Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Pilla: 300 éve történt...


1719-ben jelentette meg Daniel Defoe Robinson Crusoe élete és különösen meglepő kalandjai című könyvét.
Aligha gondolta, hogy irodalomtörténetet ír. Pedig könyve nemcsak az első modern angol regény lett, de egyúttal egy új irányzat is született, melyet azóta robinzonádnak hívunk.
E történetek utazó hőse lakatlan szigetre - vagy más elzárt helyre - vetődik, és ott kell folytatnia életét.
Hallatlanul népszerű regénytípussá vált ez a XVIII. Századtól kezdve, több jelentős és jelentéktelenebb író is megpróbálkozott ily módon szembeállítani hősét a magánnyal és a természettel. A legtöbben a egzotikus kalandra helyezik a súlyt, míg pl. Jonathan Swift társadalmi-politikai mondandójának szatírikus formában történő közlésére használta fel a Gulliver utazásai c. könyvében..

E könyvek sikerének oka egyszerűnek tűnik. Az a század a gyarmatosítások és a kereskedelem fénykora. Hajókaravánok különleges fűszereket, árukat, kincseket hoztak távoli, egzotikus tájakról, az akkor még titokzatos Keletről. Történeteik, ismereteik többnyire hallomásból származtak és jócskán kiszínezve terjedtek szájról-szájra. Hihetetlen történeteiket kíváncsian hallgatták, így aztán újabb és újabb kalandok születtek, sokszor messzire elrugaszkodva a valóságtól.

Persze, valóban történtek hajótörések, kalóztámadások, lakatlan szigetre érkezések és hasonló események. Defoe is hősét egy valóban élt skót matróz, Alexander Selkirk személyéből alkotta. Ez a matróz valóban egy lakatlan sziget foglya volt négy kerek éven át. Az ő sorsa azonban csupán az ötletet adta az írónak, a tengerész történeteit nem használta fel, úgymond túlzott regényességük miatt.
Defoe tehát egy kitalált alak kitalált történetét írta meg, írói képességét bizonyítja, hogy hihetővé tette a hihetetlennek tűnő eseményeket. Egyik módszere ennek elérésére, hogy a főszereplő egyes szám első személyben meséli el történetét, így a regény önéletrajzként hat.
Ezáltal hihetőbbé válik a kaland, közvetlenebbé a mese. Ez az elbeszélő módszer a legtöbb robinzonád sajátossága maradt.

/Bolyki Tamás nyomán/

Amennyiben felkeltette érdeklődéseteket ez a cikk, ajánlok néhány könyvet e témából:

- Jules Verne: Kétévi vakáció
- Wyss: Robinson család
- Stackpoole: A kék lagúna
- Szjomuskin: A jégsziget robinsonja
- William Golding: A legyek ura
- Jules Verne: A rejtelmes Sziget
- Tamási Áron: Ábel a rengetegben

Végül egy összefoglaló munka mai "Robinsonokról':
Bolyki Tamás szerkesztésében: A világ legmagányosabb Robinzonjai. Kiadó: Jövővilág alapítvány, 2002.

Pilla
1593
MT - 2020. július 09. 19:08:59

Éveken át foglalkoztam gyermek- és ifjúsági irodalommal, kedves Marica.
Örülök, hogy tetszik e kis megemlékező cikk.

6476
Siposne Marica - 2020. január 02. 07:29:58

Kedves Pilla!
Ezen írásod, híven tükrözi tájékozottságod az irodalom útvesztőiben, irigyellek érte.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ölellek:
Marica

1593
MT - 2019. december 31. 18:29:42

Köszönöm. Csak... felfigyeltem erre a csodás, kerek évfordulóra. Smile

6542
ritatothne - 2019. december 31. 13:36:04

Kedves Pilla!

Szép és érdekes írásod érdeklődéssel olvastam. Gratulálok hozzá.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.