Bakos József: In Memorian Leo Leonardovics (Dr. Dunai József)


Fáj a szó, kék könnycseppeket ejt a toll is kezemben, amikor leírom ezt a szót: Elment.
Búcsúzni soha sem könnyű. Mindig megtörik egy kicsit a lélek, újabb barázdát karcol szívünkbe a fájdalom. Hiába megy tovább az élet, már nem lesz olyan, mint ezelőtt. Hiányzik egy hang, egy mosoly, egy baráti kézfogás, apró kritika, egy igazi élettel, tettekkel, tervekkel, vágyakkal és álmokkal teli egyéniség, aki mindenkinek adott, amíg tudott.
Csendesen élt, alkotott, és csendesen ment el közülünk, mérhetetlen ürességet hagyva maga után.
Sokszor halljuk azt a már elcsépelt, de húsbavágóan igaz mondatot, hogy elrohan az élet felettünk. Ez sajnos így igaz és legtöbbször észre sem vesszük. Csak akkor torpanunk meg, amikor nem stimmel az apró boldogságaink leltára. Most én is itt tartok… Ülök a papír előtt és némán hagyja el számat a szó: miért? Hang nem jön ki a torkomon, valahogy bennszorult. Talán a lelkem még nem hiszi el azt, ami már megváltoztathatatlan: a barátom, nincs többé közöttünk.

Barátai, ismerősei számára Leo volt, „csak” így egyszerűen, írótársak számára Leonardovics, aki néha kicsit szigorú, de őszinte és igazságos kritikái mellett, kitűnő író, költőként nagyon sok értékes alkotást hagyott az utókorra. Civil foglalkozása során, ügyvédként Dr. Dunai József, aki az igazságot kereste, szüntelenül járta a bíróságok, cellák rideg világát, hogy utánajárjon mindennek, ami fontos és döntő lehet egy-egy kemény per során.
Hazatérve otthonába, családja körében, féltő szeretettel körülvéve, egy-egy jó pohár borral kezében papírra vetette gondolatait. Egy jobb világot szeretett volna Ő is, annál, mint ami körülvesz minket. Írásaiban tükröződik emberszeretete, a mai kor kisembereinek útkeresése, szenvedése, apró kis boldogságcseppekkel keverve. Lélekábrázolása, történetvezetése, együttérzésről, figyelemről tanúskodik, amely élete minden pillanatában jellemző volt rá.
Nem tudom, hogy a „Sors” miért döntött így!!! Sokunknak még nagyon sokáig szükségünk lett volna rá, férjként, apaként, barátként, írótársként és ügyvédként is. Védtelenebbek lettünk így nélküle, óvó karjai, szavai már nem segíthetnek.
Egy pszichológus egyszer azt mondta, hogy a gyász során önmagunkat sajnáljuk, személyes veszteségként éljük meg azt, ha valakit nagyon szerettünk és már nem lehet többé velünk. Nos, számomra is személyes veszteség, de azt is sajnálom, hogy több alkalommal már nem nyithatja fel a Világ szemét tetteivel, írásaival, rávilágítva a figyelmet a valós problémákra, nem alkothat többet, boldog, vagy éppen szívszorítóan fájdalmas pillanatokkal bearanyozva szürke hétköznapjainkat.
Leo Leonardovics, Dr. Dunai József azonban örökké közöttünk marad. Nemcsak a Holnap Magazin örökös tagjaként, hanem megőrizzük emlékeinkben, és ha néhány pillanatra becsukjuk szemünket, újra láthatjuk azt a mosolygós arcú, halk, szelíd szavú, őszinte embert, aki számára az volt a legfontosabb az életben, hogy figyeljünk egymásra, mindig, minden pillanatban, hogy ne csússzon ki lábunk alól a talaj. A mindennapok küzdelmei mellett pedig szeressünk, örüljünk az apró örömöknek és becsüljük meg mindazt, amit elértünk. Legyenek álmaink, vágyaink, mert élni csak úgy érdemes, ha minket is szeretnek!

Dr Dunai Józseftől 2016. Július 5.-én 13.45-kor veszünk végső búcsút a Budapesti Farkasréti temetőben a Római Katolikus Anyaszentegyház szertartása szerint. (A főbejárat melletti ravatalozó).

Nyugodj békében Leo és vigyázz ránk odafentről!

Bakos József

Leo Leonardovics írásai a Holnap Magazin oldalán

Interjú a Sétapálca rovatban (2012)
2
Jozsi-foszerkeszto - 2016. december 02. 11:05:59

Örülök, hogy olvastátok ezt a megemlékezést Leo Leonardovicsról, Dunai Józsefről. Már hónapok teltek el, de még mindig hiányzik. Írásai viszont sokaknak nyújtanak kikapcsolódást, támaszt, segítséget, csakúgy mint ahogyan ő maga is tette egész életében.

Józsi

134
Tota - 2016. június 29. 14:27:29

A hír lesújtott. Őszinte részvétem a családnak és a barátoknak. Azzal vigasztalom magam, hogy írásai, gondolatai és a közösen töltött idő emlékei velünk maradnak.
Isten veled, Leo!

2603
orkutya - 2016. június 28. 10:03:37

De rég is volt 2011 ősze, amikor a Liszt Ferenc téri könyvtárban felolvasták egyik művét! És hol van már a 2016 eleje, amikor a Malom Közösségi Házban újra megcsodálhattam műveinek egyszerűségét, humorát, és Olvasóihoz szóló emberi mivoltát.
Nagyon fog hiányozni, mivel magasan képzett, írásaira igényes irodalmár egyre ritkább manapság! Emlékét megőrizzük! Tibor Rose

2135
mami - 2016. június 27. 21:13:52

Sorrendben a 3. írásom volt a Porsche amihez ezeket a sorokat írta:

"leonardovics
- 2011. június 28. 16:47:15
Kedves Róza!
Kedves és tanulságos történetet írtál, gördülékenyen és érdekfeszítően. Hétköznapi kis történet ez, nagyon jó leírásokkal, és enyhe iróniával fűszerezve. Amit hiányoltam, az a párbeszédek teljes hiánya. Érdekesebb lett volna a történet, mert a szereplők beszéltetése is része a jellemrajznak. Így egy rövid élménybeszámolóra sikeredett, ami a maga műfajában megfelelő.
Ettől függetlenül tetszett, csak így tovább.
Tisztelettel
Leonardovics"

Hálás voltam e sorokért hisz nekem is mint oly sokunknak az írás az életünk egy része volt, miután megszűntünk dolgozó emberek lenni. Szeretete, tisztelete, elismerése jeléül elküldte nékem a Kézifék címmű könyvét útmutatásként, no nem mintának..... hanem, hogy így osszam párbeszédekkel az írásaimat. Annyira kezdő voltam, hogy igazán nem is értettem mit is akar, mikor erre is felhívta a figyelmem még a Liszt Ferenc téri könyvtárban ahol személyesen találkozhattam vele.

Leo Leonardovics! Nyugodj Békében!

5396
Kitti - 2016. június 27. 17:50:56

Kedves Józsi!

Búcsúztatód nyomán mélyen sajnálom, hogy nem ismertem őt. Lelkedből szól Érte a gyász hangja és lélekig ér.
Elolvastam pár írását Leónak, remek író volt! De ami a lényeg, most is remek író, hiszen művei gazdagítják a magazint és minden olvasóját, aki csak rányit az írásaira. Köszönöm ezt a megemlékezést, hiszen e nélkül nem találtam volna rá (sajnos) néhai írótársunk munkáira.Tisztelettel gondolok Rá. Rose

5499
DylanDTides - 2016. június 27. 04:21:44

Őszinte részvétem a családnak,a barátoknak, nektek...Sad

3649
Oroszlan08 - 2016. június 26. 15:22:25

Megrendítő hír, ha valaki elmegy közülünk.
Nyugodjon bélében.Sad

4622
Simon Erzsi - 2016. június 26. 14:08:33

- Nem tudjuk, honnan jöttünk,
nem tudjuk hová megyünk,
évmilliók tengerében,
apró, kis könnycseppek leszünk?-....

megrendítő, és szomorú fájdalmak. Részvétem családjának és ismerőseinek.

277
farkas viola - 2016. június 26. 13:48:26

GRATULÁLOK KEDVES JÓZSI, IGAZÁN SZÉP ÉS MEGHATÓ BÚCSÚZTATÓT ÍRTÁL.
Nyugodj békében Kedves Leo! Egyszer velem interjút készített a Ferenczfi Jánossal együtt vezetett tévéjükben hallatlan finomsággal, kedvességgel és tudással. Nem felejtem el.
Kívánok a hozzátartozóknak békés belenyugvást.
Szeretettel: Viola Sad

4478
Dyona - 2016. június 26. 13:12:19

Nyugodjon Békében.Sad

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.