Bige Szabolcs Csaba: Mint a kicseppent vér


Nézzétek ezt a követ a gyűrűben!
Nem rubint - nem, nem! Ez egy cirkónium kő, illetve pontosabban jácint.
Jácint, mint az a szép tavaszi virág, amelyik a régiek hite szerint a tavaszi újjászületést jelképezi.
Látjátok, mindkettő színe olyan, mint a kicseppent, mint a kiömlött vér!
Története van ennek!


Élt régen a hellének földjén egy nagy király, Lakedémon fia Amüklosz. Erős kézzel, szigorúan kormányozta a róla elnevezett Amüklai városát. Tehette, hiszen egyenesen Zeusz dédunokájának tartotta magát. Alattvalói – látva robusztus alakját, s hallván dörgő hangját – csöppet sem kételkedtek isteni eredetében. Hatalmát származása mellett az is öregbítette, hogy számtalan rokona, családtagja lepte el a várost, és a környékbeli tanyákat. Testvérek, sógorok, komák, nagybácsik, unokatestvérek, közeli-távoli családtagok, s mindegyikük saját házzal, birtokkal, seregnyi szolgával. Bár szántóföld szűkösen található a vidéken, de legelő, s olajfaliget elegendő, hogy bőségesen biztosítsa a nemzetség jólétét. A kiterjedt legelőkön kövérre hízott kecskék, s dús gyapjat adó juhok legeltek a pásztorok felügyelete alatt. A gazdagság, a rend, az erőskezű király biztonsága másokat is odavonzott, hogy alattvalóként szolgálják a poliszt. Házaikat többnyire a palota közelében építették, hogy minél jobban részesüljenek a király védelmében, s hatalmának jótéteményeiben.
Ne feledkezzünk meg azonban a mesterségek képviselőiről, a kézművesekről sem, hisz ott szorgoskodtak a fegyverkovácsok, a sarukészítők, a szíjgyártók, molnárok, takácsok, pékek, ötvösök, fazekasok, kőfaragók, kőművesek, ácsok, kerékgyártók, bútorkészítők. Ott voltak továbbá a papok, akik a templomokat gondozták, és az isteneket szolgálták, valamint a katonák. Rájuk súlyos felelősség hárult, ők védték a palotát, vigyázták a város falait, őrizték a kapukat, s a rendet a városban. És ők vívták a harcot a betolakodók ellen. Vértet, pajzsot viseltek, fegyverük pedig kétélű kardból és hosszú lándzsából állt. Veszély esetén a polgárok is fegyvert ragadtak. Nem tettek kivételt senkivel, minden ifjú képzett harcossá kellett váljon felnőtt korára. A háborúkra szükség volt, mert a növekvő lakosság eltartására újabb és újabb területekre lett szükség. A fegyveresek gyalog harcoltak, lova keveseknek lehetett, csak a királynak és király közvetlen környezetének lehetett. Ők is inkább a vadászatok alkalmával használták.
A király minden csatában, harcban az élenjárt, és hatalmas erejével rendet vágott az ellen soraiban visszavonulásra, megfutamodásra kényszerítve azokat. Párviadalra is gyakran kiállt a harc előtt, s mivel mindig győzött, ezzel el is döntötte a csata sorsát. Ennek eredményeképpen győző és vesztes egyaránt elhagyhatta a csatateret, és visszatérhetett otthoni, mindennapi életéhez. A győztes természetesen gazdagabban, a vesztes meg szegényebben. Akkor így ment a világ sora…
Amüklosz és felesége, a lapithák törzséből származó Diomédé legkisebb gyermeke volt Hüakinthosz herceg, történetünk hőse. Őrajta kívül a királyi párnak még számos gyermeke élt a palotában – Plübeia, Laodamia, Argalus, Kinortasz és Daphné. Mind nagy hírnévre tettek szert életükben. Polübea szűzies életet élt Artemisz szolgálatában, s ezért az istennő magával vitte a halhatatlanok közé. Argalusz apját követte a trónon. Kinortasz testvére halála után került a trónra, és sok hőstett fémjelezte uralkodását.
A szigorú, kemény nevelésnek köszönhetően derék ifjúvá serdült Hüakintosz. Testi erejét, ügyességét apjától, göndör fürtjeit és arcának szépségét anyjától örökölte. A testgyakorlásban kortársai között kitűnt rátermettségével. Senki sem volt jobb nála birkózásban, ökölharcban is az elsők közzé sorolták, senki sem tudta nála pontosabban célba hajítani a gerelyt, futásban is legyőzhetetlennek tartották.
A falakon kívül elterülő lankán gyakorlatozott a város fiatalsága nap, mint nap. Ezek a testgyakorlások nem a szórakozást szolgálták csupán. Harcra készítették az ifjakat ezzel, de ennél többet is tettek – megtanultak fegyverrel bánni, közelharcot vívni, falankszba tömörülni. Hüakinthosz herceg ebben is derekasan jeleskedett.
Történt pedig, hogy az ifjak körében egyszer megjelent egy idegen, aki azt mesélte, messzi tájról érkezett. Karcsú, hajlékony alakja nagy testi erőt rejtett, fejét aranyszínű haj koronázta, s lanttal kísérte saját énekét, ahogy megérkezett. Mikor befejezte az énekét, letette a lantot, s együtt játszott, versenyezett a többiekkel, meg-megszégyenítve a legügyesebbeket is nagy hozzáértésével. Másnap ismét eljött, s harmad nap is. Mindig akkor jött, amikor a hajnal egyforma távolságra volt az estétől. Ha kérdezték, hogy ki ő, mindig csak azt felelte, rokonai Olümposz lakói.
Mindenkivel szívélyesen viselkedett, de leginkább mégis Hüakinthosz bája vonzotta. Ameddig itt tartózkodott minden idejét vele töltötte, tanította a lant művészetére, tanította még pontosabban célozni a gerellyel, jobban védekezni a közelharcban, s minél messzebbre vetni a diszkoszt.
Ebből lett a baj!
Amíg a fiatalok magukba felejtkezve próbáltak minél jobb eredményt kicsiholni önmagukból gyakorlataik során, a bokrok rejtekéből irigy szemmel figyelte Hüakintosz és az aranyhajú ifjú egyre bizalmasabbá váló barátságát Zephürosz, a titán Asztraiosz isteni sarja. Dühös féltékenység kerítette hatalmába lévén, hogy maga is a herceg barátságát óhajtotta.
Az aranyhajú ifjú széles mozdulattal elhajította a diszkoszt. Ahogy a költő mondja: „száll sebesen, felhőt hasogat nagy súlya az égen”*. Hüakintosz futott, hogy elkapja, már-már elérte kezével, amikor Zephürosz egy fuvallattal eltérítette a repülés ívét, és a diszkosz fejen találta az ifjút, aki holtan rogyott össze. Az aranyhajú kétségbe esetten rohant oda, és próbálta életre kelteni, dörzsölte gyógyfűvekkel, fújt levegőt a szájába, s könyörgött az istenekhez. De minden hiába!
Ekkor Phoibosz Apollón – mert ő volt az aranyhajú ifjú – intésére a földből, a füvek közül virágok nőttek ki, ahová kiömlött Hüakinthosz vére. Piros szirmú virágok, melyek imígyen az újjászületést jelképezik. A cseppek pedig drágakövekké változtak. A legenda szerint Artemisz, Athéné és Aphrodité istennők, nővérével, a szűzies Polübeával együtt az elíziumi mezőkre vezette Hüakintoszt.
A város lakói szentélyt emeltek a tragikus véget ért ifjú emlékére, legyen, hol áldozatot mutassanak be azok, akiknek különlegesen fontos a férfibarátság.
Peloponnészosz szerte isteni hősként tisztelték, és nyaranta misztérium játékkal tisztelegtek a fiatalon elhunyt ifjú előtt, aki végül bár átváltozva, újraéledt, mint a természet tavasszal. Vagy mint ahogy az ifjú levetve fiatalsága gönceit, új alakban, férfiként jelenik meg előttünk. Az ifjúság elvész, és életre kél a férfiasság.

-.-
*Publius Ovidius Naso: „Átváltozások” (Metamorphoses) – fordította Devecseri Gábor

Az illusztráció: részlet Tiepolo „Halott Hüakintosz” című festményéből

Bige Szabolcs Csaba
2720
bigeszab - 2019. szeptember 01. 18:18:27

Babu kedves!
Örömmel olvastam a megjegyzéseidet. Tudom, hogy nem mindennapi hobby a görög világgal, az ógörög korral foglalkozni. Persze az én „foglalkozásom” nagyon kezdetleges, amatőr dolog. De olyan érdekes, ahogy mindennapi, emberi kérdéseket kivetítik Olimposz lakóira. Önzés, intrika, szerelem, bosszú éppen úgy jelen van köztük, mint a hatalomvágy. Zeusz és Apollón azzal biztosítják uralmukat a földiek felett, hogy földi asszonyoktól született gyermekeiket juttatják hatalomhoz – hősök, királyok -, akik vezetik a népet, apjuk szája-íze szerint. Nem idegen ez a séma a történelem folyamán.
Baráti öleléssel:
Szabolcs

5548
babumargareta - 2019. augusztus 31. 17:54:39

Drága Szabolcs !
Nálunk a családban édesapám volt az ,aki gyűjtögette a A homéroszi világ remekeit.Mi a lányok kissé idegenkedtünk ettől a témától ,de ennek ellenére bele olvasgattunk .A kisöcsém a néhai Józsika
még 10 éves nem volt és az Odüsszeia [Ulysses] című eposzt szinte kívülről mesélte nekünk.
Persze édesapánk olvasta esténkét,amikor fáradtan hazajött a munkából !
Igy rengeteg dologra emlékszem vissza én is ,csak nem nagyon érdekelt minket,akkor ismertem meg a főszereplők neveit és történetüket.
Inkább Bovaryné-[G.Flaubert] életet és ehhez hasonló dolgokat olvastunk ,de nem vetettük meg a "Lev Tolsztoj-Háború és béke könyveket sem.abban az időben kevesen olvasták a Homérosz írásait[Iliász és Odüsszeia]
Sok szeretettel kívánok kellemes hétvégét...BabuIn Love

2720
bigeszab - 2019. augusztus 29. 21:43:28

Kedves Rózsa!
Örvendek, hogy tetszett ez írásom – is!
Üdv: Szabolcs

2720
bigeszab - 2019. augusztus 29. 21:40:52

Kedves Babu!
Akkor kezdtem elmerülni a görög, a homéroszi világban, amikor elolvastam Aszklépiosz életét Horia Stancu tollából. Valóban elmerültem ebben a világban – ott éreztem magam Pélion hegyén és hallgattam Kheiron magyarázatait a sebek gyógyításáról. Görög nevet választottam magamnak görög tárgyú írásaim alá – Giatrosz Agrotikosz. És megírtam Aszklépiosz fiának, Makhaón orvosnak az életét. A nevek mögött levő emberek közel kerültek hozzám, vagy én kerültem hozzájuk közel.
Bocs, hogy elragadott a hév!
Szeretettel üdvözöllek!
Szabolcs
Rose

6482
rozsa koncz - 2019. augusztus 28. 21:25:11

Kedves Szabolcs!
Nagyon kedvelem a görög mitológiát, ám írásod rá döbbentett , hogy mennyire keveset tudok. Még ma elkezdem pótolni..... Alapos , igényes munkádhoz. remek írásodhoz,
gratulálok . Rózsa

5548
babumargareta - 2019. augusztus 28. 17:36:45

Kedves Szabolcs !Smile
Elsősorban utána kellett nézzek a Wikipédiában néhány dolgot a szereplőkről.
Kevés ismereteim vannak a görög mitológiában, bár gyerekkorunkban olvasgattunk a házi könyvtárunkból egyet s mást. A görög mitológiai ismeretek alapjain keresztül
elég hamar megismertük, az istenek nevét [12]de sohasem derítettem fényt arra milyen is volt a görögök élete.
De bőségesen rávilágítanak arra, hogy milyenek voltak a régi görögök. Filmeken sok mindent megtanultunk.
Így tudván ki, kicsoda jobban oda tudtam figyelni írásodra.
Így most megismertem Apollón születési titkát is !
Érdekes írásodat szeretettel olvastam ,de bevallom a legtöbbször belezavarodok a sok nevekben és a rokoni kapcsolatokban.
Sok szeretettel olvastam és gratulálok a fáradságos munkádhoz!Heart
Olellek.....Babu

2720
bigeszab - 2019. augusztus 28. 16:09:46

Köszöntelek kedves Bálint!
Örvendek, hogy görög mitológiai tárgyú írásom megnyerte a tetszésedet!
Üdv: Szabolcs
Smile

2720
bigeszab - 2019. augusztus 27. 21:50:38

Köszönöm, kedves Rita!
Szeretettel:
Szabolcs

5825
vlasics_balint - 2019. augusztus 27. 18:24:04

Gratulálok alapos kutatásokra alapozott tanulmányodnak.
Üdvözlettel: Bálint

6542
ritatothne - 2019. augusztus 27. 09:12:22

Kedves Szabolcs!

Igényesen feldolgozott ókori történeted érdeklődéssel olvastam. Bizony a gyilkos gondolatok, az irigység örök jelenség az emberek életében, ahogy a szépség és jóság is.

Szeretettel: RitaSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.