha mégis megtettem,
Rossz szándék kiváltképp nem élt a szívembe.
Mama, most viszont szándékosan kérdem,
Miért neveltél oly érzékenyen engem?
Hogy mindenki baját, bűnét és fájdalmát,
Saját magaménak érezzem és vegyem?
Miért kell a lelkemnek másokért szenvednem?
Miért a szívemben ilyen sok fájdalom?
Ezt tőled kérdezem, s választ már nem kapom.
Mama! Mért tetted ezt? Szeretetből velem?
Hiányod nap, mint nap, szenvedve érezem.
Miért énekeltél, verseltél szeretve?
Mért hagytál itt, mama? Egyedül, szenvedve?
Sírodhoz nem megyek, mert itt vagy szobámban,
Egy fehér urnában hamvaid ágyában.
Most is odaállva, hiába kérdezem,
Mondd, mi a szándékod, vagy az Úrnak velem?
Mécseseket gyújtok, nap, mint nap, s nem felelsz,
Mit tegyek, ó mama, Kérlek, segíts nekem!
Nem csak ma, én mindig szívemben hordozlak,
Édes teher vagy te, soha el nem hagylak.

Sátoraljaújhely, 2010. 10. 31.

Skapi Anni
795
Tigram - 2010. november 02. 18:10:54

Drága Anikóm.
Amint olvasom, egyszerre jöttünk vissza.
Hozod a régi általam megszokott formádat.
Csodálatosan írtad le az érzéseidet.
Ölellek szeretettel: Tigram.

277
farkas viola - 2010. november 02. 17:10:22

Kedves Anikó!
Ne! Ne tégy szemrehányást Édesanyádnak, Ő nem tehet erről! Az érzékenység Belőled fakad, amely finom lélekre vall.
Egyébként örülök, hogy újra látom versedet és remélem, hogy eredményesen birkózol a napi gondokkal. Kérdésedre a válaszokat Magadban hordozod. Megértelek, hisz én is magam vagyok!
A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola

1119
tatos - 2010. november 02. 16:56:53

Kedves Anikó!
Minél érzékenyebb valaki, annál jobban tud fájni. S minél jobban tud fájni, annál jobban áttudja saját érzésein keresztül érezni a másik ember fájdalmát is. Az ember egyik legszebb, legerényesebb kincse. Ez tud vigasztalni is mert érzi a másikról, hogy mi az amivel vigasztalni tud. Édesanyád emléke legyen mindig lelked méjén, hogy megduplázva élhessed szép erényes segítő napjaid. Minden jelen fájdalom a jövő tanulsága és tudása. Minden emlék értékké kell hogy váljon. Szép versedhez gratulálok sok sikert és megnyugtató büszkeséggel teli boldogságot kívánok neked. Szeretettel Gyöngyi.

298
keni - 2010. november 02. 15:27:26

Kedves Anni !

Nem tudtam Rólad, hogy mint én is távol voltál, azt sem mióta.
Én december óta csak mostanában nyitottam ki a Honlapot.
Nem köszöntem el, mert tudtam úgyis visszatérek Közétek...

Még nem küldök be írásokat, mert nem is írtam, s hogy mikortól fogok még nem tudom...

Fogadd őszinte részvétemet édesanyád elvesztése miatt.

Biztosan nem arra tanított, hogy egyedül maradj.

Halottaimat már én is sokszor kértem, de már feladtam mert sohasem kaptam senkitől feleletet.
Fel kell tehát építeni magunkat újra. Az elvesztettet tudnunk kell elengedni, - a saját útját járni.

Azt mondják: a megosztott öröm dupla öröm, - és megosztott fájdalom csak fél fájdalom marad,,,,

Mi itt sokan osztozunk fájdalmadban, és kérjük az adjon némi vigaszt !

Szeretettel !

- keni -

524
BogIcu - 2010. november 02. 13:10:30

Drága Anikó!

Nagyon örülök, hogy újra itt vagy közöttünk, és kérlek, maradj is sokáig!

Mély gyászodban együtt érzek veled. Nem tudom, a sok miértre megkapjuk-e a válaszokat. A fájdalom idővel enyhül, de sosem múlik el...
Remélem egy kicsit már nyugodtabb érzékeny lelkedDisappointed

Sok szeretettel ölellek: Icus

1209
angyalka - 2010. november 02. 11:30:48

Kedves Anna!!!!
Először is szeretnélek köszönteni, mert nagyon hiányoztál.
Nagyon örülök , hogy itt vagy újra.
A versedet olvasva, te is telis-tele vagy fájdalmakkal,úgy mint itt egy páran.Az viszont biztos, hogy akárhogyan is , de mindenki fájdalmát nem cipelhetjük végig egy ököréleten át .
Jó lenne rá a megoldást megtalálni, de lehet , hogy csak gyengébbek vagyunk.
Szeretettel, és baráti üdv:RozálkaWink

230
Torma Zsuzsanna - 2010. november 02. 10:56:06

Kedves Anna!

Igen, szép és mélyen megható a versed.
Terike hozzászólásához én sem tudok mást hozzátenni. Azt hiszen nagyon igaz, amit írt, én is osztozom ebben!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

498
kovesdiferencne - 2010. november 02. 09:15:16

Kedves Anni!
"Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül
szeretni nem lehet!"
A Te drága Édesanyád tudta ezt,de érző, szeretni tudó embert
akart felnevelni.
Sikerült!!!
Fájjunk inkább,csak érzéstelenek ne legyünk soha!!!
Én is sokat "Fájok"! Nem baj!
Szeretettel:Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.