T. Tamás Ferenc: Az én isztambulom (Egy városlátogatás emlékei) 4/2. rész


A második nap

Mivel még mindig nem volt helyi pénzünk (1 török líra = kb. 50 Ft), ezért a vezetőnk segítségével bejutottunk a Sultanahmet térre, ahol az ókorban a római cirkuszi mulatságok voltak.


(Megj.: a személyiségi jogokra tekintettel a képeken lévő személyek direkt homályosítva vannak!)

Ezt több száz méter hosszú teret az ókorban használták többek között fogatversenyekre, illetve viadalokra. Akkoriban 100ezer néző befogadására volt alkalmas. Igen, 100ezer. Sokkal több, mint a mai stadionokban. Mostanában turisták ezrei keringenek rajta és nézik többek között a hányatott sorsú egyiptomi származású obeliszkeket. Nem messze innen, szinte egymás mellett található a két legnagyobb látványosság: a Kék Mecset és a Hagai Sophia.

Apró megjegyzés: mi, magyarok nagyra vagyunk az egri minarettel. Itt a két nagy nevezetesség körül négy, illetve hat torony is van.

Itt volt az első mecset-látogatásunk, a most is aktív imádkozó helynek számító Kék Mecsetben, ami Isztambul egyik központi mecsete. Az épületet I. Ahmed szultán 1609 és 1617 között egy elvesztett perzsa háború után Allah kiengesztelésére.





A fő homlokzat a hippodromra néz. Az imaház négylevelű lóhere alakú, melyet kupolák és félkupolák csoportja fed. Mindegyik kupolához három exedra tartozik, melyek a hatalmas központi kupolába torkollanak, aminek átmérője 23,5 méter, magassága 43 méter. A mecset belsejének egy részét 20 000 kézzel készített főleg kék színű csempe borítja. Körülbelül 200 üvegablak gondoskodik a fényről. A dekorációk között sok a Korán-idézet, a padlón pedig a hívők által adományozott szőnyegek vannak.





Pár szó a mecsetben való látogatásról: csak cipő nélkül lehet belépni! Itt a cipőt kézben kell vinni az erre a célra adott műanyag zacskóban. A hölgyeknek kötelező elfedni a hajukat és tilos a rövid szoknya, valamint a dekoltázs. Véleményem szerint, ha már iszlám országban vagyunk, akkor illik betartani az ottani szokásokat!

Egy rövid, pár száz méteres sétával át lehet jutni a Hagia Sophiába, ami eredetileg római templomnak épült, de volt keresztény és oszmán szent hely is; most viszont múzeum. Mondjuk az idők során többször is leégett, illetve lerombolták, így a mostani a 3. verzió. Így a belsejében egyaránt megtalálható valamennyi vallás szimbolikája.





Itt már kulcsszerep jutott a helyi idegenvezetőnknek. Ő egy török fiatalember, de Budapesten tanult, így perfekt beszéli a magyart is – ráadásul egy igen jó modorú és nagyon társasági ember. Ő ismertette az iszlám feliratokat, elmondta a Hagia Sophia történetét, valamint megmutatta azt a nevezetes helyeket; például azt a kört is, ahol a bizánci császárokat koronázták.



Az ókori mondás szerint minden út Rómába vezet, tehát a Római Birodalomba. Ugye Róma bukása után Konstantinápoly lett a világ közepe. A város közepe pedig a Hagia Sophia volt. A templom alján pedig egy apró, kőbe vésett „X”-szel megjelölték a templom közepét, ami így az akkori világ közepe volt. Persze itt is elkészült az elmaradhatatlan szelfi.



Érdekesség: a templom egyik oszlopában van egy hüvelyujj lenyomata. A legenda szerint, aki itt teljesen körbe tudja forgatni a kezét az ujjai felvétele nélkül, annak teljesül egy kívánsága. Hát, nagyon remélem, hogy az enyém teljesül, mert körbe tudtam forgatni a kezemet….



A gyönyörű templom-belső után jött a számomra egyik legmeglepőbb hely, a mélyben lévő víztározó, amit I. Justinianus császár építtetett még 532-ben. A Hagia Sophia közvetlen szomszédságában, a belváros közepén található. A 143x54 méteres termet 336 darab 8 méternél is magasabb márványoszlop tartja, melyek közül két oszlop az ókori görög szörnyeteg, Meduza fején nyugszik. A terem falai 4 méter szélesek, és speciális vízálló malterral építették őket. Az 1985-ös helyreállítás után 1987-ben nyitották meg újra. Leghíresebb szereplése a Skyfall c. James Bond filmben volt.



Minden isztambuli látogatás elengedhetetlen része a szultáni palota, a Topkapi. 1465 és 1853 között az Oszmán Birodalom adminisztratív központja volt. Több kisebb épületből áll, és négy udvar veszi körül. A palota az oszmán építészet jegyében készült. Jelenleg múzeumként működik. Az udvaroknak különböző jelentése és funkciója volt. A gyönyörű kialakítás mellett megnéztük a mindenkori szultán rendelkezésére álló hárem épületét is.





Érdekesség: a háremhölgyeket 10-14 éves lányok közül válogatták ki, majd évekig tanították és készítették fel őket. Sokan soha nem kerültek a fenséges szultán elé, de a háremben éltek, ahol bőséges ellátást kaptak és kiváló körülmények között élhettek; bár a hárem területét nem hagyhatták el – kivéve a fűszerbazárt, ahová eunukhok kísérték őket. Általában közülük kerültek ki az uralkodó feleségei, de a „sima” háremhölgyek harminc éves korukra szabadon távozhattak és gazdagon éltek, vagy éppen családot alapíthattak egyik vezírrel.

A sok gyaloglástól már eléggé fáradtak voltunk, így elmentünk az egyik helyi tömegközlekedési központnál, az Eminönünél lévő Fűszerbazárba. Itt a turisták mellett igen sok a helybeli; tehát jó betekintést kaphattunk a tényleges török ízekbe. A kínálat persze hatalmas és az árak igen kellemesek. Például a kihagyhatatlan török „ragadós” édesség (a nevét képtelen voltam megjegyezni) csak 40 TL, ami kb. 2000 Ft/kg. Ebből 10 dkg is igen sok cukrot tartalmaz – de a látvány elképesztő!





Amint a csoportunk betért az idegenvezető által javasolt boltba, egyből adtak teát, illetve a legfinomabb gránátalmalevet, valamint számtalan fűszerből és édességből kóstolót. Nyilvánvaló, hogy ebből a kóstolóból az idegenvezetőnknek is jutott jutalék, de egyáltalán nem bántuk!
Estére eléggé elfáradtunk, így csak a szálloda melletti egyik étterembe mentünk be némi vacsoráért, igen jóízűen és kiadósan megvacsoráztunk.

Néhány szó a török ételekről és italokról: a csapvíz ivásra nem alkalmas a magyar gyomornak és a helyiek is inkább kerülik, mivel állítólag túl sok benne a klór. Viszont szinte minden sarkon lehet kapni kis ½ literes műanyag palackos vizet 1 vagy 1,5 TL-ért (50 vagy 75 Ft). Ez már nyugodtan iható. Teát, illetve kávét nyugodtan lehet fogyasztani, igen finom! Mindenképpen érdemes kipróbálni az almateát, amit érdemes haza is hozni. Ha a rengeteg ivás meghozza a gyümölcsét (magyarul mellékhelyiséget kell keresni), akkor sem kell aggódni, hiszen rengeteg helyen van nyilvános WC, ami vagy ingyenes, vagy 1 TL-be (kb. 50 Ft) kerül. A török ételek általában nagyon egészségesek, mivel rengeteg gyümölcsöt, zöldséget tartalmaznak, illetve kellemesen jó a fűszerezésük is! Mi az eddigi városlátogatásaink után korgó gyomorral és több kg súlyveszteséggel értünk haza, de ez most pont fordítva volt.
A törökök vendégszeretete legendásan jó! A szálloda melletti kicsi étterem (8-10 asztal, főleg helyi vendégek) vezetője már a második este ismerősként üdvözölt és azonnal beinvitált, amit el is fogadtunk volna, ha nem éppen gasztro-túráról jöttünk volna…

T. Tamás Ferenc
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.