Müller Márta: A Waldviertel - tájegység Alsó-Ausztriában
A Waldviertel. Ha a szavak értelme szerint lefordítom magyarra, akkor erdő negyed. Az a rész, az a terület, ahol az erdő van. Valamikor, néhány ezer évvel ezelőtt, hatalmas terület: egy hatalmas erdő húzódott az Uráltól a Pireneusokig.
Manapság a Waldviertel egy ennél sokkal kisebb terület neve: Alsó-Ausztria egyik részét hívják így. Találhatóak benne erdők, szép erdők, az emberek által keveset háborgatottak.


A Waldviertel mai lakosainak az egyik legnagyobb problémája a munkahelyek hiánya, s az ezzel összefüggő elvándorlás. De, én most nem a máról szólnék. Pontosabban a máról is, arról a máról, mely szervesen összefügg a múlttal.
A Waldviertel városai, kolostorai és erdői csendes őrizők: régi múlt, régi korok-idők emlékét őrzik. Egy nemrég megjelent könyvben, Gabriele Lukács az erőhelyek misztikus országának nevezi a Waldviertelt. (Mystisches Land der Kraftorte.)
Erőhelyek? Mi az? Keveset tudnak róla Magyarországon, ezért még a terminológia átültetődése is bizonytalan. Egy régi kultúrában pedig ez természetes volt: minden rendelkezik, a természet is, a kövek is erővel és energiával, s vannak olyan helyek, amelyek az élőlények számára is érzékelhetően sugározzák ki a pozítiv vagy a negatív energiát.
Először akkor hallottam erről, mikor évekkel ezelőtt ĺrországban jártam. A turisták körében rendkívül népszerű Newgrange-be vezető kiránduláson említette meg az idegenvezető, hogy az ősrégi megalith kulturák maradványainak Ausztriában is megtalálhatóak a nyomai. (Az ősrégi megalith kulturákat régebbinek tartják, mint a piramisokat.)
Csak Ausztriában sokkal nehezebb ezeket megtalálni. A hozzáértők tudják. A mai druidák és sámánok? Nem nevezik őket így, s ők sem magukat. De olyanok, akik hisznek benne, hogy nem a rádióaktivitás az egyetlen láthatatlan erő. Ĺgy ír róla egy ismert waldvierteli építész és geomant, Georg Thurn Valsassina: „Minden élő szervezet és annak minden sejtje rendelkezik egy saját rezgéssel. Egy olyan helyen, ahol a rezgések frekvenciája magas, a hely maga hat a sejt rezgéseire, és egy kellően felkészült embernél a test sejtjei rezgéseinek a frekvenciáját növelni tudja. Ezt a frekvencianövekedést az ember, mint fokozott szenzibilitást, intenzívebb létérzékelést éli meg. A frekvencianövekedésben gyógyító erő is rejlik, inspiráció és magasabb összefüggések megértése.“ A geomantia az a tudomány (még nem mindenhol ismerik el tudománynak), amely a Föld energia - és erőáramlásaival foglalkozik.
Mit lát, mit érzékel ezekből a mindennapi ember? A legérdekesebb látható maradványok talán az óriás kövek. Olyan óriás kövek, melyek valamiféle „furcsasággal“ rendelkeznek, például az ingó kövek. (Wackelsteine). Sok ilyen ingó követ találhatunk Európában éppúgy, mint a Föld számos más pontján, a Waldviertelben ezek közül van néhány nevezetes, például a Schrems melleti erdőben és Gmündnél. Egy viszonylag gyakran látogatott ingó kő volt Groß Gerungs közelében a Pierbichlwald-ban. (Pierbichl-i erdő.) Hosszú évmilliókig állt a körülbelül 24 tonnás kőóriás labilis helyzetében. Úgy tartották, hogy szerencsét hoz, ha valaki első próbálkozásra mozgásba tudja hozni. Óriási szerencséje volt egy családnak, akik 2011 október 2-án az ingókövet mozgásba tudta hozni. Nem sokkal azután, hogy elhagyták ezt az erőhelyet, a kő -- amely annak ellenére, hogy néha megmozgatták, évmilliókig kitartott a helyén ---óriási, fülsiketítő robajjal lezuhant. Az okát nem sikerült még megfejteni.
Több ilyen nevezetes ingó kő található még a Waldviertelben, például az un. Franzosenstein Traunstein mellett, vagy az alábbi képen látható ingó kő a Blockheidében, Gmünd mellett.
3920
lilapetunia - 2013. augusztus 30. 09:48:07

A címben a fel-nem-ismert karakter egy gondolatjel. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.