Kozák Gabriella: 58. interjú: Diós Ottilia
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.

Megköszönve Szabó Kittinek a váratlan lehetőséget, köszöntöm a HM olvasóit itt a Sétapálca rovatban, valamint szerzőtársaimat. Diós Ottilia vagyok. Budapesten születtem, 1955 nyarán. Házasságban élek, három felnőtt gyermekem, kettő unokám van.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

Mióta írok? Rémlik, hogy az általános iskolai magyar tanárom bíztatott. Időpont? Nagyon régen. Azóta próbálkozom.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

Gyakrabban vállalkozom próza írására. Rengeteg témám van, az írásra fordítható időm kevés. Érdekes, verseket akár pár perc alatt (is) írok, csak megfelelő hangulat, téma, és nyugodt helyszín szükséges hozzá.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

Köztisztviselő vagyok, több mint huszonöt éve. Előtte voltam gyári munkás tizenhét évesen, azt követően, hogy kirúgtak a gimnáziumból. Iskolai végzettségeimet munka mellett szereztem. Munkaköröm szerint, ügyfélköröm életkora változó. Anyakönyvvezető vagyok, tehát előfordulhat, hogy a születéstől a halálig tart. Foglalkozom még szociális és gyámügyekkel is, ezen a területen mindig történik valami.(Erről Gyöngy talán tudna még mesélni.) Évek során, alapos emberismeretre tettem szert. Most jutott eszembe, erről már írtam az "Íróasztal másik oldala" című cikkemben.

5. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

Kedvencek, igen vannak. Bár Kittihez hasonlóan diákkoromban olvasás terén "mindenevő voltam". Ha jól emlékszem az "Egri csillagokkal" kezdődött. Gárdonyit követte Fekete István, az orosz írók -Tolsztoj, Gorkij, majd Reymont Parasztok című művét többször elolvastam. Hazai írók köréből még megemlíteném Passuth Lászlót. Művein évek alatt"rágtam át" magam (nem kényszerből, bár sokan megkérdőjelezték ennek őszinteségét). Elbújva olvastam a kert végében, fűben hasalva, megszökve a házimunka, és a lecke elől. Első számú kedvenc a mai napig - Robert Merle. A költők közül már csak kettőt jelzek, Radnóti és Weöres Sándor. Nem hagyom ki a HM szerzőit sem, nagy kedvenceim: Sheldon (Kun.J. Judit) M.Laurens (L.Miklós), Szepessy Gábor (Frady Endre) mindig megnevetettet, még ha pocsék a hangulatom, akkor is. Czibere Péter (PeterCz) írásait szintén kedvelem... Ez nem jelenti azt, hogy a többi tag írásait nem olvasom.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Soha nem ugyanúgy. Nyugisabb napok estéjén, ha leülök a gép elé, folytatni akár egy megkezdett novellát – előfordul, hogy oldalakat írok le úgy, mintha diktálna valaki. Egy szó a válaszom arra, miként születik meg egy történet ötlete – váratlanul. Teljes sztorivá már nehezebben válik. Ha végigülöm az egész napot monitor előtt a munkahelyemen, már nem mindig van erőm a folytatáshoz.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

A világhálón bogarászva bukkantam valahogy (?) Bakos Józsira. Ajánlatát elfogadva jutottam a HM oldalaira. Érdekes, hogy számomra a mai napig olyan itt a "hangulat" , mint egy zárt "családi körben". A régebbi tagok, akik már személyesen is találkoztak egymással, nagyon összetartanak. Nem igazán "állnak szóba" idegennel. Ennek ellenére, szívesen írok, olvasok itt.

8. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Elképzeléseim vannak. Csikókoromban elég sok lehetőségem volt barangolni a világban. Írni szeretnék a csodálatos helyekről, ahová eljuthattam.
A berlini falról, mikor ott jártam még állt, tankok őrizték. Moszkváról, Tallinnről, az akkor még Leningrádnak nevezett városról ahol az 1980-as Olimpia évében (amelyről 42 ország elmaradt!) két hetet tölthettem. Bizonyíték a kétkedőknek, - a legendás Auróra nevű cirkálón, magas rangú tisztek társaságában készült - egy féltve őrzött kép… A Tátráról, az ott élő emberekről. Isztambul rejtélyes, csodálatos mesevilágáról (a majdnem megjártam kalandomról a csadort viselő arab hölgyekkel. Csavarogtam igen sokat, néha pénz nélkül (is), barátokkal. Ilyen volt Ausztria vidéke, Olaszország, Románia, és még sok távoli ország. Utazásaim során átélt kalandjaimat egyszer (talán) megoszthatom másokkal is. Ennek megvalósítása folyamatban van. Bár nem hiszem, hogy a meglepetés erejével hatna…

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Kui Jánost szeretném javasolni az interjúra.
Kedves Gabi! Köszönöm a lehetőséget.

TOVÁBB DIÓS OTTILIA ÍRÁSAIHOZ