Winczheim Tibor: A Holnap Magazin első fóti találkozójáról (2012)


Szebb időt rendelni sem lehetett volna 2012. szeptember 15.-ére. Éjjel ugyan esett, így reggel, a levegő kissé nyirkos volt, de az előbúvó nap sugarai hamar eltüntették a párát...

Tíztől vártam vendégeimet, de már háromnegyedkor kinyitottam a kaput. Az utcán egy sötét színű autó parkolt, benne Gabriella 36. Beinvitáltam.
Előkerült a gyros, sütemény, italok, minden, mi szem-szájnak ingere. Én éppen a friss uborkát, meg a paprikát szedtem, Gabi kérdezte, mit segíthetne? Rábíztam a paradicsomot. Volt, mit leszüretelni, de a legklasszabb az volt, hogy a koktél paradicsomtól a körte- és Lucullus-on át az óriás paradicsomig minden volt... Szedte is szorgalmasan.

Bár, a buszmegálló nincs 200 méterre sem, azt találtuk ki, hogy kimegyünk a többiek elé, ne kelljen cipekedniük. A gondolatot tett követte, de még félúton sem voltunk, mikor összetalálkoztunk Violával. (Azért, nem semmi, 72 évesen, hajnalban felkelni csak azért, hogy néhány baráttal találkozzék az ember!).
Alig szálltunk ki a kocsiból, amikor megjelent Bruxinelli, barátnőjével, Ildikóval. Miután kipakoltak, a három asztalon alig maradt hely.
S míg a többiekre vártunk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, receptet cseréltünk, és mint az lenni szokott, megváltottuk a világot...
Azután megérkezett Magyar Eszter is, később pedig Mami, majd őt követte Csilla, a könyvek borítójának tervezője, így lettünk nejemmel együtt kilencen.

Hogy ez a szám sok-e, vagy kevés, döntse el mindenki, a saját habitusa szerint. Tény, hogy fértünk volna, de, ha csak ennyien értek rá, kezdésnek ez sem rossz. Biztos vagyok benne, hogy jövőre sokkal többen leszünk. Hiába: Minden kezdet nehéz!...

Viola kezdte a felolvasást, és sorban, mindenki bemutatta legjobb írásait. Így ment ez egy jó darabig, majd Viola elköszönt. Megszokta (és ez természetes is), hogy délután lepihen a saját ágyikójába. (Hiába ajánlottam fel az ülőgarnitúránkat, egy bizonyos kor után az ember ragaszkodik a megszokotthoz, s ezt respektálni kell)!
Most már tudod, Katinka, miért volt otthon Viola már délután.

Mi meg megkávéztunk, besütiztünk, átnézett a „legkedvesebb szomszéd” is, hozott egy szakajtóra való friss szőlőt, viccet meséltünk, és élveztük az életet, és egymás társaságát.

Sajnos, közben feltámadt a szél, le kellett mondani a tábortűzről, de, ami késik, az nem múlik.
„Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”, de gitár kísérettel való éneklés is, miközben pattog a rőzse...

Így múlattuk az időt estig, amikor is Gabi volt olyan kedves, és kocsijával befuvarozta a lányokat a városba, illetve a távolról jövő Zsófinak, és Ildinek éjszakai szállást biztosított.
Nálam, - csak egy vendégágy lévén - a Mami aludt, tőle másnap reggeli után vettünk búcsút.

Ennek az első Fóti Találkozónak az volt a legfontosabb tanulsága, hogy VAN IGÉNY ÖSSZEJÖNNI. Mert kíváncsiak vagyunk a másik személyére, írására, hogylétére, S míg hallgatjuk egyikünk-másikunk írását, áldozunk a kulináris élvezeteknek is.
Így erősödnek az egymás közötti barátságok szálai, illetve alakulnak ki újabb kapcsolatok...

Bebizonyosodott, hogy Fót nincs a világ végén, hogy még a hétvégeken is elfogadható a tömegközlekedés, és mindenki más is ide talál, aki csatlakozni szeretne hozzánk.
Én szeretettel várok a továbbiakban is mindenkit. Legyen a portám egy olyan hely, ahol a Holnaposok minden évben, kötetlenül tudnának találkozni, eszmét cserélni, enni-inni-táncolni, ne kelljen termet bérelni, kiöltözni, viselkedni, és figyelni a záróra végét.
Legyen ez a hely a mi privát kis helyünk, ahol barátokkal, ismerősökkel jól érezhetjük magunkat, eladhatjuk, vagy elcserélhetjük könyveinket, összeállhatunk kisebb-nagyobb csoportokat közös könyvek kiadása céljából. Legyen ez a hely a mi irodalmi sokszínűségünk keverő-tégelye.

Az első lépések megtéve, az út kitaposva, most már csak a Tagságon múlik, mit hoz ki ebből a lehetőségből...

(Külön köszönöm a kapott könyveket, és Viola, még aznap délután - számomra írt - versét, amelyet megosztok veletek).

Találkozunk jövőre. Addig is kívánok Mindenkinek jó egészséget, nyugodt életet, és nyughatatlan alkotó kedvet: Tibor

KÉPGALÉRIA HAMAROSAN!

Fóti Találkozó
2012. szeptember 15.

Winczheim Tibor édenkertje,
Paradicsommal telítve,
Kis, HM-, Találkozóra,
Özönlöttünk, első szóra.

Szállingóztunk egyesével,
Jó messziről kettesével,
Várt a szíves invitálás,
Hozunk-eszünk, vendéglátás.

Bulizni még jó az idő,
Megviccelt a szeles eső,
Na, de lelkesedés lángja,
Tetteinket megduplázza.

Földi testben páran voltunk,
Mindnyájatokra gondoltunk,
Így e kedves, szép otthonban,
Úgy voltunk, mint Magazinban.

Hasonlókkal találkozni,
Lelkek mélyére belátni,
Érdemes volt, nagy-nagy öröm!
Hogy így történt, megköszönöm!

Budapest, 2012.
szeptember 15.

Winczheim Tibor
1984
Gabriella 36 - 2012. szeptember 24. 10:14:45

Kedves Tibor!

Nagy örömmel olvastam a beszámolódat, már én is készültem egy köszönő levelet írni, de ami késik nem múlik.
Nagyon köszönöm hogy méltattál leveledben, de a Zsófi elszállásolásáért Magyar Eszternek jár a köszönet, aki gondolkodás nélkül nagy szeretettel invitálta magához messziről jött társunkat.
A találkozó óriási élmény volt, bár hiányoztak a többiek. Remélem legközelebb többen jönnek. Számomra így is felejthetetlen marad, amiért elsősorban Neked és természetesen párodnak jár a köszönet. Igazi jó házigazda vagy, örülök hogy részt vehettem ezen a találkozón!

Sok szeretettel és köszönettel: Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.