Szalay Hajnalka: Irodalmi Kávéház Nagy Dániel Viktorral az Óbudai Kulturális Központban


Manapság felgyorsult világunkban, a nagy rohanásban olyan érzésem van, hogy egyre kevesebb idő jut az irodalomra, az irodalom nyújtotta élmény átérzésére. Éppen ezért különösen örültem, amikor rábukkantam az Óbudai Kulturális Központ szervezésében az Irodalmi Kávéházra.
November 15-én, péntek este a tea és kávé mellé a kínálat az irodalmi étlapon sorakozott, amelyet Nagy Dániel Viktor színművész állított össze, és szolgált fel. Számomra ő olyan húzóerő volt, amely miatt kihagyhatatlanná vált az este. Korábban láttam őt már filmben, színházban sok értékes előadásban, lemezbemutató koncerten, ízlelgettem dalszövegeit, vártam zsűrizését a 100 szóban Budapest pályázat keretében. Egyértelmű volt, ebben a közegben is kíváncsi vagyok rá. Örültem, hogy megvettem az ötszáz(!) forintos jegyet, mert igazán jól esett a munkával töltött hét után leülni, és átadni magam a nyugodt, meghitt hangulatnak.

Csudajó érzékkel összeállított műsor, csudajó előadása közben Kurucz Éva moderátor vezette beszélgetésekből jobban megismerhettük Nagy Dániel Viktort, a sokoldalú művészt, és Nagy Dániel Viktort, az embert. A felszolgált művek szépek, elgondolkodtatóak, szomorkásak és szórakoztatóak voltak. Dániel tolmácsolásában ezek az értékes írások még jobban életre keltek.
A zenekari aláfestéssel fülembe mászott dalok, most egy szál gitár kísérettel szólaltak meg. Mindig csodálom azokat, akik az énekléssel egy időben valamilyen hangszeren is játszanak, mert úgy érzem, őket teljesebben járja át a zene, és az ilyen előadások egy különlegesen szép világot nyitnak meg. Az így felcsendülő dalok: Képkeret, Karma-dal, Nem vagy egyedül, Nincsen baj

Az irodalmi menüsor is mindenképpen említést érdemel:
Weöres Sándor – Az új évezred szelleme
Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök
Ady Endre – Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Pilinszky János – Fabula
Petri György – A napsütött sáv felé
Varró Dani – Cossante a lehányt küszöbről
Bereményi Géza – Somlai Margit
Grecsó Krisztián – Össze kéne szedni
Karinthy Frigyes – A rendező
Lacfi János – A BKV-hajú lány
Grecsó Krisztián – Anyám első süteménye
100 szóban Budapest történetek – Ki nevel a végén?, Astoria–napfogyatkozás, Pestszag (étlapon kívül)

Sajnos időhiány miatt a tervezett hét „100 szóban Budapest” történetek közül csak három hangzott el, pedig azokat órákig tudnám hallgatni, és a „Vigyél magaddal” című dal is elmaradt, de én a „rongyosra” hallgatott, frissen dedikált Wigama Lekko CD mellett, egy csodás irodalmi-zenés este élményét is magammal vittem. Még sok hasonlót kívánok.

„Legyél a mosoly, a kincs és varázserő,
Szomorú országban a szíveket festő!”


Nagy Dániel Viktor az Irodalmi Kávéházban másfél órában festett szíveket.

Budapest, 2019. november 18.

Szalay Hajnalka
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.