Filó Margit: A mai fiatalokat ki tanítja?


Szomorú dolgok történnek körülöttünk. Nyilván az ilyen történések mindig voltak és lesznek is, de kimondottan az ember józanságának egyre mélyebb elvesztése a szembántó, szívbe markoló. Amikor még fiatal felnőttként beleugrunk minden jónak és bulisnak látszó helyzetbe, az persze már akkor is felelőtlenség és mégis valamiért elfogadott, hiszen akkor azt egy még majdnem gyerek követi el. Ekkor is súlyos árat fizet az, akin csattan a brahi, de az is, aki elköveti, ha még nincs is tisztában vele! Jaj, hogy mennyi lélek sérül ezalatt meg! De, hát túléljük, mert ugye minden megy tovább, csak a lelkek cipelik magukban némán a viharok fájdalmát. Az évek azért telnek, fel is nővünk rendben, testben! Csak a belső világunk rekedt meg a mélyben. Felfogni, hogy súlya van a tettnek, néha meghaladja értelmi szintünket s mikor valakit játékszernek titulálunk, amire ő jobb esetben az első megélt alkalom után elköszönés nélkül távozik, értetlenkedve sipákolunk, hogy most miért nem örül a másik a mi kis elképzelésünknek. Vannak emberek, akik meglett létükre, simán és teljesen természetesen űzik ezt a számukra mindennapi cselekedetet. Ez rettenetes és elítélendő magatartás, de ugye a bíránké az ítélkezés joga, mégis számomra felfoghatatlan, hogy emberi lelkülettel, hogy képes valaki egy másik érző lény mivoltán ekkora hasadást okozni. Most mondható, hogy aki ezt elköveti az egy bomlott elme, na de ezzel a kifogással akkor, míg él az ember, vígan végig kerekezhet az emberiségen. Azt látom most már nincs rövid időn belül a felnövésre remény, mert úgy tűnik a felnőni vágyoknak sincs követendő példakép. A mai fiataloknak szinte mélyvízbe fejest ugorva, levegőért kapkodva kell megtanulniuk, hogy vajmi kevés az olyan ember, akire lehet számítaniuk. Szinte nincs, aki melléjük állna és bevezetné őket az élet nehéz világába, s mivel egyedül kell lavírozniuk a felnőttek játszmájába, így azonnal galádságokat és hitványságokat tanulnak meg és ezt szomorú látjuk. A fejlett tudomány hiába halad egyre feljebb a maga útján, az emberek ugyanezt nem mondhatják el önmagukról, pedig egykoron csodálatos módon hozzánk hasonlóan jelen volt egy követendő példa, aki szimplán csak a jóindulatával és szeretetével tanította az egyszerű lelkeket, akik emberek voltak…

Maradok tisztelettel:
Filó Margó

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.