Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Filó Margit: Az internetes társkeresés rögös útjai


Nem vagyok már bakfis fruska, igaz vénasszony sem. Elég múlt és tapasztalat van a hátam mögött majdnem minden téren. Legalábbis eddig így tűnt. Hosszú házasság, amire a rögös út jelzője igen kevés, aztán a nem egy és nem kettő gyermek vállalása, ebből az egy házasságból. A válás összes buktatója és aljassága is belefért ebbe a volt férj oldaláról. Nekem szinte mindent előröl kellett kezdeni és igazából ott folytatni, ahol gyerekestől az életünk kettétört. Tehát van sok emlékem és nem a legjobbak, de hát lassan mit is lehet várni a mai világban egy negyven és ötven között élő embernek, aki kívülről és belülről is megmaradt húsz és harminc évesnek. Lendületem megmaradt és bár sok keserűség ért, de vidám énem nem hagyott el ezért, ha nehézség vagy bánat ér, persze az első pillanati letaglózás után, mert hát én is csak ember vagyok, mégis többször nevetek inkább és szárnyalok, ha kell, mert a belső világom fénye úgy érzem töretlen maradt s ezt látják rajtam a kívülről szemlélők is. Szerencsés alkat vagyok, én is a mai negyven a húszas korosztályba tartozom. Jó ideje próbálom megtalálni életem párját s nem hiszem azt az elvet, hogy az első a tuti, mert megtapasztaltam, hogy nem így van és aki ennek bedől és vállalja, főleg, ha nincs elég tapasztalata időben a megismert személlyel kapcsolatban az nagyon csúnyán megjárja. Tudok is erről közvetlen környezetemből egy tökéletes példát, aki saját magával is elhiteti, nem csak a környezetével, hogy igen is jól cselekedett, miután rövid idő elteltével beházasodott oda ahová nem kellett volna, még ha rá is jött azóta. Vannak dolgok, amiket nem lehet visszacsinálni. Ez ilyen lett. Tehát hiába járok erre arra s vagyok nyitott szemmel, ahol bármikor belebotolhatnék a tökéletesbe, mégsem sikerült eddig ez a remek elmélet. Pedig nem a don juant várom. Azt is tudom, hogy a herceg a fehér lovon, majd második eljövetelekor várható, mégsem lelem meg vagy ő engem azt, akire azt mondhatnám, te vagy akire vártam. Természetesen nem a tökéletest szeretném, tudom, hogy akkor nekem is olyannak kellenen lennem, senki sem az, de úgy gondolom, annyit elvárhatok egy meglett embertől, hogy tudja biztosan, miután már megismert és maradt, hogy én kellek neki s ha idáig eljutott akkor vállaljon is fel ne csak használni akarjon. A mai keresők főleg a negyvenes és ötvenes korosztály most jutott el oda, hogy jó szórakozásnak találja a társkeresést. Mint kisgyerek a játszótéren, aki minden egyes játéknál megáll, kiéli magát, majd tovább csörtet egy másik játékszernek tűnő szenvedő alanyhoz, úgy váltogatja minden érzés nélkül az éppen megismert személyt. Nem számít mennyi időt rabolt el attól, aki úgy tekintett rá, mint potenciális partner, simán egy vállrándítással otthagyja főleg akkor, amikor kiderül, hogy a másik érzéseket is táplál iránta s nem csak szexpartnert lát benne. Kérdezhető, hogy a kis buta, miért gondolt bele többet egy ilyen kapcsolatba, de biztos mindenki végig tudja gondolni, hogy nyilván a játszadozó fél a magatartásával, szövegével, hogy elérje, amit akar, rendesen hozzájárult a téves képlet kialakulásához. Sajnos minden stílus és álláspont gondot jelent a férfiaknak, mert bármilyen lendülettel szembesülnek, minden nehéz helyzet nekik, amivel úgy tűnik nem tudnak, mint kezdeni. Ha nő vagy és nőként viselkedsz az sem jó, mit kezdjen egy olyannal, akinek a lelkét is kell szeretgetni, mert arra neki nincs türelme. Nehogy már! Olyan nő legyél, aki kívülről nőnek néz ki és szinte mindent pontosan meg is csinál, ösztönből, de ha olyan külső hatás ér, ami a szívedet, netán lelkedet is érinti, zökkenőmentesen lépj túl rajta s ne várd el a férfitól, hogy együtt is érezzen veled. Ha olyan nő vagy, aki nőies nő, de tudja tartani magát, ha nehézséggel áll szemben, akkor az visszataszító, mert két férfi nem kell egy kapcsolatba. Mintha az lenne a kívánalom, hogy ne legyél határozott s elégedj meg azzal, ha a másik vezet téged, az agyadat hagyd kint a ház küszöbén. S vagy te, mint nő, aki egyszerre mind a két végletet birtokolja, igaz néha meghasadt személyiségként, s még így is szereted és kell neked az a férfi, akkor jön ő és borít mindent, mert fejét fogva lehuppan az ágyra és sírva szenvedve nem tudja miért nem akarja elkötelezni magát emellett a nő mellett. Valahogy attól szenved, hogy nem érzi biztosan, hogy ez kell neki. Talán másra van szüksége. De vajon akkor mire?! Nem akadt olyan férfi, aki tisztában lett volna azzal, hogy a mellette lévő nő egy saját, önálló és érző, azaz törődést is igénylő ember, aki nem azért van mellette, hogy az ő jelenlegi hormonszintjét testben és agyban maradéktalanul kielégítse. Valahogy nem jut el odáig a dolog, hogy a másik is szeretne kapni és nem csak a lába közé, legalább tiszteletet és némi szeretetet. Itt pedig érthetetlen számomra, hogy ha valaki nem képes ezeket a másik személy felé közvetíteni, akkor miért nem köszön el még akkor, mielőtt az, akit félre vezet téves hozzáállásával, elkezd érzéseivel kötődni hozzá? Úgy tűnik, már ott tart ez az egész játszma, hogy a férfiak itt, ebben a helyzetben élik ki gyerekkorukban elmaradt önző mi voltjukat. Nem arról a férfiról van szó, aki tökéletesen tudja, hogy mit miért csinál és még figyel is szándékosan a másik érzéseire, mert számító gondolataival el akar érni bizonyos helyzeteket, forrásokat, lehetőségeket. Ezek az emberek az előzőeknél is rosszabbak. Sok van ilyenekből. Valahol, valamikor nagyon nagy baj történt a felnövekvő generációban akkor, mikor az emberséget az együttérzést és a tiszteletet kellett megtanítani a negyvenes ötvenes korosztálynak. Bár tudjuk, hogy a példákból tanul a gyerek, mégis az a véleményem, hogy egy lelkileg helyén való ember szinte ösztönből?, ember szeretetből tudja, hogy kell egy másik emberrel bánni, főleg azzal akivel megosztom a napjaimat, érzéseimet, ágyamat. Ha nincs előttem a megfelelő példa, akkor is tudom, hiszen a lelkivilágom érzi, jelzi, hogy nem helyes amit teszek, s miért nincs a mai emberben annyi gerinc, hogy felálljon és még mielőtt mindent széttipor a másik lényében, azelőtt Istenhozzádot mondjon?! Évek óta ugyan az a forgatókönyv pereg a kapcsolatok terén és nem úgy tűnik, hogy változna valami is. Sőt, a helyzet talán egyre rosszabbnak tűnik, mert ez a játszótéri szórakozás akkor is zajlik, amikor a két egyént sok száz kilométer választja el egymástól. Már annyira erős a manipulatív képesség az emberekben, hogy csupán szavaikkal is elérik ezt a fajta rombolást, nem kell itt már a testiséget sem bevetniük. Az csak a trófea megkoronázása lehet, ha alkalom adódik a találkozóra, aminek ebben az esetben kevés az esélye, hiszen egy idő után valamelyik fél megunja ezt a méltatlan helyzetet, csak sajnos általában nem az, akit két lábbal taposnak. Mert őbenne nem a számító fél lélegzik, hanem önmagából kiindulva úgy gondolja, csak köti a másikat valamiféle érzés, hozzá. Sajnos ezen a téren is szemérmetlenül felhasználják Isten világát és megmagyaráznak vele sok mindent, bebújnak a hit mögé és azzal igazolják, amit mondanak. Elveszett ember aki nem ismeretes ennek a furmánykodásában, de biztos, hogy súlyos fájdalommal fizet majd szívében, lelkében. Szeretném megtudni, vajon az interneten keresők, akik képtelenek a döntésre, elköteleződésre, akik hosszú ideje vannak hasonló oldalakon, eljutnak e valaha arra a felismerésre, hogy mindenkinek kijár a tiszteket, hogy ne egy ilyen érzékeny téren éljék ki gyermeteg világukat, mert már igy is túl sok a lelkileg sérült ember, akik ezek miatt a történések miatt még a hitüket is elveszítik, nem csak a józan eszüket és szeretni való képességüket.

Maradok tisztelettel

Filó Margó
5396
Kitti - 2020. január 22. 14:38:43

Drága Margit!
Jártó Rózának van fent egy alkotása ebben a témakörben. Abból is világosan kitűnik, hogy a társkereső valójában szexpartner keresőként működik, abból is úgy, hogy minél több skalpot lehessen levadászni. Megállapodni, társra találni valójában nem akarnak azok a kamaszlelkületű éretlen negyvenes-ötvenes férfiak, csupán szórakozni vágynak. Ráadásul legtöbben nősek, vagy éppen házasságban élnek, csak unatkoznak. Vannak ennek alig észlelhető jelei, de nagyon észnél kell lenni ahhoz, hogy észrevehetővé váljon. Ha eleve tudja az ember, hogy mit akar, és mit nem, akkor nehezebb eltévedni. A partnertől is az lehet/ne a kívánalom, hogy bizonyos célok vezérlik-e az életében és tervei vannak-e a jövőt illetően? A tapasztalat az, hogy nincsen és máris lehet akkor odébbállni. Ha valaki eleve kijelenti, hogy csak és kizárólag a személyes találkozásban hisz, az már eleve gyanúsnak kéne legyen, mert a belső értékek nyilván nem érdeklik és levelezni sem óhajt ezekről. Ám pont az ötvenes elváltak azok, akik nem véletlenül váltak el! Ha pedig soha nem volt nős, nahát annak is oka van! Szidalmazzák az előző kapcsolatot, vagy keseregnek rajta és képtelenek önálló életre, folyton keresgélnek valamit, amiről ők sem tudják mi az. Aki képtelen egyedül élni és megtalálni az életének értelmét, az társsal sem lesz képes erre, sőt! a partnerét is ki fogja szolgáltatni annak a kétségbeesésnek, amit ő érez. Kinek hiányzik ez?
Vannak klubok, ahová táncolni járnak idősebb urak és hölgyek, vannak kirándulások, busszal vagy egyéb lehetőségek, ahol lehet és érdemes ismerkedni, nem pedig kitenni magunkat a neten való idegenek kényének-kedvének. Szerintem. Bár én baromi jól érzem magam egyedül. Smile

6643
szikra60 - 2020. január 17. 19:20:00

Kedves Margó! Tökéletesen osztom véleményedet! Magam is anno rossz házassággal a hátam mögött interneten próbáltam ismerkedni néhány évvel ezelőtt. Az xy mennyiségű jelöltből - szerintem - kiválasztottam az egyik legócskábbat. Bár magam is 10 évvel voltam fiatalabb nála, 2 év múlva egy saját lánya korú csajjal cserélt le. Akkor is én jöttem rá, hogy valami gáz van, mert annyi vér nem volt a pucájában, hogy elmondja: sorry. Nos azóta nem keresek. De van jó tapasztalat is a környezetemben, ismerek olyanokat, akik szépen élnek, pedig szintén a NET-en keresztül jöttek össze. Ez is azt mutatja nem minden kerek, vagy szögletes. Kinek hogyan sikerül és milyen emberrel hozza össze a sors. Van olyan, akinek nincs hozzá szerencséje, mint nekem is. Szeretettel ÉvaRoseCoolSad

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.