Skapi Anni: Ezt kérdem tőletek

Ezt kérdem tőletek

Mért van az, hogy mindig többet várunk,
Miért van az, hogy rosszul reagálunk
Azoknak, kiket szerettünk régen,
És most nem értjük, mért ilyenek éppen?
Hiszen jó barátnak tartottuk, s már elmúlt?
Változik az érzés, vagy változik a jele, s a múlt?
Ki tudja azt, miben lehet már hinni?
Hogyan lehet, s kell embernek maradni?
Könyörgöm, kérlel, válaszoljatok!
Keresem az utam, azt mutassatok!

Sátoraljaújhely, 2010. 11. 5.

Skapi Anni
801
Skapi Anni - 2010. november 16. 22:56:52

Kedves Földim, Marika!

Jó érzés, hogy még sem vagyok egyedül gondolataimmal ezen a vidéken! Valaki csak olvas és ír ebből a régióból is megértő, biztató szavakat.

Hálás köszönetem: Anikó

801
Skapi Anni - 2010. november 10. 19:00:51

Drága Barátaim!
Mert így érzem hozzászólásaitok alapján. Egy küszködő, önmagát kereső ember vagyok, aki szeretetre vágyik, és pofonokba ütközik sokszor. Icusnak igaza van, mert csak, ha szükség van ránk, akkor nagyon kedvesek tudnak lenni az emberek, és én mindig bedőlök a jóhiszeműségem miatt, és újra-és újra beleesek ugyan abba a gödörbe.
Kedves Juli! Valóban elbeszélünk egymás mellett, ezt már számtalanszor tapasztaltam, hogy hogy nem értik meg, vagy nem is akarják, amit mondok?
Rozálka!, Köszönöm, hogy elolvastad versemet. most, hogy csak néha jelentkezem, kevesen reagálnak, de el kell fogadnom, én sem írok véleményeket, nincs időm, mert az unokámmal foglalkozom az időm legnagyobb részében és a lányomnak segítek. Főzök nekik, vasalok, bevásárolok stb...
Timóca! Nem öröm számomra, hogy hasonlókat érzel, mert tudom, hogy ez mennyire fájdalmas. Kívánok Neked sokkal jobb életet és megbecsülést, sok szeretetet. egészséget, sikert, és mindent, amire vágysz!
Drága Kenni! Téged utoljára hagytalak, mert a Te véleményed, megnyugtató, őszinte szavaid a lelkem legmélyebb csücskébe is eljutnak. Szívembe zárom minden szavadat, gondolatmenetedet magamban folytatom. Köszönöm, hogy vagy nekünk!

Őszinte szeretettel: Anikó

1209
angyalka - 2010. november 10. 14:31:38

Drága Anna!
Sajnos az élet útja egy kész labirintus.Van aki nem igazán tud életében rendesen végig menni ezen az úton, annak segítség kell...ÉN itt vagyok, nézd nyújtom a kezem!...
De a helyes választ sajnos én sem tudom.
Szeretettel olvastam kétségek közt megírt versedet:
Baráti üdv:RozálkaWink

524
BogIcu - 2010. november 10. 09:45:54

Drága Anikóm!

Ha tudnám a választ - hidd el! - én lennék az első, aki megírja Neked! De nem tudom, mert engem is ugyanezek a kétségek gyötörnek. Újabb és újabb bizalom, újabb és újabb csalódás.... Vasárnap este kezdtem el egy hasonló tartalmú verset.... érdekes....
De az is lehet, hogy igazad van... túl sokat várunk a másiktól... belém csak addig szoktak általában kapaszkodni, amíg szükség van rám. Amíg simogatom a lelküket, aztán amikor jobb az élet, már el is vagyok feledve.... nem baj.... nekünk ez rendeltetett!
(persze ez azért nem mindenkire vonatkozik, hála Istennek)Smile

Nagyon jó vers, gratulálok: Icus

298
keni - 2010. november 09. 18:31:01

Drága Anni !

Hidd el nekem mindenki keresi a maga útját, megfelelni vágyását az emberek, de főleg a szeretteink és a barátaink miatt....

Segélykiáltásod éppen ezért jogos is, de talán érthető abban a szellemben, hogy a mai rohanó világukban - tényleg egy idő után, már a saját anyánk mellet is elmennénk észrevétlenül, mert tele vagyunk ezernyi aprócska bajainkkal és nyűgeinkkel....

*Lakva ismerni meg az embert és fiát...* tartja a mondás.
De ma már erre nem tudunk időt szánni, vagy ha mégis megismerve jobban a másikat, vagy én vagy Te - szó nélkül eltávolodunk inkább egymástól, - minthogy megsértve a másikat, - szemébe mernénk mondani az igazságot, a mi értet....
Ezenfelül sajna nagyok, és igényesek az elvárásaink is, és a türelmi képességünk is...

*Ne szólj szám - nem fáj ... fejem* , ,,,, és Agyő. ------
Magyarul szólva gyávák, hiúk, önzők is vagyunk egy kicsit, és ami a legfontosabb: az az alázat, és emberségünk pillanatnyi kiesése....

-- Az vesse az első követ rám, aki ezt még nem érte meg,,,,,,

Lehet, hogy én is rossz tanácsadó vagyok, és csak polemizálok, de én ezekben látom a feltett kérdésedre a legfontosabb magyarázatot.....

Szerető szívemmel köszöntelek: Kedves---
- Rokon és- iker-lelkem !


- keni -

1464
kuzmajulianna - 2010. november 09. 14:51:24

Kedves Anni!

Van nekem is egy hasonló tartalmú versem.
Akkor elvoltam keseredve mert nem értettem,s talán még ma sem értem,hogy akik közel álltak hozzám mért kerülnek
távol,mért nem értjük egymás szavát úgy ahogyan régen.
Én utat nem tudok mutatni,hisz sokszor a magamét sem találom,de valahogy az az érzésem hogy ebbe a rohanó világban egyszerűen elbeszélünk egymás mellett ,ki tudja miért.

Fájdalmasan szép versed,mint egy segélykiáltás,úgy hatott rám.

Szeretettel olvastalak:Juli

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.