Szöllősi Dávid: Anna Ahmatova: Egy hang üzent

Anna Ahmatova:

MNYE GOLOSZ BÜL

Mnye golosz bül. On zvál utyésno,
On govoril: „Igyi szjuda,
Osztávj szvoj kráj gluhoj i grésnüj,
Osztávj Rossziju navszegda.
Ja krovj ot ruk tvoih otmoju,
Iz szerdca vűnu csornüj sztüd,
Ja novüm imenyem pokroju
Bolj porazsenyij i obid.

No ravnodúsno i szpokojno
Rukami ja zamknúla szluh,
Stob étoj récsju nedosztojnoj
Nye oszkvernyilszja szkorbnüj duh.

1917. oszeny
______________________________

Anna Ahmatova:

EGY HANG ÜZENT

Egy hang üzent. Vigasztalt, kérlelt,
Azt mondta: „Jöjj, szánd rá magad,
Hagyd el e sötét, bűnös fészket,
Hagyd Oroszhont, örökre hagyd.
A vért lemosnám kezeidről,
Kiűzném szíved szégyenét,
Új nevet kapsz, s elmúlik egyből
Minden baj, fájó vereség.

De én közömbösen, nyugodtan
Kétoldalt befogtam fülem,
Ilyen beszéddel, mely méltatlan,
Bús lelkemet nem szennyezem.

1917. ősz
_____________________________
(Fordította: Szöllősi Dávid)

2011. június 5.
2175
hzsike - 2011. június 20. 20:28:43

Fantasztikusan szép, mély, megszívlelendő mondanivalóval.
Szeretettel:ZsikePfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.