Kitti: Kényszermegálló


Megállunk. Megálltunk, mert meg kellett állnunk abból a rohanásból, ami szinte hajlobogtató sebességgel űzött minket naponta. Hajsza a munkáért, a gyerekért, a pénzért, a nyertes perért, a jobb életért... Most megállunk az egészségért. Aztán állva maradunk, talán tovább is, mint szeretnénk élvezni a kényszerpihenőt. Hiszen a gyerek foga letört, de nincs fogorvos, aki vállalna most foghúzáson kívül egyebet, mert a fúrás le van tiltva. Elromlott a kocsi, de nem lehet most vinni sehová, főleg mert az sem világos, mi a baja. Elfogyott ez, és elfogy hamarosan az is, menni kell vásárolni, viszont riaszt a lehetősége a fertőzésnek.
Valahogy megoldjuk, hiszen minden megoldódik, bár nem magától.
Óvatosan, lassan, megindul az elzárt világban való élet és szépen lassan megváltoztatja a gondolkodásunkat is. Lám, van élet a rohanás mögött is, észre lehet venni a bimbózó orgonát, a szomszéd arcán bujkáló mosolyt, mikor leesik fejéről a szemüveg. Rácsodálkozhatunk a másik szomszédra, aki kis sámliján köt csipkézett szoknyácskát az unokáinak és az öregembert, aki tologatható játékot barkácsol össze, szintén nekik.
Én valósággal élvezem, hogy mindenre jut idő. Igaz, már pár hónapja gyakorlom ezt, de a lányommal évtizedek óta nem voltam ennyit együtt és nem beszélgettünk napközben és nem csavarogtunk a határban és nem virrasztottunk hétköznap palacsintát sütve éjjel. Élvezem az együtt töltött perceket, még az autómosás is kikapcsolódásnak számít.
Előkerestem könyveket, amiket ha unatkozós percek törnének rám, majd elkezdek, ám nem jönnek, mert nyugodtan lehet mindenre kellő időt és energiát ajándékozni és lám, még így is, most sincsen egyetlen szabad percem. :)

Kitti
524
BogIcu - 2020. március 21. 09:17:04

Drága Kit!

Mit is írhatnék, amit még nem mondtak el előttem? Hogy szívemből szóltál, az nem kétséges. Mennyire örülnék, ha a kényszerpihenő alatt, mostanság, hogy ekkora a baj, átértékelődnének dolgok. Előtérbe kerülne az egymásra figyelés, és legigazibb, legőszintébb arcát mutatná a szeretet! Mert bizony, a nagy rohanásban, pénzhajszolásban az érzések háttérbe szorultak.

Vigyázni egymásra, most ez lenne a legfontosabb feladatunk.
A kép-illusztrácó is nagyon remek, hosszasan időztem előtte.

Szívből gratulálok, nagy ölelés: IcuRoseHeart

5396
Kitti - 2020. március 21. 08:43:44

Drága Rzsike! Örülök, ha te is így gondolod, főleg azért, mert rólad tudom mennyire a szívedre veszel minden bajt. Kicsit is, és nagyot is. Most pedig nagy a baj, lám mára egyel több a halottunk, mint tegnap volt. Ám a pánik sehová nem vezet, a félelem letaglóz és érdemes inkább az időnket egymásra fordítani. A gondolkodásunk is változni fog és valószínűleg jobban megbecsüljük majd az időt. Azt az időt, amit egymással tölthetünk.
Ölellek, köszönöm, hogy olvastál. Rose

5396
Kitti - 2020. március 21. 08:40:09

Pont erre gondoltam Drága Éva! A cselekvések megkapják a maximális törődést és figyelmet, nem kell kapkodni, és minden percnek lehet örülni is. Köszönöm, hogy olvastál! Rose

4694
Rzsike - 2020. március 21. 08:32:36

Kitti, először is szivemnek kedves az íráa,mert én is úgy gondolom sok mindent megtanulunk ezen a kényszermegállön.Bízzunk,és sirjunk,nevessünk,és örüljünk,hogy megállított az élet egy időre.Minden más lett és gondolkozzunk azon talán a jövönkért tette ezt velünk az élet .Vigyázzon mindenki magára,és a végén majd egy nagy ölelésre várom a VILÁGOT

6643
szikra60 - 2020. március 21. 08:18:52

Drága Kitti! Mi friss nyugdíjak tudjuk csak igazán... Én is számolgatom, 8 hónapja vagyok itthon, és elszaladt mint a pillanat. Mikor letettem a lantom a munkahelyemen azt hittem, halálra fogom magam unni. Nem így van... A szabadság lehetőséget ad arra, hogy naponta megakjándékozzuk magunkat valami olyannal, amire még csak nem is gondolhattunk. Pl. Tanultam német nyelvet, két évig. Nyilván nem használtam, sok mindent elfelejtettem. Ezt még szeretném újra elővenni. És számtalan ilyen dolog van... Még a kiskert gereblyézése is más, mert nem rohanva csinálom, hogy ennek még a mai napba bele kell férni.... Szeretettel olvastalak! ÉvaSmile

5396
Kitti - 2020. március 21. 08:01:21

Szerintem is a jót kell nézni mindenben. Még a legnagyobb bajban is van valami, ami elviselhetővé teheti. Örülök, ha te is így gondolod Magdolna.Rose

5396
Kitti - 2020. március 21. 07:59:33

Én meg örülök, hogy elolvastad Zina! Köszönöm. Rose

6191
Magdolna43 - 2020. március 20. 23:44:10

Kedves Kitti,

Minden bajban, rosszban, meg kell találni a jót,
Gratulalok,
Magdi

3652
zina - 2020. március 20. 23:00:54

Bennem is hasonló érzések és gondolatok motoszkálnak. Már várható volt egy kényszermegálló, vagy inkább ideje volt a lassulásnak, a befelé és egymásra figyelésnek. Túlságosan pörgött minden.
"Időt és energiát ajándékozni" - ezt de jól mondtad! Smile Örülök, hogy megírtad mindezt. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.