Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 2. Interju: LEONARDOVICS
- Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Dr. Dunai József a becsületes polgári nevem, és Leo Leonardovics néven írok. Budapesten, Ratkó Anna évében és minisztersége alatt születtem – 1954 – amikor a lánynak dicsőség, asszonynak kötelesség volt a szülés. Apám kétszer is jól járt velem, egyszer mert mentesült a gyermektelenségi adó alól, másrészt fia született, amire lelke mélyén vágyott.
Apám francia származású Dezmond néven jött Magyarországra, ahol megismerkedett egy osztrák aranyműves és egy sváb kőműves lányával, amely frigyből megszülettem.
Jelenleg Budapesten élek.

- Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

- Az írással komolyabban 12 éves korom óta foglalkozom, amikor is megírtam életem első drámáját a „Miért is élünk?” címmel, amelyet nagy sikerrel mutattak be az iskola színházi szakkörében. Annyira naiv voltam, hogy még az akkori pártfőtitkártól Kádár Jánostól is idéztem a darabban, mentségemre szólva, az akkori osztályfőnököm vett rá erre, amikor azt mondta, hogy már most helyezkednem kell.
A véleményem hamar megváltozott, amikor Kádár János aláírásával meghívót kaptam, hogy mint kiváló úttörő hivatalos vagyok a karácsonyi ünnepségre a Parlamentbe. A főnacsalnyik csupa kis betűvel írta alá a nevét: így „kádár jános.” Engem ezért azonnal megbuktatott volna Marika néni, de hát nem én voltam a főtitkár. A különbséget pedig egy életre megjegyeztem.
15 évesen írtam meg életem első regényét a „Kék lila asszony”-t amelyet részletekben terjesztettünk az iskolában. Ezen kívül lapot írtunk és sokszorosítottunk indigóval, amelynek másolatai nehezen voltak olvashatóak.
A gimiben rádiót és a diáklapot szerkesztettem. Ez volt a verses korszakom, mert ekkor voltak a nagy szerelmek!
Aztán felvettek z ELTE Állam és Jogtudományi Karára, de előtte 11 hónapot nyomtam le, előfelvételesként Kalocsán, mint aknavető tanonc.
Itt már forrongott az irodalmi élet. Olyan társaim voltak, mint Krasznahorkai László a „sátántangó” szerzője, a mai kortárs irodalom egyik nagyágyúja, László József a DANUBIUS rádió későbbi szerkesztője, Bokros Lajos későbbi pénzügyminiszter és Surányi György az MNB elnöke, és még sokan mások. Jártuk a leánygimnáziumokat és irodalmi műsorokat adtunk elő elsősorban magunk műveiből.
Itt kaptam a rendszertől az első pofont is. Egyik eltávozáskor az „éber” ügyeletes tiszt elkobozta a verseimet, amit éppen haza akartam vinni a barátaimnak azzal a jelszóval, hogy a jó katonának firkálmányokra nincs szüksége.
Alig hogy hazaérkeztem jött szegény apám és anyám a távirattal, amelyben az állt, hogy 24 órán belül jelentkezzem a laktanyába.
Amikor megérkeztem tudtam meg a valóságot: a vadbarom elolvasta a verseimet és köztük volt egy olyan című, „Szemeteskukák megostromlott várai,” Benne meg ez a mondat „ez most megtiport jelenetek”
Azonnal jelentette a parancsnoknak, aki azonnal intézkedet. Lázító versemért 10 nap fogdát kaptam és törzsőrmesterből szakaszvezetővé fokoztak le. Utolsó figyelmeztetésként megjegyezték, hogy legközelebb „futkosóra vágnak” (katonai börtön).
Az egyetemi évek alatt rendszeresen írtam az egyetemi lapokban és több szerzői estem került megrendezésre az ELTE Eötvös Klub Hordó nevű színpadán.
Számos irodalmi pályázatot megnyertem, volt olyan novellám, ami 11 nyelven, köztük kínaiul is megjelent. A díjakat jó jogászhagyomány alapján nőkre és kocsmázásra költöttem, ahol mindig megváltottuk a világot.
20 évesen írtam meg első komoly drámámat a „Kéziféket”, amelyet először én adtam elő a Hordóban és az akkor NDK.-s Sassnitz.-ban. ahol akkoriban pezsgett a kulturális élet.
A darabot aztán 2009.-ben adta elő a Holdlakó Irodalmi Műhely Kántor Judit színművésznő előadásában Rudas Attila rendezésében a BAKELIT Kulturális Centerben, magyar nevén, a Gyárszínpadon óriási sikerrel.
Még ugyanabban az évben jelent meg első verses és novellás kötetem az „Az eltiltott villamos” címmel, 2010.-ben a Kézifék és 2011.-ben „Akiből fa nőtt” valamint az „Mese az elnemcsókolt csókokról” című verseskötetem. Ezen kívül számtalan antológiában jelentek és jelennek meg írásaim.
Az első E-book.-om 2012-ben jelent meg az Ulpius Kiadónál „Tíz deka ólom „címmel. Jelenleg drámáimat rendezem könyvvé és két darabom a „Vérdíj” és a „Ki buszozik velem jövőre?” van színházi feldolgozás alatt.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Az irodalom minden műfaja közel áll hozzám. Ha választani kell, akkor a novellák és a versek, de a titkos szerelem a drámaírás mindent megelőzne.

- A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

- A civil életben ügyvéd vagyok, saját Ügyvédi Irodám van, ami tagja a DACH.-nak, a Német, osztrák Svájci és Lichtensteini Ügyvédi Szövetségnek.
Büntető, cég, polgári és családjogi ügyekkel foglalkozom.

- Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy Sheldon (Kun J. Judit)?

- Sheldon Kun Judit a szellemi társam és a barátom. Egy végtelenül érzékeny lelkű ember, akivel könnyű összeveszni, de kibékülni is. Kezdetben annyira utált a szőrös kritikáimért, hogy külön kérte, hogy hanyagoljam a művei olvasását. Ez mára szerencsére megváltozott. Nagyon tehetséges, őszinte és segítőkész ember.

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

- Kedvenc íróm Mihail Bulgakov: Mester és Margarita. Költők közül Somlyó Zoltán a Nyugat elátkozott költője. A HM-tól Bakos József, Tóth A. Tamás és Edwin Chat, nők közül Sheldon.

- Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- A témák a munkámból eredően jönnek elő, mivel emberi sorsokkal és viszonyokkal foglalkozom. Az érdekes történeteket címjegyzékbe foglalom, és egy füzetbe gyűjtöm, amely már lassan betelt. Minden nap fogadkozom, hogy most írok, de aztán holt fáradtan hazaérek, megiszom egy pohár bort vagy egy üveg sört és elalszom a TV előtt.
Ennyit az írói munkáról.!!!!
Ha meg érzem a kedvet, akkor addig írok, amíg le nem rohad a számítógép. Másnap aztán javítok.

- Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

- Véletlenül találtam meg a Holnap Magazint, irodalmi portálok böngészése közben. Rögtön az ragadott meg, hogy mentes minden ma nagyon divatos kultursovinizmustól és sznobmentes hangvételű.
Olyanoknak is lehetőséget nyújt bemutatkozásra, akik tehetségük hiánya miatt soha nem rúgnának labdába. Emellett baráti kapcsolatot akar kiépíteni a tagok között, találkozókat szervez, közös kiadványokat szerkeszt és minden szerzőnek ad egy kis jókedvet és önbecsülést, még azoknak is akik szörnyen sziruposan és közhelyvirágokban írnak. Ez az emberközpontúság a legnagyobb erénye és a főnök: Bakos József, aki egy egészen kiváló ember, egy kultúrrabszolga, aki mindent alávet a célért, mindenkinek irodalmi élményt adni. A legnagyobb elismerés jár neki!!!!
Sajnos mára már a lap különböző klikkek szócsövei is, akik egymást dicsérik, és ennek viszonzását elvárják. Szerencsére ez a folyamat jóindulatú és ártalmatlan, de hozzátartozik a valósághoz.

- A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

- A jövő arról szól, hogy sikerül-e pénzügyi segítséghez jutnom, mert két drámám is színházi előkészítés alatt van és ma a kultúrára nincs pénz.
Egy befogadó színház napi próbadíja 20-100.00 –Ft között van, ehhez jön még a világítás, terembérlet, jegyszedő, plakátok, jegyek díjai és még nem beszéltem a színészek pénzéről. Sajnos sokan közülük szívességből játszanak bízva abban, hogy valaki felfedezi őket.
Nagyon el vagyok keseredve. De addig is dolgozom a drámás kötetemen, az új novellásköteten és írok, amíg bírok és van kedvem, miközben reménykedem.

- A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

- Tóth A.Tamást javasolom, mert igazi egyéniség, tele humorral.

Baráti üdvözlettel:

Leonardovics.

Tovább Leonardovics írásaihoz

Leonardovics (Dr. Dunai József) köteteiről, amelyek a Holnap Magazin kiadásában, gondozásában jelentek meg:

Akiből fa nőtt

Az eltiltott villamos

Elnemcsókolt csókok

Kézifék

Kozák Gabriella
5396
Kitti - 2020. január 21. 16:01:36

Örömmel olvastam rólad Leonardovics. Kézifék című köteted megnyertem és tetszett, ezért kíváncsian néztem a veled való riportot. Sok sikert és elégedettséget kívánok a továbbiakban!
Kitti

3649
Oroszlan08 - 2016. június 26. 15:38:29

Valóban egy sikeres embert veszített el az irodalom!
Nyugodj békében.Heart

230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 30. 09:29:01

Kedves Leonardovics!

Kedvelem történeteidet, és ha van időm, örömmel olvasom!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

1119
tatos - 2012. december 27. 13:48:38

Kedves Leo.
Nagy érdeklődéssel és figyelemmel olvastam ezt a riportot. Mivel írásaid mindig tetszettek az élet őszinte, mérges fordulataival, keménységével leírt tartalmai, kíváncsivá tettek az író közelebbi életére. Köszönöm ezt a jó riportot Gabikának és Neked az őszinteséget. Nagy érdeklődéssel olvastam. Ami a kritikáidat illeti kaptam tőled hideget, meleget de büszkeség töltött el amikor elolvastad az írásaimat és véleményezted. Ha véleményed szigorú is volt én büszkén vettem tudomásul és próbáltam elgondolkozni az általad kritikusan vett dolgokon. Köszönöm a tanítást. Sok sikert kívánok Neked Szeretettel Gyöngyi.

2730
Boss - 2012. december 24. 11:41:44

Kedves Leo!
Örültem, hogy így megismerhettelek.

2
Jozsi-foszerkeszto - 2012. november 08. 09:52:21

Kedves Leo!
Én is sok új dolgot tudtam meg rólad, pedig már néhány éve személyesen is ismerhetlek.
Idő hiányában ritkán találkozunk, de annak örülök, hogy időről-időre a HM olvasói is találkozhatnak írásaiddal itt is és nyomtatott formában is. A kritika pedig fontos írd meg továbbra is. A vélemények segítenek tanulni, fejlődni és jelzik az alkotónak azt a legfontosabb tényt, hogy elolvasták az írásukat! És számunkra mindez fontos.
Kívánok további sikereket neked és Én amiben csak tudok, ezután is a segítségedre leszek, szerkesztőségünk többi tagjával együtt.
Baráti üdvözlettel: Józsi

242
RRCs - 2012. november 08. 08:31:41

Kedves Leo!
Örömmel olvastam egy kis nacionálét rólad, tőled. Mindig értékes bírálóként tartottalak számon és örömmel vettem kritikáidat, mert sokat tudtam belőle haszosítani. Érdekesség, hogy én is Kalocsán voltam katona 1971-72 ben a 120 mm-es aknavető ütegben. Sajna, azóta nem jártam Kalocsán, pedig minden évben tervezem, hogy meglátogatom a laktanyát. Talán a jövő évben lesz rá alkalom. Írásaidat mindig szívesen olvasom, persze elég kevés idő jut rá. Na, majd ezen is változtatok.
Szeretettel üdvözöllek: Csaba

2603
orkutya - 2012. november 05. 09:12:31

Kedves Leo!

Tetszett a fanyar humorod, ahogyan életed egy-egy szakaszában magadról beszéltél, hiszen én is inkább erről az oldaláról próbálom szemlélni a világot - sokszor sikertelenül.
Sok mindent olvastam már Tőled, ezeket most nem fogom kielemezni, de azt mindenképpen jelezni szeretném Neked, hogy drámák írása (melyek oly messze állnak tőlem, s Te oly magas szinten műveled), tiszteletet parancsolnak irányodban.
Más: Klikkek mindenütt vannak. Úgy a munkahelyen, a katonaságnál, és egyebütt az életben. Amíg nem fognak össze ártó szándékkal valaki, vagy valakik ellen, nekem semmi bajom velük, sőt! Én megértem mindazokat, akik még gyengének, védtelennek érzik magukat a -sokszor ledorongoló- kritikákkal szemben. Nos, ők összebújva, egymásnak támaszt adva élik mindennapi alkotó világukat, és ez így van rendjén...
Befejezésként pedig hadd kívánjak mielőbbi, sikeres bemutatót valamelyik drámádnak, s ehhez kívánok a továbbiakban töretlen erőt, és jó egészséget: Tibor

277
farkas viola - 2012. november 04. 18:19:00

Kedves Leonardovics!
Örömmel olvastam életedről, munkásságodról, művészi pályafutásodról. Kimagasló tehetségedről személyesen is meggyőződhettem, amikor riportot készítettél velem egyenesadásban a Fúzió-Rádióban.
További sok sikert kívánok szeretettel: Viola

2135
mami - 2012. november 04. 15:13:16

Kedves Leó!

Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy indul ez a riport-sorozat. Természetes emberi tulajdonságomból adódóan kíváncsi vagyok mások életére, sorsára. Nem csinálok abból titkot, hogy én nagyon kezdő írócska vagyok. Arra ugyan nem emlékszem, hogy, hogy kerültem erre az oldalra, de azt nem tagadhatom le, hogy nekem ez nem csak egy olyan írásokat, verseket meg jelentető net-oldal, ahol Bakos Józsi a "főnök", hanem azaz oldal, ahol olyan ismereteket sajátítottam, és sajátítok el, amiket nagyszerűen tudok hasznosítani írásaimnál. Igaz ugyan, hogy első könyvem 2009-ben megjelent, de a 2008 decemberében megírt első novellám, csupán 2010-ben jelent meg itt, ezen az oldalon. Néha-néha megírtam egy-egy valamit, amit 2011-től folyamatosan jelentek meg itt ezen az oldalon. És akkor jöttél Te. Józsi feltette az oldalra a Porsche című írásom, te pedig kritikát írtál hozzá. Ennek hatására gyorsan megvettem Fritz Gesing Kreatív írás. Mesterfogások íróknak című útmutatóját. Ebben az évben jutottam hozzá a jóvoltodból a Kézifék című könyvedhez. Ezt a két könyvet forgatva próbálok, valami élvezhetőt kihozni az írásaimból. Annyira, hogy a könyvedben bemutatott színműt, nem számoltam hányszor elolvasva átírtam a Pillangó, a Szerelem és az Idő c. munkámat színműnek és benyújtottam egy pályázatra. Ugyan nem nyertem, avval az írással, de csodálatos véleményt, pozitív véleményt kaptam rá. Azóta keresnek, illetve az írásaimat keresik a lapok. Én azt mondom mindenkinek, hogy mint én is írni jöjjön ide, alkotni jöjjön ide és olvasni, tanulni jöjjön ide. Aki tanul, akár a saját hibájából is, arra előbb-utóbb rátalál a "siker", ami számomra, pénzügyi szakember számára, relatív. Életem legnagyobb "írói" sikere az, hogy tagja lehetek a Holnapmagazin alkotói tagságának, hogy tagja lehetek a Kulturális Magyar Nemzeti szalonnak, és nem utolsó sorban az, hogy sok-sok tagtárssal együtt Téged is megismertelek.

Szeretettel: Jártó Róza

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.