Bakos József: Tündérmese-e a tömegfilm?


Szinte futószalagon készülnek olyan filmek, amelyeket a tömegfilm kategóriába sorolunk. Előszeretettel nézzük meg őket, hogy egy-két órára kikapcsolódjunk, hagyjuk magunkat elkalauzolni egy olyan világba, ahol minden kicsit meseszerűbb, tisztább szabályok szerint működik és az álmok mindig valóra válnak. Maguk a történetek játszódhatnak a múltban, vagy a jövőben is, de a rendezők előszeretettel választják a sztori alaphelyszínéül a mai környezetet. Így nem kell „megerőltetni” a fantáziánkat, hogy befogadjuk egy fantasztikus helyszín idegen kulisszáit. Olyan érzésünk támad, mintha rólunk szólna, a mi életünkről. Azonosulni tudunk a szereplők figurájával, így nagyobb esély van arra, hogy a történet sikeres lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a más időben, dimenzióban, vagy egy fantasztikus környezetben játszódó események nem kötnek le minket legalább annyira. Mindez csak azon múlik, hogy a film készítői, hogyan alkalmazzák a meseszövés fortélyait. Nézzük meg részletesebben, hogyan épül fel egy jó mozi sztorija. Elemzésemhez a Csillagok háborúja fantasy sci-fit (1977) és az Aludj csak én álmodom (1995) c. romantikus vígjátékot választottam.
Vlagyimir Jakovlevics Propp mesekutató 1920-ban nagy fába vágta a fejszéjét, amikor megpróbálta egy csokorba gyűjteni mindazt, amitől jó egy meseszerű történet. Munkájához a morfológiát, a formák tudományát használta fel. A törvényszerűségek kiemelésével áttekintést kaphatunk arról, hogy mire van szükség a mese „elkészítéséhez”.
Nem ígért biztos receptet könyvében és elsősorban a szó eredeti értelmében vett mese vizsgálatát tűzte ki célul. Már a szó megfogalmazása sem teljesen egyértelmű, ezért több részre kell osztani azokat a történeteket, amelyeket ebbe a kategóriába sorolunk. Az első legelfogadottabb felosztás: csodás tartalmú, novellaszerű és állatmese kategóriákat jelöl ki. A sokszínűség miatt azonban a történetek nem tartják be a határokat és a meseelemek keveredése felborítja ezt a rendet.
Születtek más felosztások is, ún szüzsék szerint, amelyek csodás elemek, a szereplők tulajdonságai, vagy tárgyai alapján tettek különbséget. Örökérvényű és tökéletes megoldás azonban a kérdésre mégsem született. A könyv utal arra, hogy a mesékben szereplő alkotóelemek változtatás nélkül, vagy kisebb változtatásokkal átkerülhetnek más mesékbe is, ami teljesen felborítja a kategóriákba sorolás lehetőségét.
Választott két filmem sem igazán sorolható csak az egyik kategóriába, hiszen ha a Csillagok háborúját vizsgáljuk, szinte mindegyik mesetípus eleme megtalálható. Ben Kenobi csak felemeli a kezét és az erő segítségével befolyásolja az ellenség gondolatait, de ugyanez az erő szükséges ahhoz, hogy jól használhassák a lézerkardot, ami csodás tárgynak fogható fel. Chewbacca személyében pedig az állatfigura is megtalálható a történetben.
A mesés helyszín a világűr és más bolygók világa, mégis emberi történeteket fog össze, ahol a jó és a rossz száll szembe egymással. A gyakorlott néző már a film elején nyugtázhatja, hogy a jó fog győzedelmeskedni, hiszen Luke, Han Solo és csapata felülemelkedik a gonosz Dart Vader technikai fölényén, mégis szinte kényszert érez arra, hogy megnézze a filmet, mert képi világa és a karakterek hatása alá kerül.
Az Aludj csak én álmodom c. vígjátéknál egészen más a helyzet, a nézőre gyakorolt hatás azonban ugyanaz. Amikor elkezdjük nézni a filmet, itt is tudjuk, hogy a végén minden jóra fordul. Ebben a történetben azonban a helyszín a jelen és a mi hétköznapi világunk. A főszereplők akár mi magunk is lehetnénk, ellentétben a Star Wars filmmel, ahol csak külső szemlélőként követjük az eseményeket. Itt az apró kis eltérések adják a történet meseszerűségét. A véletlenek sorozata hajtja egymás karjaiba a szerelmeseket és egyengeti útjukat 103 percen át. Minden olyan, mint a mi hétköznapi életünkben, mégis egy kicsit más.
A mesék alkotóelemeit, szereplőit, külön-külön is összehasonlíthatjuk. A szereplők Propp szerint, bármennyire is különbözőek, gyakran ugyanazt teszik, egyformán cselekszenek. A mesekutatásban az a fontos, hogy mit tesznek, az pedig, hogy ki és hogyan, csak másodlagos.
A mese mindig egy kiinduló szituációval kezdődik, amelyben kiderül, hogy ki lesz a hős. Ezt követik a funkciók, amelyek a történetek fontos, tartós elemei és sorrendjük állandó. A könyv szerint a tündérmesékben a család egyik tagja eltávozik hazulról, majd a hősnek megtiltanak valamit. Ezt a tilalmat persze megszegi. Előkerül az ellenség is, aki kipuhatolja rejtekhelyét és megpróbálja becsapni, hogy hatalmába kerítse. Ezután a gonosz kárt okoz a hős családjában, ami kiváltja az ellenreakciót. A hős útnak indul és legyőzve a megpróbáltatásokat, a kapott varázseszközök segítségével összecsap a gonosszal. A harc során megsebesül, de legyőzi ellenfelét és minden jóra fordul.
Nézzük hogyan zajlik mindez a kiválasztott filmekben. A kezdő szituációban a Csillagok háborújában menekül a hősnő, a titkos tervrajzzal, amellyel végső csapás mérhető a gonoszra. A néző számára egyértelműen kiderül, ő a főhős. Ugyanígy a másik filmben is, ahol Lucy rövid monológjában elmeséli, hogy egyedül él New Yorkban és reménytelenül szerelmes egy férfibe, aki minden nap nála veszi meg a metró jegyet. Eddig tehát mindkét esetben minden rendben van. Vehetjük úgy, hogy Leila hercegnő és Lucy az otthonról eltávozott családtag. Tiltott gyümölcs egyik filmben sincs és az ellenfél megjelenése sem mindkét történet esetében jelenik meg kézzelfoghatóan. A fantasy filmben egyértelmű, hiszen feltűnik a gonosz Dart Vader. A vígjátékban konkrét ellenség nincsen, hacsak nem tekintjük annak a metrószerelvényt, amely „el szeretné ütni” az ájult fiút, akit a rablótámadás során a sínek közé löktek. Ha azt is figyelembe vesszük Propp könyvének megfelelően, hogy a szereplők közül mindegy, ki hajtja végre a funkciókat, akkor a férfi támadóját ideiglenesen, erre az epizódra kinevezhetjük gonosznak. Szerepe mindössze annyi, hogy megtámadja a férfit, belöki a sínek közé, elősegítve ezzel a hősnő színrelépését és a bonyodalom kialakulását.
A folytatásban a Star Wars filmben fogságba esik a hősnő, de segítői C-3PO és A2-D2, akik mesebeli figurák, a mesterséges intelligencia képviselői, megszöknek és viszik magukkal a terveket. Az ellenség kipuhatolja rejtekhelyüket, de megmenekülnek, viszont lemészárolják Luke családját, aki megismerkedik Kenobival, Han Solóval és elindul, hogy leszámoljon Dart Vader nagyúrral. Eközben adódnak nehézségek, amelyeket legyőznek, ügyességgel, leleményességgel és az erő segítségével. Adott tehát szinte minden funkció a történetben.
A romantikus filmben inkább a véletlenek sorozata viszi előre a cselekményt a végkifejletig. A kórházban kómába esett fiút kísérő Lucyt a menyasszonyának hiszik, ő pedig mivel szeretne szerelme közelében maradni, nem tiltakozik. Nincsen konkrét ellenség, aki karakteresen képviselné a gonosz szerepét. A bonyodalom az, hogy beleszeret a másik férfibe. A történetben nem okoz kárt senki senkinek, nem folyik vér, nincsenek komoly küzdelmek, életre-halálra. A főhősnek átvitt értelemben kell győznie, bizonyítva ártatlanságát. Végül minden kiderül, de a család Lucy mellé áll, így mindenki boldogan kerül ki az eseményekből. A legnagyobb győztes azonban a néző, akinek a rekeszizmait keményen megdolgoztatják. Ha tehát Propp könyvét követve eltekintünk a funkciók végrehajtásának módjától, azok asszimilációjának megfelelően mindkét filmet azonos kategóriába sorolhatjuk, az eltérések ellenére is.
Egyes funkciók nem mindig követik egymást közvetlenül, és különböző szereplők hajtják végre azokat, ezért segédelemek kapcsolják össze a történetet, ami nem befolyásolja a cselekményt. A szereplőknek tudniuk kell, hogy a másik mit tett és mi történt korábban. Ez a tájékoztatás nem mindig egyértelmű a mesékben. Megoldás lehet az is, ha a hős mindent tudó képességekkel rendelkezik, de elfogadottabb a tájékoztatási mód kidolgozása, ami a funkciók közötti hézagokat kitöltő eseménysor. A filmeknél ezt a célt szolgálják a mellékszereplők figurái, akiknek sokszor csak egy-egy jelenet jut a történetben, e nélkül azonban nem állna össze egésszé a történet.
A fantasy filmben ilyen szerep jut a rohamosztagosoknak, vagy a robotkereskedő törpeszerű idegen lényeknek, akik a droidokat fogságba ejtik és eladják Luke-nak. Így a megfelelő helyre kerülnek, hogy folytatódhasson a cselekmény. A tájékoztatás történhet úgy is, hogy párbeszéd során kerülnek információk a főszereplő tudomására. Ennek a megoldásnak nagy szerepe van a vígjátékban.
A mesékben a hármas szám is fontos jelentőségű. A Star Warsban Luke háromszor menekül meg. Lucy is háromszor kerül olyan helyzetbe, hogy lebukhatna. Ezen kívül a szereplőknek szükségük van motivációra is. Olyan okokra, célokra, amelyek cselekvésre ösztönzik őket.
A funkciók szerepköröket is kijelölnek. Ilyen a gonosz, a varázseszköz adományozó, vagy a segítőtárs, de a történetek során újabbakat is bevezethetnek. Sőt egy szereplő többet is betölthet és keveredhetnek is. Ez jól nyomon követhető a fantasy filmben, Dart Vader a gonosz, Kenobi a lézerkard adományozó, vagy Han Soló segítő személyében. A vígjátékban hiányosak a szerepkörök. Nincsen gonosz figura, és nincsenek varázseszközök sem, hacsak Lucy leleményességét nem nevezzük annak, viszont van segítőtárs, a nagyapa személyében.
A szereplők bekapcsolódása is jellegzetes a történetekben. A gonosz általában kétszer jelenik meg erőteljesen. Először váratlanul az események kezdetén, másodszor akkor, amikor a főhős felkutatja, hogy leszámoljon vele. Az adományozó véletlenül sodródik a főhős útjába, a segítőtárs az ajándékozással kapcsolatosan. Ez többé-kevésbe a Star Wars esetében így van, bár a gonosz többször is feltűnik. Kenobi véletlenül kerül Luke útjába és ennek köszönhetően jut el Han Solo-hoz. A vígjátékban csak apró gonoszkodások vannak, ami próbára teszi a hősnőt. Segítőtársat ő is véletlenül kap, csodálatos adottsága pedig megvan, a női intuíciója.
A szereplőket jól jellemzi külsejük, mozgásuk, viselkedésük összessége is. A fantasy ezt a színekkel is jól érzékelteti. A gonosz fekete, a jó fehér. A vígjátékban a főszereplő mindig mosolyog, a többiek néha gondterheltek. A mesék így állnak össze kerek egésszé. A történet futhat egy szálon, de beékelődhetnek járulékos történetek is, színesítve az eseményeket, többé-kevésbe kapcsolatban állva a fő cselekménnyel. A Star Wars-ban több szálon fut a cselekmény, a végén egyesülve. A vígjátéknál a fő eseménysort apróbb jelenetek színesítik.
Propp könyve szerint varázsmesének azt a történetet nevezhetjük, amelyben a felsorolt funkciók szigorúan a megszabott rendben követik egymást. Azt is írja, hogy hét főszereplőhöz is lehet kötni ezeket a történeteket. A fantasy-nál valóban hét főszereplő van. A mesékre az is jellemző, hogy történetük egész tartalmát néhány rövid mondatban össze lehet foglalni. Ez mindkét filmre igaz.
Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy A Star Wars filmben minden elem megvan így ezt tipikus tündérmesének foghatjuk fel. A vígjáték tartalmaz bizonyos elemeket, de nem kimondottan tündérmese. Viszont mindkét film nézői elégedetten állhatnak fel a történet végén. Megkapták azt, amit egy tömegfilmnek adnia kell, a tökéletes szórakoztatást.
Propp, alaposan kielemezte korának mesés történeteit, amelyeket azonban nem tekinthetünk megcáfolhatatlan tényeknek, hiszen a filmes technika fejlődésével és az emberi fantáziának köszönhetően újabb formái is kialakultak, amelyek meghaladják a könyvben leírt kategóriák által felállított szabályrendszert.
Aki leül a TV, videó elé, vagy elballag egy moziba, valószínűleg nem fogja ennyire részletesen elemezni a látott filmeket, de nem is ez a cél. A tündérmesékre viszont mindig, minden évszázadban szükség lesz. A tömegfilmek ezt az igényt elégítik ki és ezért a nézők mindig nagy örömmel nézik meg ezeket a történeteket. Beleképzelik magukat a főhős szerepébe, így néhány óráig akár szuperhősök is lehetnek, megszabadulva a hétköznapok kötöttségeitől.

Hivatkozás:
V. J. Propp: A mese morfológiája

Bakos József
298
keni - 2009. január 09. 14:04:27

Kedves Józsi !

Sajnos be kell vallanom, hogy soha életemben nem voltam nagy mozirajongó, de azért megnéztem néhány művészfilmet, és a szépírodalomból megfilmesített és már olvasott változatokat, zenés és táncos filmeket.
Azt hiszem Utoljára a Csodálatos Júliát láttuk - úgy 15- 20 éve utoljára még az Urániában - van e még?.
Még soha egyetlen ilyen, -nem is tudom, hogy hívják - mai moziba, vagy vetítőbe nem ültem. Régen a szélesvásznú Corvint és a Filmmúzeumok előadásait szerettem - kivételesen - és a történelmi filmeket . Fiatalon meg a kis-mozikat... bár már nem voltak csengetyűsek....
Én az említett filmejeid közül egyiket se láttam, de én meg sem nézném ez nem az én világom, ezek nem szórakoztatnak, /mondom -engem/ inkább idegesítenek és ha volt már, hogy ilyenre beültem, mint a Kin-kong? negyed óra múlva otthagytam a mozit.
Engem a mai magyar filmek egyszerűen taszítnak, dühítenek, felháborítanak annyira szegényesek és blődek, idétlenek - pedig a filmtechnika ma tudom csodákra képes. Jancsó filmjei még művészfilmek voltak...
Egyszóval nem értek semmit a filmesztétikához és a filmtörténet folyamatát sem figyeltem soha.
Csak a TV-ben nézek meg régi és híres filmeket, ill van VIDEÓ gyűjteményem, azokról amelyek csodálattal töltöttek el tartalmilag, formailag, rendezőileg, zeneileg, szinészileg és még sorolhatnám. Azért annyira nem vagyok filmellenes, mint kilátható írásomból, csak nagyon szelektve válogatós vagyok.
Viszont a színház az én lelkem egyik temploma, amiről már beszétem Neked...

/Több író irta, vallotta /Szabó Magda, Polc Alaen, Szepes Mária, és még sokan és vallom én is és alakalmazom, amit fentebb említettél, hogy addig nem fogok egy könyvbe, amíg először ki nem találom a végét, mert csak erre, mint alapra - tudom felépíteni az előttelévő mondanivalómat.

Hát enyit tudtam sajnos szegénységemet elárulva hozzszólni írásodhoz, amit mint filmesztétaki és történeti tanulmányt nagyra értékelek, mert tanultam belőle-d - is.
Ez az, amit most megköszönök Neked !
Üdvözletemmel !
keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.