Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: A megvalósult álom, Afrika


Éva már serdülőkorában is mindig vágyakozott más tájak, emberek, civilizációk megismerésére, melyekkel olvasmányaiban találkozott. De ezek közül is Afrika volt álmai netovábbja, milyen is lehet ez az igazi egzotikus, ellentmondásokkal teli világrész a valóságban. Ez az álma aztán az 50. szülinapjára vált valósággá, nagy harcok árán az igaz, bár gyermekei támogatták mindebben, de férje nagy ódzkodással fogadta ezt az ötletet, kijelentette, hogy „márpedig őt hat lóval sem húzzák el Európán kívüli kirándulásra“. De Éva nem adta fel mindaddig, amíg meg nem született a beleegyező válasz férje részéről is. A Karthago utazási irodán keresztül Tunéziába – Sousse kikötő város turista paradicsomába foglaltak le szállást.

Sousse

Az olajfaligetek és gyümölcsösök közepette fekszik a tunéziai tenger gyöngyszeme - a Sousse üdülőhely. A nyüzsgő várost egy 6 km hosszú, széles homokos strand szegélyezi, amelyet nagyrészt a szállodai nyugágyak és napernyők takarnak be. Felejthetetlen élmény volt számukra, amikor a repülő éjjel kettő körül landolt. Már az első pillanatban észlelni lehetett a teljesen más mentalitást, a sok néger alkalmazott hangos kiabálással rendezte le a dolgokat, melyre a férje kezdett rendesen sápadozni. Amikor kiléptek a szabadba, a transzferes autóbuszokhoz indulva is észlelték, hogy egy teljesen más világba csöppentek, óriási fülledtség volt a levegőben, különleges fűszeres illatokkal. Tamás a férj erre meg is jegyezte, ha itt ilyen hőség van éjjel, akkor mi lesz velük nappal, de érdekes módon az emberi szervezet mindehhez pár nap alatt aklimatizálódik.

Szerencsére az autóbuszban volt klíma, így egészen kellemes volt a kb. egyórányi utazás. Éva csak mereszgette a szemét, el sem akarta hinni, hogy tényleg Afrikában vannak. Hiába késő éjjel volt, itt – ott a járdákon láttak pár néger férfit, az épületek is teljesen más stílusúak voltak. Szállásuk ebben a gyönyörű közegben az egyik legszebb helyen a „Riad Palms“ hotelben volt, amely egyben Sousse egyik leghatalmasabb hotelkomplexusa is.





A szoba is megnyerte tetszésüket, tágas, kényelmes volt, a mellékhelyiségek is minden igényt kielégítettek. Hajnalban Éva, mert izgalmában csak pár órácskát aludt, kiment a teraszukra, hát az út másik oldalán éppen egy tevés férfit látott, csendesen ügetett a tevéjén, aztán sem láttak ilyet többet. Nagyon megnyerő volt, hogy a személyzet a hölgyeket „madam“ – nak szólította. A tengerpart gyönyörű volt, a finomszemcséjű fehér homok selymesen símogatta lábukat, de már 11 óra tájt elviselhetetlenül égette az emberek talpát, nagyon jól jött ilyenkor valamilyen papucsféle. Minden lépésre érződött a berber kultúra, főleg az épületeken, még a mellékhelyiségek is mór stílusuak voltak. Az emberek meglepően közvetlenek, és kedvesek voltak. Kivéve akkor, amikor Éva egyszer a nagy melegtől eltikkadva véletlenül a férfi mosdóba lépett be, már a bejáratnál a személyzet óriási kiabálással tessékelte ki, vagy amikor a városban a híres mecsetet szerették volna belülről is megnézni, férje mehetett volna, de ő nem, hát hiába, ez az iszlám...



Esténként előszeretettel sétálgattak a szép széles tengerparti sétányon, ahová a hotel oldalán vezetett le út. Itt aztán találkoztak talán minden a világon létező nációval, már a liftben egy japán családdal mentek le, de a sétányon Éva gyakran érezte az ottani férfiak fürkésző tekintetét, hisz az ő asszonyaik nem járhattak fedetlenül, de itt különbözve más iszlám országoktól, az arcuk látható volt. Rengeteg árús kínálgatta portékáját lépten – nyomon édességeket, szőnyegdarabokat, mindenféle kézzel készített ajándéktárgyakat. Élelmet a hotelon kívül nem merészkedtek fogyasztani, sőt még a fogukat is ásványvízzel mosták, hisz tudvalevőleg itt leselkedik a koleraveszély, a turisták csakis palackozott vizet fogyaszthatnak.
Nappal bármilyen hőség is volt, estefelé nagyon kellemes hűs fuvallatok érkeztek a tenger felől, ami nagyon üdítő volt a séták alatt. Egyik este elhatározták, hogy a helyi taxisokkal átmennek Port El Kantaoui híres milliomos jachtnegyedbe.

Port El Kantaoui

Mesterséges turista település a kellemesebb fajtából. A kikötője olyan, mintha nem is Tunéziában lenne, hanem valami menő mediterrán európai tengerparti helyen. A kikötőben érdemes a hangulatos kávézók egyikében egy jó erős tunéziai kávét elkortyolgatni, valamint a számos jacht, és luxusvitorlás mellett egy rövid sétát tenni, fényképezni. A 340 dokkban nemcsak magán jachtok és vitorlások állnak, van lehetőség hajót is bérelni. A hajókat mindig szakképzett személyzet, de legalábbis a kapitány viszi. Tunézia nem a golfturizmusáról híres, azonban Port El Kantaouiban viszonylag sok, jól kiépített és felszerelt golfpálya található, nemcsak a szállodák szolgáltatásai között. Néhány golfklub jött létre a sportolni vágyóknak. Ezekhez a klubokhoz nem kell autózni, taxizni, az utcán sétálva láthatjuk a klubokat, és akár rögtön betérhet az utazó egy röpke játékra. Az itteni séta közben Évának teljesen leesett az ála, amikor az egyik vendéglő előtt a pincér Zsuzsinak szólítva magyarul invitálta be őket vacsorára. Amikor kérdőre vonták, azt válaszolta, hogy majdnem minden magyar nő Zsuzsi, azért szólítja emígyen a magyarul beszélő hölgyeket. Hát ők ezen aztán igazán jól elszórakoztak. Rengeteg volt itt is a mindenféle árús, de legtöbben az arany, ezüst ékszeresek voltak, de itt ezeket más mércével mérték. Hazafelé a taxisok rendesen leordibálták egymást, mire megegyeztek a turisták visszaszállításán, aztán mindegyikük beült a sárga autójába. Éváék az egyikükhöz beülvén amint megmondták a szállásuk nevét, a sofőr felajánlotta, hogy kissebb kerülővel bemutatja a várost. Ők erre csak húzták a fülüket, hogy mi lesz ebből, de a taxis igaz másik úton elmagyarázva dolgokat, épségben visszaszállította őket a hotelukhoz.



Nagy élmény volt számukra, amikor úton – útfélen árulták az ottani hóvirághoz hasonló virágot szép kis csokrokban, melynek különleges mámoros illatát már nagyon messziről meg lehetett érezni. Bár az ottaniak ezt „jászmin“ - nak mondták, Évának mindig az ismert dallam jutott róla eszébe: “Ó, mesebeli Afrika, gyöngyvirágos illata...“ Ez az élmény felejthetetlen maradt számukra míg élnek, férje nem győzött hálálkodni, hogy végül feleségének sikerült elcsalnia, mert ilyen csodaszép kiránduláson még sohasem voltak. Ezzel a szerény finom illatú virággal intünk búcsút Éva Afrikájának.



Vaszily Zsuzsanna
6542
ritatothne - 2020. május 19. 12:35:48

Érdeklődéssel és örömmel olvastam az írásod. Én még európai utakat se tettem/teszek, így külön is élmény volt ezt a messzibb utazást olvasni, a képekben gyönyörködni. Nyilván van más arca is Afrikának, amit a kiváncsi túristák szeme elől "eltakarnak", de a láthatók valóban csodásak voltak.

Szeretettel: RitaRose

6842
Harmati Gyongyi - 2020. április 06. 11:58:07

Kedves Zsuzsa!
Hallottam már erről az üdülőhelyről egy kedves ismerősömtől.
Visszatérő vendége a városnak, Ő is oda van érte.
Ezt most így az írásod alapján még jobban megértem!
Üdv.: gyöngyi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.