Maróti P. László: Tudomány fesztivál


A kétezres évek eleje óta alkalmanként négy-öt magyar tudós és kutató tartott előadást a göteborgi Vetenskaps (tudomány-) fesztiválokon. Emlékszem, az egyik alkalommal az atomenergiáról, a napenergia házi felhasználásáról és más egyéb „könnyed” témáról beszéltek nagy tudású honfitársaink. A nézőtéren ülő magyarok keble hatalmasra dagadt a büszkeségtől, miközben az egyébként nemzetközi közönség soraiból nem egyszer hangzott fel spontán taps és a ”bravó!” felkiáltás. Azután nagy nevetés követte a svédül kinyilvánított tetszést: ”Hogy neked micsoda agyad van!”. A címzett ebben az esetben az egyik magyar atomfizikus (dr. Pázsit Imre) volt, aki gyorsan beszélt és néha félszavakat használt, hogy a rendelkezésére álló idő alatt minél több információval szolgáljon a jelenlévőknek.

Az idén, április 3-án, meglehetősen rendhagyó módon találkozhattunk a tudósokkal és kutatókkal. A Vetenskapsruletten (Tudományrulett) elnevezés mögött az állt, hogy a Liseberg óriáskerekének egy-egy kabinjába - érkezési sorrendben -, öt-öt érdeklődő szállhatott be. A hatodik személy a meglepetés volt: a tudós. Tehát a kerék minden kabinjában más volt a téma. Amikor a kerék megindult, akkor derült ki, miről is hallanak majd az utasok. A sor a dombról lefelé a Lisebergen kívüli járdán végződött. A ”Kőrösi”, a Magyar Nagykövetség munkatársa és egy apuka a kislányával, kis élelmességgel már az első fordulóban kabinba jutott, mert nem akarta elrulettezni az alkalmat, hogy hallhassa Dr.Pázsit Imre atomfizikus, egyetemi tanár érdekfeszítő előadását.

A téma izgalmassága és a panoráma kabin kb. huszonöt percig tartotta fogva az öt utast, míg a „Kerék” meg-megállva, gyakran igen „felemelő érzéssel” fokozta a nem mindennapos élményt. A hallgatóknak természetesen egyike sem volt szakértő, hanem csak nagyon-nagyon kíváncsi. Az ilyenek előtt néha nem árt tisztázni, hogy például mi is az a magreakció. Nem a fűrészpor szemcséit égetjük egyenként, hanem a fát. Erre, vagyis a magfizikai folyamatokra épülő láncreakcióra, Szilárd Leó jött rá. Ami pedig olyan szívet melengető: az atomfizikával kapcsolatban további magyar nevek kerülnek szóba. Talán egyikünk sem tudta megjegyezni a mag- és láncreakció pontos definícióját, de könnyen az emlékezetünkben marad Szilárd Leó neve, aki felfedezésére szabadalmat is vett ki.

Mi, egyszerű emberek, csak az atombomba szörnyűségeivel kapcsolatban hallottunk egyre többet az atomenergiáról, majd az atomreaktorokról. 1942-ben és a Világháború további éveiben az olasz fizikus, Enrico Fermi vezette csoport óriási munkába kezdett a Manhattan-terv munkálataiban, hogy véget vethessenek Hitlerék és általában a fasiszták pusztításának. Ebből az időből származhat a legenda, miszerint Fermi, akit nagyon érdekelt, hogy ha vannak földönkívüli civilizációk, miért nem veszik fel velünk a kapcsolatot. Erre valaki azt válaszolta:
- Azok már itt vannak, csak magyaroknak nevezik magukat.

A Világháború éveiben Szilárd Leó és Wigner Jenő, Albert Einstein közbenjárásával vette rá Roosevelt elnököt, hogy Amerikának meg kell előznie a németeket, hiszen azok javában ügyködnek az atombomba (a csodafegyver) előállításán. De ott volt Teller Ede és Neumann János is. Utóbbi volt a számítógépek atyja, de matematikával és játékelmélettel is foglalkozott. Neumann akadályozta meg egy harmadik háború kitörését, mert azt tanácsolta Kennedy elnöknek, hogy adjanak lehetőséget az atombombával ugyancsak rendelkező szovjeteknek a különösebb szégyen nélküli visszahúzódáshoz.

„Házigazdánk”, Dr. Pázsit Imre, reaktor diagnosztikával foglalkozik, vagy kicsit pontosítva: hogyan lehet a reaktorok üzemeltetését biztonságosabbá és gazdaságosabbá tenni, a véletlen folyamatok elméletének alkalmazásával ("reaktor-zajdiagnosztika")". Nekem, aki ezeket a sorokat írja, Pázsit Imrét hallgatva most éppen olyan nagyszerű élményben volt részem, mint a 2007-es Vetenskaps fesztiválon.
Köszönjük Pázsit Imrének, hogy elfogadta a Stockholmi Magyar Nagykövetség felkérését és adott nekünk egy kellemes órát... mert a kiszállás után meg mi tartottuk fogva a fizikust.

Befejezésül mégis Einsteinre térnék vissza, aki azoknak a viharos-háborús napoknak egyikén beszélgetett a többi tudóssal. Egy óra után felállt és ezt mondta:
- Na, jó! Akkor én most megyek, maguk meg beszéljenek csak nyugodtan magyarul.

Maróti László, Göteborg
2251
PiaNista - 2019. augusztus 16. 13:59:22

Kedves Arkady, köszönöm az olvasást és, igen, ez és az ehhez hasonló legendák, anekdóták szájról szájra terjednek. Kell hozzá egy kis szellemesség, hazaszeretet, büszkeség tudósainkra, stb... Közben hozzátesznek, elvesznek a történetbôl...

üdvözlettel:

PiaNista Maróti L.

1358
Arkady - 2019. augusztus 16. 13:19:10

Kedves László!
A magyar tudósokról Amerikában több anekdotát is hallottam. Azt, amiről ön ír úgy ismerem, hogy a Manhattan tervet vezető tábornok távozása után Szilárd sóhajtva mondta: - Na, végre! Most már beszélhetünk magyarul! Ez persze a lényegen nem változtat. Egy másik sztori pedig a CIA lehallgatásokhoz kapcsolódik. Hiába hívtak magyarul tudó embert a telefon beszélgetések fordításához nem sokat értek vele. A magyarok ugyanis ugyanazzal a szóval feleltek a kérdésre, amivel a másik kérdezett, és persze, félszavakból értették egymást. A CIA meg ette a kefét...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.