Bakos József: Könyvajánló - Pecsuvácz Dávid - Karcolatok


Pecsuvácz Dávid vagyok. A név mögött egy örökön kereső ember vagy inkább mondhatni gyermek kíváncsiság áll. Nem vagyok túl iskolázott, nincs se doktorim, se diplomám. A főiskolát három hónap után ott hagytam. Persze nem mondom, hogy nem ülnék néha nyugodtabban, ha egy dr. lenne a vezetek nevem előtt, de nem változtatnék semmit a múlton, mert akkor nem az lennek aki most vagyok.
A költő jelzőt magamra nem aggatom, mert ez számomra egy súlyos szó. Inkább karcolgatok felszínt bőrön, és papíron egyaránt. Verseket írni fölösleges, ha nem őszinte. Ez az egy megdönthetetlen törvény áll velem szemben mikor alkotok, és ez törhetetlen. Én sokat hazudtam másoknak, de legtöbbet magamnak. Csakhogy mindenkinek megfeleljek. Legalább annyit levetkőztem, hogy már nem érzek késztetést beidomított majomként járni (elnézést a többség a normális szót használja ilyenkor). Igyekszem boldog lenni. Ezért is született meg a „Meztelen költészet” könyvem után a „Karcolatok” verses kötet is.



Nem hiszem, hogy ha hiányozna a magyar irodalom polcairól, akkor világrengető űr keletkezne, és minél többet olvasok, annál jobban érzem azt is, hogy nem akarok írni… Ugyanis szebben, jobban bizony az érzelmeket megfogalmazták már… (Aztán jön a felismerés, hogy ez, nem az én választásom… ,,A macska nyávog…”) Mégis pont az szól a könyvem mellett egy picit, hogy semmi nagyobb hatás nem érte. Csak egy tiszta tudat Zala megyéből rímekbe szedve… Mert bárhova is sodort engem az élet és lettem emigráns magyar, mindig is Zalai maradok. És egy alig lüktető országban, amilyen most a miénk, egyre fontosabb, hogy ápoljuk és őrizzük anyanyelvünket, mielőtt... ,,és lehull nevedről az ékezet.”

Kedves olvasó!

,,Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.”
Ennek az idézetnek fényében karcoltam papírra gondolataimat és nem hagytam a fiókban porosodni.
Egy alig lüktető országban igenis szembe kell menni az árral. Tudom, hogy nem minden sorom csiszolt műremek, de talán így nyersességével élesebben hat majd a az ember lelkére.

Versek
Pecsuvácz Dávid Karcolatok
c. kötetéből:


Ne siesd el!

El ne eresz még,
Csak ringass tovább!
Bőröm szabad birtok,
Hullik a csók
Minden felé.
Ne siesd el
A vágy mozdulatát!
Ne tisztítsd ki
A párnánk illatát!
El ne aludj még,
Az álmunk ránk talált,
Nézd, tündöklő rés,
Benne csillagközi tér,
Most minden szép.

Könnyű préda

Tálcán kínált szerelem
Nem volt elég,
És a harcnak mezején
Elvérzek én.
Ostoba ösztön hajtotta
Értelmetlen vadászat,
Elmenni hagytam
Lelkem asszonyát.
Szívemre viasz hull,
Formát önt a bánat.
Az utolsó járat
Vissza nem fordul.
Soha nincs nagy kan,
Örök hölgyválasz van.
Most már tudom jól,
Még átölelnél néha,
Te könnyű préda,
Vakon neked hódol
Szívem azóta.

A kötet megrendelhető a szerzőtől
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.