Elbert Anita: A fényképek misztifikációja


Amit eddig a fényképekről tudott az emberiség, kevés információt rejtenek magukba. A fényképnek ugyanis aurája van, ez egy vékony energiamező, amely kiárad arra, aki a fényképet nézi. Ezenkívül ez az aura kiszélesítve hozzákapcsolódik a kozmosz morfogenetikus mezőjéhez, így a hatás, amelyet az ember megél, emanálódik. A fénykép szinte életre kel, amikor mustrálgatják, a hangoltság az, ami ezt a hatást kelti. Ugyanis a fénykép nézője, és a fényképen lévő ember, állat, növény diszpozíciója horizont-összeolvadást szenvednek el. Minden, ami az egyes emberrel történik, kihat az egész univerzumra. Holisztikusan minden rész az egészhez hangolódik. Ha egy rész elveszik, az egész megsérül. Minden embernek, állatnak, és növénynek van aurája, ez nem fikció, hanem a valóság. A mai világban az emberek elutasítják a spirituális dolgokat, pedig ezek reálisabb képet mutatnak, mint a tárgyi világ. Az aura egy kis energiamező, amely a hangoltsággal együtt funkcionál. A megéléskor az ember energiája találkozik a fényképen látható alak energiájával. Az energiák keverednek, és a diszpozíció kiegyenlítődik.

FÉNYKÉP:
fényképnek és személynek aurája van (energiamező és hangoltság horizont összeolvadása)


Minden fénykép használatban támad fel. Ahányszor egy halott ember fényképét nézi az ember, misztikus érzések kerítik hatalmába. Ugyanis a halott ember lelkének lenyomata diszpozíciója okán kiárad. Ekkor már nem az aura, hanem a léleklenyomat az, amely kommunikál fénykép és nézője között. Ez egy bensőséges, roppant spirituális dolog. A fénykép egyfajta pillanatkép. Mégis több annál, mint kép, ez egy lenyomat. Az élő személyeknél az aura és a diszpozíció funkcionál, míg a halott ember fényképénél a léleklenyomat és a hangoltság vezérli a fényképet nézőt.

FÉNYKÉP:
Halott ember fényképe=ember lelkének lenyomata támad fel
diszpozícióhorizont összeolvadás


Egészen más az a fénykép, amin olyan személyek vannak, melyeket ismer az ember. És más az, amin a személyek ismeretlenek. A diszpozíció horizont-összeolvadás ugyanis az ismert emberes fényképen emlékeket, érzéseket szakítanak fel. Az ismeretlen emberes képen a hangoltság tárgyilagos lesz, és a fantázia indul be. A fantázia arra irányul, ki lehet a képen lévő személy, mit dolgozhatott, van–e családja. Más egy emlékezés lebonyolítása, ahol saját élmények felidézése történik a fényképen lévő személlyel, és más az ismeretlen emberhez fűződő fantáziák, és találgatások. Az ember roppant keveset ismer a világegyetem működéséből. Amit az életemben át tudtam adni, az univerzum egy kis részét képezi. A fényképek az emlékezetben, fantáziában életre kelnek. Átalakul a fényképről szóló tudása mindenkinek.

FÉNYKÉP ISMERT SZEMÉLLYEL:
emlékek, érzések szakadnak fel, saját élmények felidézése
FÉNYKÉP ISMERETLEN SZEMÉLLYEL:
hangoltság tárgyilagos lesz, a fantázia indul be, találgatások az ismeretlen személyről.


A fényképnek ugyanis aurája van, ez egy vékony energiamező, amely kiárad arra, aki a fényképet nézi. Ezenkívül ez az aura kiszélesítve hozzákapcsolódik a kozmosz morfogenetikus mezőjéhez, így a hatás, amelyet az ember megél, emanálódik. A fénykép szinte életre kel, amikor mustrálgatják, a hangoltság az, ami ezt a hatást kelti. Ahányszor egy halott ember fényképét nézi az ember, misztikus érzések kerítik hatalmába. Ugyanis a halott ember lelkének lenyomata diszpozíciója okán kiárad. Ekkor már nem az aura, hanem a léleklenyomat az, amely kommunikál fénykép és nézője között. A diszpozíció horizont–összeolvadás ugyanis az ismert emberes fényképen emlékeket, érzéseket szakítanak fel. Az ismeretlen emberes képen a hangoltság tárgyilagos lesz, és a fantázia indul be.

Székesfehérvár, 2019. december 14.

Elbert Anita
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.