Tóth Sarolta: A tanári pálya megítélése


Az emberek döntő többsége – tapasztalataim szerint – helytelenül ítéli meg a pedagógusok munkáját. Nem becsülik és tiszteletlenül beszélnek róla saját gyermekeiknek elfogultan mindig igazat adva – mérhetetlen károkat okoznak tanárnak, diáknak és az egész társadalomnak. Ennek oka leegyszerűsíthető abban, hogy nem ismerik eléggé,
felületesen ítélik meg a sokrétű oktató, nevelő munkát. Nem gondolnak arra, hogy a tanár számára a tanítási időszak befejeztével nem ér véget a tanév. Mind a tanév megkezdésekor, mind befejezésekor sok feladatot el kell végezni /értekezletek, adminisztráció/ a szabadság, illetve a tanítás megkezdése előtt.
Bármikor nem vehet ki szabadnapot sem, csak akkor, amikor tanítási szünet van. Az osztályfőnökség sok és nagy felelősség: adminisztráció, családlátogatás, szülői értekezletek, fogadó órák és a több napos osztálykirándulás – mondjuk harmincöt főnyi kamasz gyerekkel. Mintha egy zsáknyi bolhára kellene vigyázni, hogy baj ne érje, ne részegedjen le, el ne tévedjen stb. Tartalmas, de mégis érdekes programokat szervezni, erről utólag beszámolót írni. Fizetés ezért külön – az én aktív koromban - még nem járt, de sok probléma annál inkább.
Az sem mindegy, milyen tantárgyat tanít az ember. Vannak füzetjavítós tárgyak, ami azt jelenti, hogy naponta több osztály írásbeli feladatait kell javítani és ezeket a javításokat otthon – családjától elvonva az időt – végzi a tanár. Az érettségi dolgozatok javítása rendkívül időigényes és felelősség teljes. Szöveges értékelés több szempontból – tartalom, helyesírás, szerkesztés, stílus, külalak – alapján két osztályzattal indokoltan értékelni, mert ettől függ, mehet-e szóbelire és a végső jegybe beleszámít az írásbeli teljesítménye is. Egy dolgozat lelkiismeretes kijavítása legalább negyven percet igényel. Pályám kezdetekor semmit, később – nevetséges összeget, két forintot fizettek darabonként ezért a munkáért.
A tanítási órákra bizony készülni kell. Téves nézet az, hogy az egyetemen megtanítják a tananyagot. A valóság az, hogy az egyetemi oktató saját kutatási témáját adja elő fél éven át, a tananyag túlnyomó részét jegyzetekből, könyvekből – manapság az internetről – kell elsajátítani olyan szinten, hogy a vizsgán megfeleljen. Az így összegyűjtött ismerethalmazból kell a tanulók számára érthetően és érdekesen elmagyarázni, amit a tanterv előír tananyagként. Ha ez nem elég jól sikerül, akkor nem figyelnek és az óra fegyelmezéssel telik el és eredménytelen a munka.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy az egyetemi oktatás ideje alatt sok felesleges ismeretet kell elsajátítani, aminek soha nem veszi hasznát a tanár későbbi munkája során. Ismert tény, hogy a tanári fizetés nem áll arányban a befektetett munka és felkészülés arányával – annyira kevés. Pedig a tamártól elvárható, hogy lépést tartson a kultúra fejlődésével, olvasson, színházba, hangversenyre járjon, ápolt külsejével is példát mutasson diákjainak.
Sógorommal sem tudtam ezt megértetni, többször csúnyán összevesztünk azon, hogy én heti húsz-huszonkét órát dolgozom és utána csavargok, mert a sok „áldott jó szabadságom” ezt lehetővé teszi. Ilyenkor felajánlottam, javasoltam neki: próbálja ki, hisz műszaki érettségije alapján szakoktatónak alkalmazhatják. Ezt azonban gorombán elutasította. Viselkedése azonban bizonyíték volt számomra, hogy sokan hasonlóan ítélik meg a pedagógusok munkáját.
Természetesen sok kedves élményt is jelentett nekem a tanítás, soha nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam, hivatásnak tekintettem. Megoldottam rögtönözve kényes helyzeteket tanítványaimmal – a szép szó és a türelem segítségével, -amire bizony nem készítettek fel az egyetemen.
A rögös utat ez tette nem csak elviselhetővé, hanem varázslatosan széppé és feledhetetlenül emlékezetessé is.
Ma már sokkal nehezebb a helyzet – lányomtól ismerem – aki panaszkodik, de főként a szülők, a felettes hatóság és az örökös változtatások, a kicsi bérért aránytalanul megterhelő sok munka és a megbecsülés teljes hiánya miatt. Az ifjúság még nem látja, nem érzi ezt, de szülőként megváltozik majd véleményük, és egyszer talán a kívül állók is belátják, hogy helytelenül és igazságtalanul ítéltek és ezzel kárt okoztak gyermekeiknek és az egész társadalomnak

Tóth Sarolta
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.