Szöllősi Dávid: ANNA AHMATOVA: Szidtuk egymást…

Anna Ahmatova:

И когда друг друга проклинали…

И когда друг друга проклинали
В страсти, раскаленной добела,
Оба мы еще не понимали,
Как земля для двух людей мала,
И что память яростная мучит,
Пытка сильных - огненный недуг! -
И в ночи бездонной сердце учит
Спрашивать: о, где ушедший друг?
А когда, сквозь волны фимиама,
Хор гремит, ликуя и грозя,
Смотрят в душу строго и упрямо
Те же неизбежные глаза.

1909
___________________________________

Szidtuk egymást…

Szidtuk egymást olyan szenvedéllyel,
Mely a fehér izzásig hevült,
Nem fogta fel egyikünk sem ésszel,
Kettőnknek túl kicsi ez a föld.
Hogy az emlék kegyetlenül kínzó,
S tűz vallatja az erőseket,
Hogy éjjel a szív, mint egy tanító,
Kérdőre von: hol a kedvesed?
De mikor a tömjén füstje éled,
S zeng a kórus, intőn és vígan,
Lelkedbe az ismert szemek néznek,
Kibúvótlan és szigorúan.

1909

(Fordította: Szöllősi Dávid)

2011. március 18.
2175
hzsike - 2011. május 25. 14:33:04

Ez az Anna csodálatos verseket ír.
Köszönhető ez, -gondolom- az értő fordítónak is!
Üdvözlettel:ZsikePfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.