Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Cobblah Ilona: A szerelem ereje

A szerelem ereje

Hol vagy?
mikor a felkelő nap bíborfénye
útra indul átkarolni a világot,
s te hozzám bújva felgyújtottad
testemben az égő, kínzó, vágyálmot.
Hol vagy?
mikor ébredő madarak
szivárványszárnya színesre
festi a végtelent, ahogy sápadt
arcom pírba vonta,
vágytól csillogó két szemed.

Hol vagy?
mikor lágy fuvallattal összesimul
sok száz virágszirom,
s e gyengéd érintéstől-selymes
lágy ringással szemérmesen
nektárt cserél, ezer és ezer liliom.
Hol vagy?
mikor déli szél simogatja a rügyeket,
s a tavaszi eső nedvétől-e rügyből,
fát fakaszt az ébredő kikelet.
S én érzem meleg kezed érintését,
fellegekbe szálló, sóhajjá vált testemen.

Hol vagy?
mikor hosszú órák emésztő kételyének
lassú pergésével lelkemben,
hozzád száll minden gondolat,
s mint távoli erdő halk zsongását,
vágyom hallani szerelemtől reszkető
hangodat-egyedül vagyok,
s ha nem jössz, az egymásra toluló percek
örökkévalóságba torkollnak.
Hol vagy?
mikor hívogatlak szótlan, s hallgatásod
jeges árja arcomra fakasztja könnyeim,
s e keserű óceánban elmerülve,
a dermedő szívet átjárja a jégszigony…
az alácsorgó gyertya viasz is
fagyottan áll az asztalon.

Hol vagy?
mikor a vergődő érzelem hálójában
fogva tartott szeretet-kiált, de hangjára
nem figyel már az érzéketlen világ.
Összetörve, lehunyt szemmel befele sír,
olyan ez, mint betemetett fekete sír.
E roppant fájdalommal élni kell tovább?
Nem ad választ a visszhang se rá.
Hol vagy?
mikor a föld felszínét,
az alkony tükörrel fedi be,
s az érkező sűrű csendben
látom kedves arcod alámerülni
a gyönykagylós semmibe.

Hol vagy?
mikor a holdfény csókot lop a széltől,
s buja mosollyal kerekre hízik a kéjtől.
Felhőpaplan mögé bújik, hogy ne lássa,
amint két egymásba fonódó test
megsemmisül, a mindent elsöprő varázsba.
Hol vagy?
mikor rezgő csillagok kigyúlnak,
s foszforeszkáló ezüst nyíllal
sajgó szívekhez indulnak.
Vagy vigasztalan várom jöttödet?
Ha tudnád sietnél, vágytól
alélt karjaim ölelésedre készülnek.

Hol vagy?
mikor az éj utolsó lobbanása
sokszorozza álmomat nyugtalanul,
s félszegen párnámra hajtva fejem,
a képzelet szőtt fátylán keresztül nézlek,
s érzem, értem élsz valahol.
Hol vagy?
Most kényszerítlek, válaszolj!
A szerelem égisze alatt, forró csókok
lángjába temetve, sírva vagy nevetve,
sorsom veled érjen véget a boldogság
örvényében elveszve,
ha ez a szerelem halhatatlan ereje.

2007-12-08

Cobblah Ilona
443
dzsenyami - 2011. február 16. 15:58:22

Kedves szavaidat köszönöm Keni...igazán magas rangra emeltél.Smile
Ez a vers három éve pihen.., mint fentebb Viola is említette szó volt erről a versről...mert a hossza miatt nem mertem publikálni...Smile de gondoltam Valentin nap jó alkalom
Baráti üdvözlettel
Ilona

1955
Kzella - 2011. február 16. 14:32:27

Kedves Ilona!
Ez a vers tökéletes. A szerelemkeresés ilyen szavakkal egyedi és maga a leírás szemléletes.
Képzeletbeli kedvesed repülne feléd ha olvasná.
Szeretettel: Gizella

1464
kuzmajulianna - 2011. február 16. 10:46:09

Kedves Ilona !

Gyönyörű szép ez a versed . Az egyébként is szép és nagyon emberi érzelmeket szinte duplájára fokozza a versedben lévő sok,sok gyönyörű kép.

Csodálattal olvastam

Szerető Üdv : Juli

2175
hzsike - 2011. február 15. 21:03:07

Kedves Ilona!
Többször is elolvastam gyönyürű versedet, nagyon tetszik.
Ennyi szépséges érzelmet, összecsengő rímekkel, gyönyörű hasonlatokkal csodálatos jelzőkkel kifejezni, elismerést követel.
Igaz, kicsit a megszokottól eltér a terjedelme, de kár lett volna kihagynod egyetlen sorát is.
Szeretettel gratulálok! H.Gábor Erzsébet /Zsike/Pfft

298
keni - 2011. február 15. 11:45:36

Drága Ilona !


Ez egy nagy teljesítményű és mindent elsöprő gyönyörű munka volt.
Olyan varázslatok és képek sokaságát hívtad és hoztad elő, mely csak a lélek hatalmas gazdagságára vall..

Én ezt a versedet nyugodtan összevetném bármelyik nagyszerű Nyugatos költők versével, és végtelen tehetségével...

Egy álom volt olvasni és most valóság írni róla !

Nagyoooooooon szééép !

Szeretettel !

- keni -

443
dzsenyami - 2011. február 15. 10:26:11

Szia Violám... hát igen ez az a vers ... még próbálkozásaim kezdetén íródott-no azóta összevontam csiszolgattam, de így is meg van a hosszaSmile
Mostmár igyekszem "tudatosan" rövidülni...de hát ez olykor témától is függ....neked mondjam-amikor az embert elkapja az ihletSmile
Köszönöm hogy itt jártál.. Puszika ...találkozunk a rendezvényen remélem......
Jó cím ez a VÉGRE ITT VAGY- még megihlet...Wink

277
farkas viola - 2011. február 15. 07:09:47

Kedves Ilona!
Nehéz megszólalni drámai versed után, pláne olyannak, aki ugyanezt érezte egy életen át, de már csak érezte, múlt időben! Mert ugye, egyre gyorsabban száguld a vonatunk a végállomás felé.
Erre a versre már rég várok, amikor Komádiba utaztunk és meséltél róla.
Szívből kívánom, hogy a "Hol vagy? - Végre itt vagy!-ra, változzék.
Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.