Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 2. Interju: LEONARDOVICS
- Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Dr. Dunai József a becsületes polgári nevem, és Leo Leonardovics néven írok. Budapesten, Ratkó Anna évében és minisztersége alatt születtem – 1954 – amikor a lánynak dicsőség, asszonynak kötelesség volt a szülés. Apám kétszer is jól járt velem, egyszer mert mentesült a gyermektelenségi adó alól, másrészt fia született, amire lelke mélyén vágyott.
Apám francia származású Dezmond néven jött Magyarországra, ahol megismerkedett egy osztrák aranyműves és egy sváb kőműves lányával, amely frigyből megszülettem.
Jelenleg Budapesten élek.

- Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

- Az írással komolyabban 12 éves korom óta foglalkozom, amikor is megírtam életem első drámáját a „Miért is élünk?” címmel, amelyet nagy sikerrel mutattak be az iskola színházi szakkörében. Annyira naiv voltam, hogy még az akkori pártfőtitkártól Kádár Jánostól is idéztem a darabban, mentségemre szólva, az akkori osztályfőnököm vett rá erre, amikor azt mondta, hogy már most helyezkednem kell.
A véleményem hamar megváltozott, amikor Kádár János aláírásával meghívót kaptam, hogy mint kiváló úttörő hivatalos vagyok a karácsonyi ünnepségre a Parlamentbe. A főnacsalnyik csupa kis betűvel írta alá a nevét: így „kádár jános.” Engem ezért azonnal megbuktatott volna Marika néni, de hát nem én voltam a főtitkár. A különbséget pedig egy életre megjegyeztem.
15 évesen írtam meg életem első regényét a „Kék lila asszony”-t amelyet részletekben terjesztettünk az iskolában. Ezen kívül lapot írtunk és sokszorosítottunk indigóval, amelynek másolatai nehezen voltak olvashatóak.
A gimiben rádiót és a diáklapot szerkesztettem. Ez volt a verses korszakom, mert ekkor voltak a nagy szerelmek!
Aztán felvettek z ELTE Állam és Jogtudományi Karára, de előtte 11 hónapot nyomtam le, előfelvételesként Kalocsán, mint aknavető tanonc.
Itt már forrongott az irodalmi élet. Olyan társaim voltak, mint Krasznahorkai László a „sátántangó” szerzője, a mai kortárs irodalom egyik nagyágyúja, László József a DANUBIUS rádió későbbi szerkesztője, Bokros Lajos későbbi pénzügyminiszter és Surányi György az MNB elnöke, és még sokan mások. Jártuk a leánygimnáziumokat és irodalmi műsorokat adtunk elő elsősorban magunk műveiből.
Itt kaptam a rendszertől az első pofont is. Egyik eltávozáskor az „éber” ügyeletes tiszt elkobozta a verseimet, amit éppen haza akartam vinni a barátaimnak azzal a jelszóval, hogy a jó katonának firkálmányokra nincs szüksége.
Alig hogy hazaérkeztem jött szegény apám és anyám a távirattal, amelyben az állt, hogy 24 órán belül jelentkezzem a laktanyába.
Amikor megérkeztem tudtam meg a valóságot: a vadbarom elolvasta a verseimet és köztük volt egy olyan című, „Szemeteskukák megostromlott várai,” Benne meg ez a mondat „ez most megtiport jelenetek”
Azonnal jelentette a parancsnoknak, aki azonnal intézkedet. Lázító versemért 10 nap fogdát kaptam és törzsőrmesterből szakaszvezetővé fokoztak le. Utolsó figyelmeztetésként megjegyezték, hogy legközelebb „futkosóra vágnak” (katonai börtön).
Az egyetemi évek alatt rendszeresen írtam az egyetemi lapokban és több szerzői estem került megrendezésre az ELTE Eötvös Klub Hordó nevű színpadán.
Számos irodalmi pályázatot megnyertem, volt olyan novellám, ami 11 nyelven, köztük kínaiul is megjelent. A díjakat jó jogászhagyomány alapján nőkre és kocsmázásra költöttem, ahol mindig megváltottuk a világot.
20 évesen írtam meg első komoly drámámat a „Kéziféket”, amelyet először én adtam elő a Hordóban és az akkor NDK.-s Sassnitz.-ban. ahol akkoriban pezsgett a kulturális élet.
A darabot aztán 2009.-ben adta elő a Holdlakó Irodalmi Műhely Kántor Judit színművésznő előadásában Rudas Attila rendezésében a BAKELIT Kulturális Centerben, magyar nevén, a Gyárszínpadon óriási sikerrel.
Még ugyanabban az évben jelent meg első verses és novellás kötetem az „Az eltiltott villamos” címmel, 2010.-ben a Kézifék és 2011.-ben „Akiből fa nőtt” valamint az „Mese az elnemcsókolt csókokról” című verseskötetem. Ezen kívül számtalan antológiában jelentek és jelennek meg írásaim.
Az első E-book.-om 2012-ben jelent meg az Ulpius Kiadónál „Tíz deka ólom „címmel. Jelenleg drámáimat rendezem könyvvé és két darabom a „Vérdíj” és a „Ki buszozik velem jövőre?” van színházi feldolgozás alatt.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Az irodalom minden műfaja közel áll hozzám. Ha választani kell, akkor a novellák és a versek, de a titkos szerelem a drámaírás mindent megelőzne.

- A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

- A civil életben ügyvéd vagyok, saját Ügyvédi Irodám van, ami tagja a DACH.-nak, a Német, osztrák Svájci és Lichtensteini Ügyvédi Szövetségnek.
Büntető, cég, polgári és családjogi ügyekkel foglalkozom.

- Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy Sheldon (Kun J. Judit)?

- Sheldon Kun Judit a szellemi társam és a barátom. Egy végtelenül érzékeny lelkű ember, akivel könnyű összeveszni, de kibékülni is. Kezdetben annyira utált a szőrös kritikáimért, hogy külön kérte, hogy hanyagoljam a művei olvasását. Ez mára szerencsére megváltozott. Nagyon tehetséges, őszinte és segítőkész ember.

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

- Kedvenc íróm Mihail Bulgakov: Mester és Margarita. Költők közül Somlyó Zoltán a Nyugat elátkozott költője. A HM-tól Bakos József, Tóth A. Tamás és Edwin Chat, nők közül Sheldon.

- Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- A témák a munkámból eredően jönnek elő, mivel emberi sorsokkal és viszonyokkal foglalkozom. Az érdekes történeteket címjegyzékbe foglalom, és egy füzetbe gyűjtöm, amely már lassan betelt. Minden nap fogadkozom, hogy most írok, de aztán holt fáradtan hazaérek, megiszom egy pohár bort vagy egy üveg sört és elalszom a TV előtt.
Ennyit az írói munkáról.!!!!
Ha meg érzem a kedvet, akkor addig írok, amíg le nem rohad a számítógép. Másnap aztán javítok.

- Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

- Véletlenül találtam meg a Holnap Magazint, irodalmi portálok böngészése közben. Rögtön az ragadott meg, hogy mentes minden ma nagyon divatos kultursovinizmustól és sznobmentes hangvételű.
Olyanoknak is lehetőséget nyújt bemutatkozásra, akik tehetségük hiánya miatt soha nem rúgnának labdába. Emellett baráti kapcsolatot akar kiépíteni a tagok között, találkozókat szervez, közös kiadványokat szerkeszt és minden szerzőnek ad egy kis jókedvet és önbecsülést, még azoknak is akik szörnyen sziruposan és közhelyvirágokban írnak. Ez az emberközpontúság a legnagyobb erénye és a főnök: Bakos József, aki egy egészen kiváló ember, egy kultúrrabszolga, aki mindent alávet a célért, mindenkinek irodalmi élményt adni. A legnagyobb elismerés jár neki!!!!
Sajnos mára már a lap különböző klikkek szócsövei is, akik egymást dicsérik, és ennek viszonzását elvárják. Szerencsére ez a folyamat jóindulatú és ártalmatlan, de hozzátartozik a valósághoz.

- A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

- A jövő arról szól, hogy sikerül-e pénzügyi segítséghez jutnom, mert két drámám is színházi előkészítés alatt van és ma a kultúrára nincs pénz.
Egy befogadó színház napi próbadíja 20-100.00 –Ft között van, ehhez jön még a világítás, terembérlet, jegyszedő, plakátok, jegyek díjai és még nem beszéltem a színészek pénzéről. Sajnos sokan közülük szívességből játszanak bízva abban, hogy valaki felfedezi őket.
Nagyon el vagyok keseredve. De addig is dolgozom a drámás kötetemen, az új novellásköteten és írok, amíg bírok és van kedvem, miközben reménykedem.

- A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

- Tóth A.Tamást javasolom, mert igazi egyéniség, tele humorral.

Baráti üdvözlettel:

Leonardovics.

Tovább Leonardovics írásaihoz

Leonardovics (Dr. Dunai József) köteteiről, amelyek a Holnap Magazin kiadásában, gondozásában jelentek meg:

Akiből fa nőtt

Az eltiltott villamos

Elnemcsókolt csókok

Kézifék

Kozák Gabriella
2175
hzsike - 2012. október 31. 14:06:10

Kedves Leó!
Örömmel olvastam Rólad.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk ezt a sok érdekes "történést", életed, munkád egy-egy jelentősebb állomásáról.
További sok sikert terveid megvalósításához!
Szeretettel:H.Gábor Erzsébet ZsikePfft

134
Tota - 2012. október 30. 11:48:54

Kedves Leo!

Nagyon sok érdekeset tudtam meg Rólad. Az ELTE egyetemi irodalmi köreiben valószínűleg azért nem találkoztunk, mert Te már végeztél akkorra, mire én belerázódtam. A korszak és az életmód azonban nagyon ismerős. Csak én sokkal inkább bátortalan nyuszi lehettem Hozzád képest. (Most jöhetne egy favicc, hogy nemhiába Leo a művészneved.)
Egyébként Kalocsán is félig nyúl voltam a 82-es aknavetős ütegben.
Nagyon örülök neki, hogy tetszenek az írásaim és hogy én jutottam eszedbe következő riportalanyként. Sokszor mondtál kemény kritikát, (amiben egyébként többnyire igazad volt) így különösen értékes és megtisztelő számomra javaslatod.
Ha jól értem azt a mondatot, amellyel a kulisszák mögé bevezettél minket, a drámák színpadra állítása sokkal költségesebb a szerzőnek, mint bármely más megjelenés. Ebben a tekintetben egy kicsit naiv voltam eddig.
Ügyvédként kemény fickókat védsz, keményen és meghökkentően fogalmazol, de maradj meg ilyennek! Gyakran én is kesergek az irodalmi lehetőségeken, de makacsul hiszek benne, hogy ha az ember valóban jót tud írni, akkor az előbb-utóbb felszínre bukkan.
Egyébként meg tökmindegy, mert a magunkfajtáknak egyszerűen muszáj írni!
Sok sikert kívánok művészi pályádon!
Baráti üdvözlettel:
Tamás

3300
kandracs roza - 2012. október 29. 18:49:06

Kedves Leonardovics!!!szeretettel olvastam vallomásod.További sikeres éveket jó munkát kívánok .Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.