Szöllősi Dávid: Anna Ahmatova: Széltől, fagytól…

Anna Ahmatova:
_________________________________
После ветра и мороза…

_________________________________
После ветра и мороза было
Любо мне погреться у огня.
Там за сердцем я не уследила,
И его украли у меня.

Новогодний праздник длится пышно,
Влажны стебли новогодних роз,
А в груди моей уже не слышно
Трепетания стрекоз.

Ах! не трудно угадать мне вора,
Я его узнала по глазам.
Только страшно так, что скоро, скоро
Он вернет свою добычу сам.

1914
_______________________________

Anna Ahmatova:
_______________________________
Széltől, fagytól…

_______________________________
Széltől, fagytól igencsak átfáztam,
Jól esett a tűznél a meleg.
A szívemre viszont nem vigyáztam,
Azt egy tolvaj szív szerezte meg.

Hosszú, pompás ünnep ez az Újév,
Rózsát kaptam – még harmatosak;
S nem hallom már belül, hogy rezgetnék
Szitakötők a szárnyaikat.

Ki a bűnös? Könnyű ráakadni!
A szeméről felismertem őt.
Csak az bánt, hogy vissza fogja adni
A zsákmányát még idő előtt…

1914. január
________________________________

(Fordította: Szöllősi Dávid)

2011. március 22.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.