Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 7. Interjú - TÉPŐ DONÁT
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Tépő Donát vagyok, 1978-ban születtem Budapesten, de a térképen kicsivel lejjebb, Dabason lakom.

2. Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

- Még az általános iskolában kezdtem verseket írni az iskolaújságnak, meg később a helyi városi lapnak is. Nem tudom, mi késztetett rá, gyerekkorom óta sokat olvasok, és felső tagozatban már a kezembe került néhány verses kötet is (azt hiszem az első a Petőfi Összes volt), én meg arra gondoltam, hogy ez nekem is menne, valahogy azt éreztem, hogy írnom kell. Gondolom, az egésznek köze van ahhoz is, hogy vízöntő vagyok, amolyan művészlélek. Amikor végzős voltam az általánosban, anyák napjára kellett valamit kitalálni, lehetett rajzolni vagy írni pár sort. Nagyon szerettem rajzolni, jól is rajzoltam (még valami rajzversenyt is nyertem nyolcadikban), de mégis úgy gondoltam, hogy írok egy verset. Ez annyira jól sikerült, hogy az irodalomtanárom azt mondta, ne hagyjam abba. Akkor rájöttem, hogy sok mindenben béna vagyok, de egy dologhoz biztosan értek: az íráshoz.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Mint említettem versírással kezdtem tizenévesen, de később megfertőzött az akkoriban az országba erőtejesen beáramló nyugati zenei kultúra. A rendszerváltás még nagyon friss volt, és az a sok hatás, ami hirtelen a nyakunkba ömlött, engem is befolyásolt. A Hip-hop zenében azonnal megláttam az önkifejezési lehetőséget, hiszen gyakorlatilag ott is verselésről van szó, csak zenére, meghatározott ütemre. A verselést így felváltotta a dalszövegírás, amit ezután még vagy tizenöt évig műveltem, és verseket alig-alig írtam, inkább zenéltem, lemezeket készítettem. De nemrég eljött az ideje, hogy mélyebb formát keressek a gondolataimnak, ezért visszatértem a vershez. Fogtam az összes addigi versem és elégettem mind. A legtöbbjük szánalmas volt. Azt gondoltam, ennél tízszer jobbat is tudok, úgyhogy elölről kezdtem, és végül így jelent meg 2009/10-ben a „Selyemsikátor”. A prózaírás is régóta motoszkál a fejemben, de valahogy nem éreztem rá igazán, hogy mi a titka, túl nehéznek tűnt számomra, mert a verseknél gyakran elég egy „lökés”, és megvan, de a prózánál azért a hangulatnál több kell. Sokat „edzettem” ezen a téren, elolvastam az egész Modern Dekameron sorozatot (XX. Századi novellák), hogy megtanuljam, hogyan lehet igazán jó kisprózát írni. Aztán nekikezdtem, és most már kétkötetnyi anyagom van.(egy már meg is jelent „Entrópia” címmel). A közönségem azt mondja, prózában jobb vagyok, a gyökereim viszont egyértelműen a versekben vannak. De a versírással lassan le kell állnom, mert elfogynak a szavak. Szóalkotásokat kreálok, és különleges kifejezésekkel dolgozom. A második kötet után ezért szerintem nem nagyon marad majd igazán felhasználni való anyag, mivel mindent csak egyszer használok fel. Ezért marad majd a próza. Úgy érzem, a verset rutinból írom, a prózáért viszont többet kell dolgoznom.

4. A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

-A hétköznapokban élelmezésvezetőként dolgozom, menzás étkeztetést folytatunk. Iskolásokat, óvodásokat látunk el reggelivel, ebéddel, uzsonnával, illetve vannak rendezvényeink is a konyhán. Nagyon szeretek főzni, anyukámtól sokat tanultam ezen a téren, és a főzés is olyan nálam, mint a vers. Jön egy hullám, amit meg kell lovagolni. Van, hogy napokig főzök (írok), aztán meg egy hétig semmi. A munkám nagyon fárasztó, korán kelek, későn fekszem, alig marad időm a művészetemre. Már nem tudok napi száz oldalt elolvasni, mint régen, örülök, ha ötven megvan. Este kilenc körül jutok ki a „műhelyembe” ahol írok, és hát reggel ötkor ébresztő, úgyhogy alig marad időm írni. Minden percem beosztom, de ugyebár az ihletet meg nem lehet kimatekozni, hogy mikor jön. Megtanultam, hogy hagyni kell érni. Inkább két hétig nem írok semmit, mert tudom, hogy egyszer csak felbukkan majd valami, ami viszont már majdnem kész, csak le kell írni és finomítani.

5. Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Cserép Imre ( Pegazus)

-Találkoztam már néhány versével az oldalon, de nem ismerem minden írását

6. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

-Verseket nem nagyon olvasok, inkább írok. Megvettem néhány „Év Versei” kötetet az elmúlt szezonokban, de tíz-húsz versen kívül a legtöbbet szentimentális mosléknak vagy öncélú ábrándozásnak mondanám. De azért a hazai kortársak közül mégis akad néhány figyelemre méltó. Kele-Fodor Ákos írásait nagyon kedvelem, ezen kívül Apagyi Ferenc, Komor Zoltán vagy Szakállas Zsolt akik még igazán színvonalasan írnak. Leginkább mégis prózát olvasok, mert kevés a jó költő. Az ismert írók közül Bret Easton Ellis, Joseph Heller, Slawomir Mrozek, Julio Cortazar a nagy kedvencek, és még egy rakás dél-amerikai író, akik nem annyira befutottak, ám annál tehetségesebbek. Meg kell még említenem az orosz kortárs irodalmat (Szorokin, Pelevin, Bolmat, Sztogoff, Nabokov, stb), és Dürenmatt műveit is nagyra értékelem.

7. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- A verseknél az egész egy hangulatról szól, amit megpróbálok átadni az olvasónak. Nincs meg semmi a fejemben előre, esetleg egy két rím, amivel leülök, és hagyom, hogy jöjjön a többi. Általában egy óra és kész. A prózával más a helyzet, de a legtöbb ott is egy jó ötleten alapul. Ha megvan az alapötlet, akkor azt kell kitalálni, hogyan bontod ki, milyen stílusban, milyen nézőpontból. Én például szeretek egyes szám első személyben írni, mintha én mesélném a történetet, mintha rólam szólna. Gyakran így is van, persze nem teljes mértékben, de vallom, hogy minden író beleírja a saját életét a történeteibe. Bele kell olvasztanod a mondanivalódat, a nézőpontodat a cselekménybe. Egyébként mostanában gyakran megálmodom a sztorikat – ilyenkor felkelek hajnalban, amikor még nagyon eleven a kép, és felmondom a vázát diktafonra, hogy ne felejtsem el reggelre. Aztán, amint van időm, megírom. Ide nem kell mindig ihlet, itt az ihlet az alapötlet, amelynek el kell vinni az egészet, még ha rosszul is van megírva, de persze arra törekszem, hogy minél jobban legyen. Az sem ritka, hogy több kisebb, apróbb ötlet áll végül össze egy egésszé, mert valahol létrejön egy kapcsolódási pont, és ezzel kiegészítik egymást. Még a látszólag különböző dolgok is képesek jól összeilleni, ha megvan a kapocs.

8. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

Három évvel ezelőtt a „Selyemsikátor” című kötetem írásakor bukkantam a Holnap Magazinra. Be is küldtem az aktuális írásaimat, és néhány antológiában is szerepeltem.

9. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Most készült el az első regényem „Rétegek” címmel, jelenleg ezzel házalok néhány kiadónál. Emellett készül a második verses kötet, amely talán 2013-ban láthat napvilágot, és közben pedig folyamatosan írom a novellákat egy későbbi kötethez. Egy gyerek-ifjúsági regényen is dolgozom, egy mesén, amit a fiamnak ígértem. Mesét írni csak látszólag könnyű feladat, olyankor „át kell állnom” fejben egy másfajta kifejezésmódra.

10. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Szepessy Gábor (Frady Endre).

TÉPŐ DONÁT írásai a Holnap Magazin oldalán

Kozák Gabriella
230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 30. 09:48:24

Kedves Donát!

Örömmel vettem, hogy többet is megtudhatok Rólad!
Szívesen olvasom írásaidat!
További alkotói munkádhoz sok sikert és jó egészséget kívánok!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

2730
Boss - 2012. december 24. 12:02:30

Donát!
Azt hiszem, hogy hasonlóak vagyunk, mert Te is későn tudsz írni, mint én. Örültem, hogy ,megismerhettelek.

2175
hzsike - 2012. december 11. 13:48:53

Szeretettel olvastam a Veled készült interjút, kedves Donát.További szép sikereket kívánok a munkáidhoz.
ZsikePfft

2603
orkutya - 2012. december 09. 19:40:58

Üdvözöllek Donát!

Azt hiszem, már egy előbbi hozzászólásomban kifejtettem, milyen jó ötlet volt ez a Sétapálca. Bárli is találta ki, ügyes volt, hiszen sokkal többet tudhatunk meg pályatársainkról, mintha csak a műveit olvasnánk. Az az őszinte hang Frady Endrétől, hogy Te sem vagy százas, megmosolyogtatott. Nem is kell mindig, mindenben komolykodni, élvezni kell az életet, s közben dolgozni, gyereket nevelni, alkotni, stb.
Jó volt olvasni ezt a cikket: Tibor

2135
mami - 2012. december 08. 11:25:44

Kedves Donát!
Nagyon tetszik ez a riport-sorozat. Annak különösen, hogy ezáltal téged is megismertelek.
Szeretettel: Jártó Róza

277
farkas viola - 2012. december 07. 04:45:55

Kedves Donát!

Érdeklődéssel olvastam a Veled készült riportot és szinte rácsodálkoztam az életedre, a művészetedre.
Sajnálom, hogy a legelső verseidet elégetted, lehet, hogy azok állnának hozzám közelebb.
Emlékszem Rád, a Lila-Ködben találkoztunk, megnyerő, szimpatikus férfinek találtalak, és le a kalappal, hogy Dabasról képes vagy látogatni az irodalmi helyeket is, a megerőltető munkád mellett.

Írod, hogy mostanában megálmodod a sztorikat, nyilván, jó helyről jönnek a sugallatok.

Sok sikert kívánok az alkotásokhoz és kívánom, hogy a Fiadnak szánt mesekönyv is örömöt okozzon családnak, mindenkinek.

Szeretettel: Viola

547
Frady Endre - 2012. december 06. 09:09:46

Kösszy Donát, hogy rám gondoltál! Smile
Amúgy itt van az irodai asztalomon a Selyemsikátor, amit az egyik Verselő pályázaton nyertem. Tudom tehát, hogy hozzám hasonlóan agyilag te sem vagy százas... Wink
Üdv.:
Szepy (Frady) Smile

48
Edwin Chat - 2012. december 04. 16:35:39

Tanulságos riport, jó volt olvasni.

3300
kandracs roza - 2012. december 04. 13:37:23

Kedves Donát!!! szeretettel olvastam riportod..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.