T. Tamás Ferenc: Az én isztambulom (Egy városlátogatás emlékei) 4/3. rész


Szállodánkban svédasztalos reggeli volt, amivel bőségesen jól lehetett lakni, ráadásul egészségesen. Mivel eléggé laktózérzékeny vagyok, ezért ezt-azt nem ehetek meg (bár mindig van nálam megfelelő tabletta), de itt nem kellett vigyáznom, mivel a török konyha csak minimális mennyiségben használ tehéntejet. Íme a kínálat egy szelete:



És az ebből összeállított reggeli tányér:



Kedvenc idegenvezetőnk azzal fogadott bennünket, hogy akkor most megmutatja a valódi Isztambult a helybeli szemével. Elsőnek is elmentünk egy hajóútra, ami a 25 Eurós (kb. 8230 Ft) árával elég drágának tűnik, de a látvány gyönyörű és csak a mi csoportunk volt a hajón. A város egyik, ha nem a legszebb hídja az 1560 méter hosszú és 39 méter széles Boszporusz-híd, ami Európát köti össze Ázsiával. A pilonok távolsága 1074 méter, míg maga a pályaszerkezet 64 méterrel van a tengerszint felett.





Így már lehetett némi fogalmunk a város méreteiről, melyek gigantikusak. Hossza kb. 120 km, lakosaink száma kb. 22 millió fő. Ha valakinek nincs kedve erre a gyönyörű, de drága hajóútra, akkor vehet magának IstanbulKart-ot, ami alapvetően egy bankkártya-méretű eszköz és az elektronikus jegyrendszer alapja. Alapár: 6 TL (kb. 300 Ft) és pár másodperc alatt lehet feltölteni bármekkora összeget. Ezzel lehet fizetni minden tömegközlekedést, beleértve a kompokat, valamint a legtöbb illemhelyen is! Minden út jelenleg 2,60 TL-be kerül (kb. 135 Ft).

Még pár szó a tömegközlekedésről: A városban sok metró van, de mi mindig a föld felett akartunk utazni. Villamosvonal csak egy van (T1 néven), de az az összes fontos helyre elvisz, ráadásul kb. 40 km hosszú. Minden megállóban a bejáratnál le kell „csippantani” a közlekedési bérletet, így sem ellenőr nincs, sem bliccelő; bármilyen hihetetlen is! Rengeteg buszjárat van, amire csak a sofőrnél lehet felszállni – szintén egy „csippantós” vonaljegyért. Ha valaki babakocsival száll fel egy másik ajtón, akkor előreadogatják az igazolványát, majd érvényesítés után pillanatok alatt vissza is megy a kártya. Hihetetlen volt ez az együttműködés!

Mi egy helyi komppal utaztunk át az ázsiai oldalra, hol kezdetét vette a gasztro-túránk. A társaság elsőként kávézni szeretett volna az egyik amerikai, nálunk elég drága kávéláncban. Én egy sima eszpresszót kértem, míg a feleségem egy sütőtökös lattét. Összesen 22 TL-t (kb. 1100 Ft) fizettünk, ráadásul a tetőteraszról tökéletes panoráma nyílt a Boszporusz-öbölre. Tisztelt híres kávélánc! Nem lehet ezt nálunk is?! Legalább az árakat!



Ezen az oldalon csak annyit kért kedvenc idegenvezetőnk, hogy szorosan kövessük, mert az utcák idegeneknek nehezen áttekinthetők és könnyű eltévedni! Az árukínálat igen nagy és szerencsére nincsenek turista-hadak!





Ott ettünk levest, ahol ajánlotta. Egyik üzlet előtt szólt, hogy itt érdemes waffelt enni – príma volt. Itt kebabot vegyünk, mert sok mindenből lehet kérni és rengeteg feltétet kínálnak mellé (legalább 10 félét). Itt meg együnk egy kis édességet. Nagyon jó ötletei voltak és bár sokat ettünk, de nem a telítő magyar konyhából. Íme az ebédünk…



Egy apró adalék a szakácsmesterségről: ha valaki csak olyan dürümöt/kebabot/stb. készítene, mint nálunk a legjobb helyen, akkor igen gyorsan tönkremenne, mert az igen pocsék a helybeli ízeknek. Hihetetlen, de ez tényleg igaz!

Pár szó a vallásról: a törökök nagy része muzulmán, de láttunk pl. keresztény templomot is. Napi ötször szól az imára hívó ének. Az ima viszont nem kötelező annak, aki éppen dolgozik, vagy igen sürgős dolga van. Az idegenvezetőnk elmondása szerint a török iszlám nagyon békés és befogadó vallás, ami azért mindenkinek fontos. Ez a vallás sok elemet épített magába máshonnan, így ez lett a legjobb vallás. Nincs erőszakos hittérítés, ráadásul a vallás és az állam szigorúan külön válik. Viszont a fiatalok jó része már nem igazán vallásos. De sajnos más iszlám irányzatok nem ilyen „kellemesek” és ez okoz óriási zűrzavart a Közel-Keleten.
Éppen séta közben hangzott fel a müezzin éneke és a boltosok egy jó része leterítve szőnyegét és levéve cipőjét imádkozott. De ettől az élet nem állt meg!





Állatok: Mindenhol vannak macskák, illetve kutyák, de ezek nem a girhes-kóbor fajták, hanem igen jól tartott és közkedvelt utcai állatok. Eleve a város tartja el őket, miután ivartalanította, oltatta őket és a fülökbe rakott egy kis jelzőt. Sok helyen van letéve direkt macska- illetve kutyaeledel. Az állatok igen szelídek, mivel bárki megsimogathatja őket. Jól tápláltságukat ez a fényes szőrű macska is mutatja. Ráadásul nincs állat-piszok sehol sem, mivel a helyi boltos mindig feltakarítja.



Itt pedig a helybéli kutyák gyűltek össze egy kutya-szobor mellett.



Mivel a város eleve a tengerparton fekszik, ezért igen hosszú és jól kiépített tengerpartja van, ahol bőven lehet piknikezni, illetve barátokkal találkozni. Például a közösségi oldalak a helyi fiataloknak csak arra jók, hogy megbeszéljék mikor és hol találkozzanak személyesen.

Ennyi élmény után sokan megkóstolták a helyi, még aznap fogott kagylót némi citrommal –ehhez nekem nagyon nem volt gyomrom, bár sokan dicsérték.



A nap végén pedig jött a sokféle ízű, kihagyhatatlan finom baklava.



A nap zárásaként éppen zárás előtt sikerült beérnünk a Szulejmán Mecsetbe.





Az egész napos evés és sétálás után már nem volt erőnk még vacsorázni is, így gyorsan ágyba kerültünk.

T. Tamás Ferenc
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.