Kenéz István: Lélekharang

Lélekharang

Miden órában, sőt percenként
Szól valakiért egy lélekharang
Valakiért, akit temetnek éppen

A sír körül állnak a gyászolók és
Imádkoznak – bízván, kérve a lelki
Üdvösséget és a fájdalom enyhülést

Én már nem tudom eldönteni
Mire is jó ez a harang kíséret,
Hiszen a lelkek úgyis más világba térnek

Régi liturgia ez, mely mégis csak segít
Megbékíteni az itt maradók szívét és
Fájdítani az elindult lélek visszanéző

Utolsó tekintetét, akik szeme mind érte sír
Ahol csak keserűséget lát és bánatot
Nem elég, hogy itt élt és itt is szenvedett

Útján is cipelni kell a még emlékezetet
De mégis próbáljuk vissza is tartani
Aki már más pályákon az ég felé indult

Várva őt egy nagy végső elszámolás,
Mely után régi volt szeretteivel szókat vált
Majd egy hosszú felkészülés egy új útra

Hogy ide visszatérjen egy földi életre
Annyi mindenféle megtisztulás és tanács
Talán sok-sok létközben eltelt év - után

Hagyjuk elmenni, és bátran engedjük el
Nem kell féltenünk, mert Ő már nem téved el
Segítik Őt kísérve kezükben az őrző Angyalok

Elég volt itt most lent e földi szenvedésből
Figyeljünk inkább arra, aki még velünk van
Mert következőnek talán - éppen Ő megy el...

A lélekharangok most is folyvást szólnak
Félrevert hangjuk a most épp temettekhez szól
Egész e nagy világon, ahol csak ember él és hal.

(Budapest, 2010 november 28.)

Írta: Kenéz István / - keni –
1502
metilencsillag - 2010. december 13. 17:36:50

Kedves Keni!

Tetszett a versed. Az ragadott meg leginkább, hogy a halottakért sírunk, pedig lehet, hogy mi leszünk a következők. Így az élőket kéne jobban megbecsülnünk.

1209
angyalka - 2010. december 06. 13:35:12

Kedves Keni!
Nagyon szép verset írtál, mely csodásan mutatja be a halál, eltávozást a földről, majd a halottainkkal való találkozását, és az újra születést.
Az meg biztos, hogy a halál nem kegyetlen.Ami az embereknek fájdalmat okoz, ami az életben való hitünket megroncsolja az a "betegség".Rá kell haragudnunk.
Hozzám is nagyon közel áll ez a téma, pláne ha egy rokont, vagy egy jó ismerőst kell elveszíteni.
Szeretek írni róla, valahogy a fájdalmasabb dolgok hamarabb papírra vetítődnek nálam, mint a boldog percek , órák napok..(persze kevesebb is van belőle mostanság.)SZERETETTEL, ÉS TISZTELETTEL OLVASTAM SZÉPEN MEGFOGALMAZOTT VERSEDET.

ROZÁLKAWink

298
keni - 2010. december 05. 10:18:52

Köszönöm Julianna - ezt a párkedves sort.,,,,,

Talán meglepő, hogy épp az Advent idejében írtam ezt a nem épp idevaló keménynek tartott versemet, de ez mostanában egy temetés kapcsán fogalmazódott meg bennem.

Nem ijesztgetésnek szánom, de bármikor, bárkivel
megtörténhet, bármi, amire nem lehet előre felkészülni, - még a szép ünnepeink alatt is vannak akik gyászolni kénytelenek..

Örülök e téren is való fogékonyságodnak....

- keni -

1464
kuzmajulianna - 2010. december 03. 13:47:24

Kedves keni!
Már írtam neked hogy hozzám nagyon közel áll az élet és halálról valló szemléleted. Most nagyon örültem hogy ezt így versbe foglalva is olvashattam tőled,nagyon tetszett versileg és tartalmilag egyaránt.

Szeretettel olvastalak:Juli

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.