Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Ledniczky Éva: Felvidéki léleklenyomatok


2020. Fergeteg havának 26-dik napján, a 64-es út mellett strázsáló számtalan ragadozó madár szolgált útjelzőként egy könyvbemutató helyszínéhez, melynek egy rendezett, otthonos hangulatú kultúrház adott otthont a nyitrai járásban. A nyitracsehi táblát elhagyva mindig egyre növekvő vágyakozással közelíti meg az úticélját az, aki ide visszatérő látogató. A léleksimogató zoboraljai dialektus, a ködbe burkolt szőlővidék, a szívélyes vendéglátás, a Jurta Látványtár kertjében őrzőtt turul-darabok, mind-mind lenyomatot hagynak az ember lelkében, s arra ösztönzik, hogy időről-időre visszatérjen erre a vidékre, ahol némi túlzással “mindenki Csámpai”.

Csámpai László: Kőből szívet készítek című műve mutatkozhatott be ezúttal Nyitracsehiben, mely alkalom méltó ünnepi keretbe öltöztette a Magyar Kultúra Napját is ebben az évben. A kultúrház emeletén mérnöki precizitással elhelyezett tömött széksorok előtt Dr. Csámpai Ottó, szociológus, író, a Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorja idézte fel első találkozásukat a költővel. Lászlóban már akkor egy széles látókörű, művelt fiatalember személyiségjegyeit látta kibontakozni, és azonnal a mélyvízbe is lökte. Szerencsére Csámpai László jó úszónak bizonyult, és közösen létrehozták a Zoboraljai Apródok Közösségét, amelyben nem csak a harcművészetek elsajátítására nyílik heti rendszerességgel lehetőség, de nyelvi, történelmi és kultúrális értékeink őrzésének is méltó otthont ad ez a szerveződés.

Dr. Csámpai Ottó elismerő szavakkal méltatta a kiadvány gondozójának, a Püski kiadónak generációkon és világégéseken átívelő értékmentő munkáját, majd Földessy László, előadóművész pánsípjátékának szívhez szóló dallamai költöztek be néhány léleksimogató percre a közösségi térbe. A művész úr Petőfi Sándor intelmeivel folytatta, a kivételes elkötelezettségről tanúbizonyságot tevő kis kötet felvezetését:

“Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”

A tollforgatás művészete egy kétélű fegyver, mely különleges gyógyító, vagy éppen romboló képességekkel ruházza fel azt, akinek ilyen lélekfeladatot adott a kezébe a sors. Csámpai László szerény, egy kötetre való szelíd ébredésre szólító művei, gyógyírként szolgálnak a határokon átívelő történelmi sebekre. Nyomatékul, Földessy László vizuális játékra hívta a hallgatóságot, melyben egy szárnyait bontogató égi hírnök, egy ritka zoboraljai énekes képét festette a közönség elé, aki kerecsen - tollal írt gondolatait engedte megszületni egy fiók mélyéről. A találó képzettársítások után felsorakozat azok az ismerősök, illetve barátok, akik kifejező illusztrációikkal járultak hozzá a kiadvány üzenetéhez, s egy-egy stílusos eleganciát közvetítő mélyvörös rózsaszállal térhettek vissza a helyükre.

Őszinte meghatottsággal, de kivételes összeszedettséggel foglalta el helyét a dicséretek össztüzében Csámpai László, a lírai művészete előtt adózó nézősereg előtt. Játszi könnyedséggel fogalmazta meg, mit jelent számára költőnek lenni a 21-dik században, milyen pedagógiai vonatkozásai vannak ennek a felelősségteljes lelki vállalásnak. Elmondása alapján, kedvtelésből ír, szerelemmel és néha alázattal adja át magát a gyermeki látásmódnak, mely szerinte a tiszta alkotás alapja. Írói tevékenységével nem csak a szebbik nemet, de a hazáját is szolgálva. Alázattal enged időnként a hívásnak, hogy tanítványainak ne csak szellemi vezetője legyen, de ő maga is újratanulja gyermeki énjének a tisztaságát, és merje ezen a törékeny szűrőn keresztül szemlélni a világot, mely látásmód többször visszaköszön első nyomtatásban megjelent verseskötetében is.

A lélekből született alkotások aztán lélekből meg is szólaltak László néhány közeli barátjának az előadásában, mellyel bepillantást engedtek a friss könyvszagú kötethalmok mondandójába. A költő végezetül egy-egy személyes gondolattal engedte útjára nyomtatott formába rendezett lélekdarabjait, a székek között kígyózó sorokban várakozó olvasói részére.

A “Kőből szívet készítek” című műalkotás, melyet egy, vagy inkább több barátság táplál, szárnyra kapott és útra kelt.

Írta: 2020. 01. 27.

Ledniczky Éva
6782
Vaszily - 2020. február 21. 18:55:25

Szívemnek derű volt ezen cikk elolvasása, mivel felvidéki lévén ugyancsak hevesebben dobogott a szívem, hogy egy hazámbeli, szintén pedagógusi karakterrel rendelkező szárnyait bontogató költő ilyen szép sikereket mondhat magáénak. Tehát Csámpai László újdonsült költőnek verseskötete megjelenéséhez szívből gratulálok, és kívánom, hogy múzsája állandó vendégként legyen otthonának lakója, és számos új verseskötet megihletője.

5827
olomkatona - 2020. február 08. 18:59:20

A leírás alpján nagyszerű és emlékezetes rendezvény lehetett.
A cikk címe nagyon megfogott":Felvidéki léleknyomatok"
Természetesen Csámpai László úrnak a kiadásra került kötetéhez szívből gratulálok és további alkotó munkáihoz sok síkert kívánok.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.