Móritz Mátyás: Még maga se…

Még maga se…


Még maga se tudta, hogy mennyit szenvedett,
mielőtt magát a vonat elé vetett;
a szerelmével sem akadt neki terve,
kinek ha hold sütött, kinyíltak a terme.
Tiszta szívű volt, ki ha kell embert ölne,
nézte ablakán: a legyek megdögölne;
mi bántotta? Úgy érezte mintha félne,
volt hogy halkabban élt, mint a felhők élne.

Sok gondja, sok fájdalma, ki volt cifrázva,
várta hogy eltűnjön baja, miből száz van;
megfizetett mindenkinek, ahogy mérte,
kedvenc költőm, kit szívemben tetten érte.
Ki ott élt, ahol szárnyakon száll a korom,
ki elhitte magáról, hogy Ő nem bolon;
aki sokaknak lehet hogy régi módi,
az igazat mondta, nem csak a valódi.

Kit nem is érdekelt a költészet maga,
kinek szobra, három és fél méter maga;
kinek emlékére a gép érmet veret,
olvassa hát Őt, ki ismeri és szeret.
Kinek bűnei, halállá álltak össze,
kezemben most az Ő által írt össze;
ki a nyugtot végül sínek között lelte,
megmarad velem, kiről most énekelte.

Móritz Mátyás
2502
moritz - 2011. április 18. 07:23:06

A vers stílusát egy Jónás Tamás mű ihlette, -aki szintén lehagyta egyes sorok végét, és úgy szedte a rímeket.

230
Torma Zsuzsanna - 2011. április 13. 14:34:48

Kedves Mátyás!

Érdekes megfogalmazásban emlékeztél meg József Attiláról. Igaz, hogy lemaradtak a szóvégi betűk, de mégis érthető a mondanivalód!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

2035
johann borsi - 2011. április 11. 20:56:42

J.A.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.