Müller Márta: Apró mozaikkockák, 2019.december, Bécs


Apró mozaikkockák, valami ilyesmi címmel jegyeztem fel magamnak néhány mostanában történt szomorú dolgot. Mint látlelet a korról? Vagy legalábbis egy látlelet része?
Mik voltak ezek?
N1. Egy szerencsétlen öregember, mezítlábas papucsban és szakadt nadrágban álldogált a minap a bank bejárati ajtaja mellett bent. Hajléktalan? Vagy a szervezett bandák által idehozott kiszolgáltatott koldus? Nem koldul. Valószínűleg belépett egy kicsit melegedni. Odakint hideg van, tél, december. A sok adventi melegségről szóló beszéd helyett neki kell egy kis időre legalább egy meleg helyiség.
N2. Egy másik mozaikkocka egy újsághír. Egy tizenkétéves forma kislány kétségbeesetten kiabálva rohant ki egyik este 10 óra körül a lakásukból: Segítség! Segítség! Apám gyilkolja anyámat! A szomszédok kihívták a rendőrséget és a mentőket. A mentők nem tudtak már a szerencsétlen 50 éves afgán asszonyon segíteni, a sok késszúrás közül legalább egy halálos volt. Négy gyereke nézte végig az egészet. Az ötödik, egy háromhetes csecsemő aludt.
A holttestet elszállították, a férjet letartóztatták. És a gyerekek? Mi lesz az öt árván maradó afgán gyerekkel? A háromhetes csecsemőt örökbefogadásra adják. A négyből a két kisebb, egy óvodás és egy kisiskolás egy gyermekintézménybe kerülnek. A legidősebb, egy tizenhét éves fiú valószínűleg megkapja a gyám jogát a három nagyobb testvére felett. Nem könnyű sors, akárhogy is lesz.
Itt Ausztriában az idén sok volt a nők ellen elkövetett gyilkosság. A legtöbbje ilyen „családi eset”.
N3. Végül egy harmadik mozaikkocka. Itt szerencsére nem lett gyilkosság a vége.
A vékony, 31 éves nigériai fiút kedvelik a munkatársai a konyhán. Rendesen és szívesen dolgozik, nincs vele semmi baj.
Csak a feleségével. A fiú nem mondja, de érezhetően tart a 37 éves, nagydarab, szintén nigériai feleségétől. Annak ugyan semmi keresnivalója sincs abban az elegáns, drága étteremben, ahol a férje dolgozik, mégis megjelent ott valamelyik este. A személyzeti öltözőben veszekedett a férjével olyan hangosan, hogy az ott dolgozók mind hallották, mégha nem is értették, hogy miért. Aztán csak azt látták, hogy a fiú rohan, a felesége meg ordibálva és egy nagy késsel hadonászva utána. A nő bekergette a férjét az étterembe, és ki tudja, hogy mi lett volna az egész vége, ha közben meg nem érkezik a munkatársak által riasztott rendőrség.
Békés advent, szép dalok, derűs puncsivók a karácsonyi vásárokon – miért nem inkább ezekről írok? Ez is, az is Bécs. Egy nagyvárosnak sok arca van. Különösen, ha ilyen gyorsan növekszik, mint Bécs. Az utóbbi 10 év alatt 200000-l, azaz kétszázezer új lakossal nőtt a lakosság száma. Ebben sok jó is van, amikről talán majd máskor írok.

Müller Márta
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.