Filó Margit: Lelked igaz iránytű!


Sokszor tapasztaljuk, hogy amikor lelkileg nem érezzük jól magunkat, testünk valamilyen kellemetlen reakcióba kezd. Első pillanatban nem is gondolunk arra, hogy valami belső üzenet érkezett, mert beindul agyunkban a jelzőrendszer, hogy betegség támadott meg bennünket. Irány az orvos, vagy totál kétségbeesés dönt le remegő lábunkról s azonnal a végső diagnózis képét látjuk magunk előtt.
Pedig testünk, lelkünk tükörképe, ami csodás térképet mutat belső állapotukról. Nem is biztos, hogy ehhez nagyon kell ismernünk önmagunkat. Talán az is elég, ha nyitottak vagyunk arra a felismerésre, hogy lelkivilágunk igy akar vezetni minket.
Fásultság és tompultság a vegetálással keveredve, komoly érzelmi mélységben való vergődést mutat, amivel nagyon nehezen tudunk szembenézni. Lehet, hogy lenne kapaszkodó a felemelkedéshez, de valamiért mégis jó a mocsaras ingoványban fürdőzni. Ilyenkor már az ember választ!
Mert ha örök fény van bensőnkben, mely melegséget áraszt s az élet felé mutat, akkor sosem hagyjuk a káosznak, hogy győztesként érjen célba. Mindig ott van előttünk, még ha félhomályba is burkolódzva a remény, amely sugallni akarja szenvedő lelkünknek, hogy ez, ami jelenleg bennünk van, csak átmeneti állapot, s ha felül tudunk kerekedni vergődésünkön, utána megerősödve haladunk tovább a nekünk szánt utunkon. Életünk nagy kérdései igy is úgy is megoldódnak valahogy, igaz sokban rajtunk múlik a végső állapot. Látni kéne, hogy ha megrekedtünk egy bizonyos dologban s közérzetünk is vergődik a porban, akkor teljes irányváltoztatásra van szükség ahhoz, hogy életünk gondja megváltozzon végre valahára.
Mindig eljutunk a célba, de nem mindegy, hogy lelkünk milyen állapotban kísér el végső utunkra. Testünket és lelkünket ugyan az élteti, ami szívünkből árad, ami szeretettel teli.

Maradok tisztelettel:

Filó Margó
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.