Bakos József: Könyvajánló: Fisch Ferenc: Sziasztok, Fecó vagyok


HAMAROSAN MEGJELENIK: Fisch Ferenc: Sziasztok, Fecó vagyok című kötete!
51 oldalon, 19 színes képpel, puha borítóval.


MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL

„Sérültnek születni, azzá válni lehet feladat, áldás,
szerencsétlenség, kiváltság, átok.

S hogy melyik az,
az adott területet körülvevő embereken,
családon és társadalmon múlik.”


/Böszörményi Gyula/

Tisztelt Olvasó!

Engem ért az a megtisztelő feladat, hogy Pisch Ferenc /Fecó/ hanganyagban rögzített történeteiből összeállítsam az Önök számára ezt a könyvet.
Nagy feladat volt ez számomra, hiszen szinte bele kellett bújnom Fecó bőrébe és vele együtt átélni az ő élményeit, örömeit, fájdalmait.
Lelkemet ünneplőbe öltöztetve kezdtem ennek a megtisztelő feladatnak.

Fecó életében nagy fordulatot hozott ez a lehe-tőség, hogy üzenhet a világnak, elmondhatja, mit is érez, és mit is gondol saját életéről.
A sok színes élményen keresztül mutatja be az olvasónak, hogy a fogyatékkal élő ember sem más, mint egészséges társai, csak másképp teszi a világban a dolgát.
Ettől még teljes és boldog életet él, mert ő igazán mer élni!
Fecó az az ember számomra, akire John Powel szavai igazak:

„100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többségük anélkül létezik, hogy igazán élne.”

Fecó igazán él, és minden lehetőséget megragad a boldogságáért, észreveszi a világban a legapróbb szépséget és örömmé alakítja át a maga számára.
Ez példaértékű mindannyiunk számára!

Akik személyesen ismerik, nekik nem lesz fur-csa, ahogy ő elképzelte ezt a könyvet.
A könyvben amolyan „önriportok” sorakoznak, azaz, mintha feltenne egy kérdés, melyet az olvasó nem olvashat, csak a választ, és ami igazán különlegessé teszi ezt a kötet.
Ezért is találkozhatunk gyakran olvasás közben a felkiáltásaival: Sziasztok, Fecó vagyok!
Akik pedig nem ismerik személyesen, most valós képet kaphatnak róla, milyen is ő.
Nagy szeretettel ajánlom Önöknek Fecó könyvét, forgassák tisztelettel és örömmel lapjait, merítkezzenek belőle és üzenetét adják tovább, mert ér-demes rá!

Zárásként fogadják el tőlem saját versemet, amit a Fogyatékkal élők napjára – egyik költőtársam Lepsényi Bálint, aki szintén fogyatékkal él, versére válaszként írtam –,
ebben a versben benne van az én tiszteletem, lelkem, szeretetem irántuk, Fecó iránt:

Kozma Zsuzsanna
Egyek vagyunk


Leszek kezed, leszek lábad,
leszek zsámoly, s leszek párna,
leszek csillag, hold, ha kell!

Mások vagyunk,
de mégis Egy!

Leszek lelkedben
szikrázó új remény,
biztatást adó úti fény!

Alamizsna? – Ne menj –,
nem Te vagy, kinek kérned kell!

Isten előtt nincs Ő meg Én,
emberek vagyunk e Földtekén.

Tőle kaptuk az életet,
ölellek,
„Tenyerén Született”!

Másnak születtünk, de utunk egy,
mások vagyunk,
de mégis Egy!

Szép élményeket, jó olvasást kívánok ehhez a könyvhöz,
melynek címe már magában sok mindent elárul.

Tisztelettel:
Kozma Zsuzsanna

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.