Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bakos József: Elég néha egy jó szó is...


Segíteni valakinek alapvető emberi érték… lenne.
Sajnos nem mindenki számára az, pedig sokszor egy-egy szó, egy ölelés, egy perc figyelem is fontos lehet. Nem kell pénz, anyagi érték ahhoz, hogy a szürkülő, monoton, kissé már-már embertelen, lélekölő hétköznapokat szebbé tegyük.
Ma a facebook-on az egyik ismerősöm által találtam rá egy mindössze alig 2 perces videóra, amely e néhány sor leírására késztetett.
Írásom talán nem is cikk, csak egy kósza gondolat, amely azért született, hogy megálljunk néha a rohanásban és lassítva meglássuk az élet igazi értelmét, lehetőségeit és éljunk igazán emberi életet, ne csak utólag töprengjünk azon, mi lett volna ha?
Ha pedig úgy érezzük valami nem jó, valami fáj, jusson eszünkbe ez a videó.
Van, akinek minden nap jobban fáj mint nekünk, mert itt él közöttünk és nem lehet részese mindannak, ami nekünk hétköznapi, megszokott dolog.
Számukra hihetetlen és elérhetetlen csoda... sajnos.

Ajánlom mindenki figyelmébe a rövid filmet, hogy átérezhessük azt, milyen szerencsések is vagyunk és sokan cserélnének a mi életünkkel, amit nehéznek találhatunk esetenként és panaszra nyitjuk a szánkat.
Várom a véleményeteket!

Bakos József

A video:

3234
PeterCz - 2013. április 14. 16:41:43

1-et értek Smile
a tanuláshoz kellenek a tanítók, minden téren

2
Jozsi-foszerkeszto - 2013. április 12. 21:33:08

Szia Péter!

Ez igaz, de ha már sokan csak nézünk, akkor valakinek meg kell tanítani látni is azokat akik nem látják a hibákat, segítségre szorulókat, nem tudják, hogy jót tehetnek. Kellenek az ilyen tanítók, még ha néhány szó is a segítség. Felnyithatja mások szemét is.
Józsi

3234
PeterCz - 2013. április 12. 20:59:56

A videó szép, kreatív. De a lényeg még mindig bennünk van.
Ha a helyünkön lennénk, nem kellene a kreativitás, a marketing a papírtáblára.
Senki nem termék, nem csak a vakok. Nem eladnunk kell jobban magunkat, és szép szavakat megtanulni. Csak jelen lenni, figyelni, és látni.
Nem vagyunk jelen, rohanunk.
Így nem is figyelünk, és nem is figyelhetünk.
Tehát nem is látunk, épp csak hogy nézünk.

Jelen lenni mindent jelent.

Smile

2
Jozsi-foszerkeszto - 2013. április 12. 17:40:26

Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastad írásomat és annak is hogy megírtad a saját tapasztalatodat. Sokan segítenek, de mégsem elegen. Ha írásommal bárkinek segíthettem, már megérte.
Szeretettel
Józsi

2678
Emperor - 2013. április 11. 21:21:00

Kedves Józsi!

Megnéztem a videót, megható képsorokat láttam.
Eszembe jutott a bácsi, aki lenn kéreget a téren minden nap, itt, ahol lakom. Szinte minden nap találkozom vele, néha adtam neki pénzt (minden nap nem lehet), beszélni nem tudok vele, mert agyvérzése volt (látszik rajta), s nem lehet megérteni a szavát. Így azt sem tudom, hogy van valakije, vagy egyedül van a világban. Egy alkalommal láttam a boltban, amint a pénztárnál cigarettát vásárol. Azután mondta a pénztárosnő, hogy minden pénzét cigarettára költi. Azóta szendvicset készítek, vagy ha sütök kalácsot, azt adok neki. Egyre több az ilyen szomorú sorsú ember... Jó, hogy írtál róla.
Szeretettel
Ida

2
Jozsi-foszerkeszto - 2013. április 10. 17:08:16

Kedves Etel, Mab Tee és Róza!
Örülök, hogy olvastátok írásomat.
Etel!
Ha tudok segíteni vele, néhány Holnap Magazinos kötetet tudok küldeni. Bizony mindenkinek jól esik ha kicsit figyelnek rá. Ezt sokan sajnos elfelejtik életük során, csak sodródnak az árral.
Mab Tee!
Köszönöm szavaidat, hozzászólásodat. Azt hiszem sok hasonlóság van közöttünk. Nekem is megnyílnak ismeretlen emberek. Egy ideig, amíg a Főiskolára jártam Budapestre, a buszon nagyon sokszor előfordult, hogy olyan emberek, akikkel soha sem találkoztam előtte, szinte az egész életüket elmesélték. Biztos vagyok benne, hogy megérzik, ha valakiben ott van a jóindulat és látják, hogy figyel rájuk. Én szívesen beszélgetek emberekkel, kapok sok levelet a magazin címére is és amiben tudok segítek. Néha csak néhány szóval, ami nagyon fontos. A figyelem, a megértés, a másik ember tisztelete nagyon fontos.
Róza!
Sajnos sokan elmennek azok mellett, akiknek segíthetnének. Tudom, hogy mindenkin nem tudunk segíteni, de akin csak tudunk tegyük meg.
Józsi

3300
kandracs roza - 2013. április 10. 10:55:53

Kedves Józsi!!

Megnéztem a videót elolvastam a hozzászólásokat. Nem hiszem ,hogy ragozni kellene. Mindent leírtak a társaim. Szomorú mikor egy ember idáig jut. De még szomorúbb ahogyan elmennek mellette. De nem azért mert nem dobják oda azt a pár forintot. Lehet ,hogy egy szó jobban esne. A beteg ember érzékenyebb ,hamarább fáj neki minden szó.Lexirózsa

1543
Mab Tee - 2013. április 10. 09:59:30

Kedves Józsi!

Véleményem szerint egy írónak nemcsak a jó történet, vers megírásához kell tehetség, hanem, hogy meglássa és megfogja az olyan pillanatokat, melyeket más nem vesz észre, vagy ha észre is veszi, nem tudja láttatni.
Tehetséges vagy, ez kétségtelen.
Ami a szavakat illeti, sokszor nem is kellenek szavak. Fiatalabb koromban (nem mintha annyira öreg lennék), számtalanszor előfordult velem, hogy sosem látott emberek, kortól függetlenül, leültek mellém, és életük olyan aspektusáról beszéltek, amit egyébként idegen embernek talán sosem mondtak volna el. Meghallgattam őket. Eleinte nem értettem, miért teszik ezt, hiszen nem ismertem őket, aztán rájöttem, és ebben nagymamám is megerősített, hogy azért tették, mert én voltam az, aki meghallgatta őket.
Az utóbbi időben, a kibertéren kívül, a való világban elég zárkózott életet élek, hogy miért, nem lényeges.
Azt hittem, a "különleges képességem" elveszett, de nemrég kiderült, lakásom ötszáz méteres sugarú körében is akadnak emberek, akik mesélnek. Történeteiket nem, hanem a mögöttük lévő emberi érzéseket szeretném becsempészni a karaktereimbe.
A lényeg: Olykor még jó szó sem kell. Smile

Mab Tee

3313
paltetel - 2013. április 10. 09:47:05

Kedves Józsi!
Első soraid örök érvényűek! Én még egy kedves mosolyt is hozza teszek. Sok mindent elfelejt az ember, hogy volt: gyerek, felnőtt, szülő, idős, egészséges, beteg, fogyatékkal élő - vagy esetleg lehetünk. Ítélkezünk, s megannyi gyarló emberi tulajdonsággal rendelkezünk, meggondolatlanul sértegetünk.
Városunkban az Aktív Időskorúak Csoportja könyvgyűjtést szervezett, hogy a Kórházakban lévő betegeknek könyvtárat alakíthassunk. Több mint 1200 könyv, magyar, román, német nyelvű folyóirat, Kalendárium, Vallásos könyvek, stb. gyűlt össze. Hetente kétszer viszünk a betegeknek ezekből. Ilyenkor elbeszélgetünk velük, érdeklődünk hogylétükről, mosolyt csalunk arcukra, aki kéri annak felolvasunk, a gyerekeknek meséket, verseket adunk elő. S itt van Józsi - egy jó szó, egy mosoly, a bizalom /nem névre írjuk fel a kivett könyveket, körteremre/, egy röpke kézsimogatás,... megnyugtatja a beteget, jól esik, hogy érdeklődnek iránta. Ez nekem, hogy segíthetek boldogsággal tölt el. Az aki bánt, az magáról állítja ki a bizonyítványát. Ha, nem segíthetsz, ne árts! Köszönet a kis filmért, mert a segítség nem alacsonyít le - felemel!
Szeretettel, Etel

2
Jozsi-foszerkeszto - 2013. április 09. 22:59:15

Kedves Titus!

Köszönöm, hogy olvastad írásomat. Valóban fontos, hogy ne csak megálljunk egy pillanatra, de tovább lépve le is üljünk a vak mellé, beszélgessünk vele. Az első lépés azonban az, hogy észrevegyük. Ebben segített a videóban a nő, nyilvánvalóbbá téve az átlag sétálgatók számára, hogy a férfi segítségre szorul. Nem csak pénzmennyiséget tekintve. Azzal, hogy többen megálltak nála, talán több figyelmet is kapott. És remélhetőleg megtörténik az is, hogy leül mellé valaki és beszélget vele.

Kedves Gyöngy!
Amikor főiskolára készültem, második helyen a szociológiát jelöltem meg. Első helyen a Szabad bölcsész tagozat szerepelt, ide vettek fe. Ez azért volt jó, mert sok mindent tanulhattunk: Pszichológia, Szociológia, Humán etológia (Viselkedés lélektan). Emberekről, problémákról, viselkedési normákról, élethelyzetekről tanultunk olyan tanároktól, akik nap mint nap emberek között segítve élnek, a tanítás mellett. Engem életem során mindig érdekeltek az emberek, kíváncsi vagyok másokra és szívesen beszélgetek, segítek, ha tudok. Néha valóban elsülhet rosszul is ha segítünk, de nem szabad feladnunk, hogy Titus szavaival élve "Élhetőbb legyen a világunk".

Kedves Katalin! Köszönöm ismét a hozzászólását és hogy visszatért a cikkhez. Nem bántott meg engem sem és mást sem előző hozzászólásával. Én csak kiegészítettem a cikk mondanivalóját soraimmal. Az internet világa is lehet fontos, ha jól használjuk. Segítség is hiszen emberek ülnek a másik gép mögött is. Örülök, ha segíthet magazinunk akárcsak egy kicsit is.

Józsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.