Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Bulgária a nem várt kirándulás


Egyik nyáron böngészgettük az utazási prospektusokat, internetes oldalakat valamilyen szép kirándulás céljából, amikor a lányomék megbeszélték velünk, hogy nem vállalnánk – e be helyettük a nyáron Bulgáriát. Ugyanis ezt ők már jóelőre, még a tél folyamán lefoglalták, sőt elég komoly előleget is kifizettek érte, de közbejött valami, és nem tudtak elutazni. Mintahogyan ez jó szülőkhöz illik, természetesen bevállaltuk az egész dolgot, hogy ne érje őket anyagi veszteség, de egy cseppet sem bántuk meg. Az oda -, és visszautazásnál számomra az volt a legmegnyerőbb, hogy a repülés mindössze egy órát vett igénybe, alighogy felszálltunk, megkaptuk a megszokott repülős menüt, és már landoltunk is Burgasban, ahonnan transzferes autóbusszal utaztunk a szállásunkra. Igaz, az utazásoknál érzékeltük még elég jól a szocializmus jegyeit az épületek stílusán, mentalitáson, de sok szép élménnyel tértünk ismét haza. Szállásunk egyik legismertebb turista desztinációban volt, Primorskon.

Primorsko

Ez a kisváros Bulgária délkeleti részén fekszik, 52 kilométerre Burgastól, tehát kb. 1 órányi busszal.

A szállásunk ott is egy nagyon szép elegáns hotelban volt, ahol a szobánk apartmán megoldású volt, tehát volt külön konyhasarok nappalival, melyből nyílott a háló, a mellékhelyiségek is színvonalasak voltak, minden klímával ellátva.





Ezen a nyáron érdekes kettőség alakult ki az időjárásban, míg odahaza 35 - 37 fok elviselhetetlen rekkenő hőségek voltak, addig itt délebbre 25 – 26 fokok, és nagyon sokszor volt viharjelzés, egy nap még fürdési tilalommal is. Főleg az nyerte meg a tetszésemet, hogy a hotelunkkal szemben az út másik oldalán természetes homokdűnés tengerpart volt, mivel ez a hotel eléggé szélre esett.



Beljebb haladva egyre jobban ki volt építve mindenféle vendéglőkkel, szórakozó helyekkel. Esténként vacsora után a parti sétányon keresztül a városba mentünk mászkálni, ahol mindenféle finom illatok terjengtek az út menti kisvendéglőkből. A palacsintájuknak nem lehetett ellenállni, olyan gusztusosan sütötték a nagy kör alakú sütőn, mindenféle ízesítésekkel.



Mindenfelé hangulatos zene szólt , a járdák mentén padok, bármikor leülhetett az ember, és így pihenve bámészkodhatott. Egyik este kifogtunk egy fesztivált egy szabadtéri színpadon, ahol különböző nemzetiségű csoportok léptek fel. Itt nagyon élveztem napközben a fürdést, úszást, mert a szél miatt jó nagy hullámok voltak, jólesett őket meglovagolni. Egyik este megbeszélésnél megtudtuk, hogy lehet egynapos kirándulásra Nessebarba jelentkezni, az utazás autóbusszal lesz, és kapunk úticsomagot is arra a napra, természetesen azonnal bejelentkeztünk.

Nessebar





Neszebar (Несебър) város Bulgáriában, a Fekete-tenger partján, az ókori Mesembria (görögül: Μεσημβρια, Meszémbria) helyén. A város műemlékekben gazdag ókori részét, amely egy félszigeten helyezkedik el, az UNESCO 1983-ban felvette a Világörökség listájára. Itt aztán akadt látnivaló bőven, csodálatosak voltak az utcák a régi stílusú ódon faépületekkel, különleges hangulatot árasztottak, mintha visszamentünk volna a régmúltba. Volt velünk vezető is, aki perfekt beszélt magyarul, így öröm volt tőle kérdezősködni, meg ő is élvezte, hogy magyarul beszélhet, ugyanis Magyarországon végezte tanulmányait. Odafelé utazván meglátogattunk egy szerzetesrendet, ahol az ottlakók szinte mindenben önellátók, nagyon sok félrecsúszott embert is befogadnak, és a hit segítségével próbálnak számukra újabb értelmet adni az életüknek.



Az udvarban rengeteg virág volt a járda mentén, de sok haszonnövényt is termesztettek saját szükségletükre. Egy szép templomuk is volt, melyet éppen szépítgettek a misére. Kijövet pedig egy kút szerű forráshoz vittek, melynek az volt a legendája, hogy aki a vízével megöbblítette a szemét, annak sosem romlik a látása, hát persze, hogy mindnyájan megmostuk kissé.





Nessebarban déltájt betértünk egy partra néző hangulatos étterembe, ahol igaz a pincér hozott étlapot, de persze nem értettünk belőle semmit. Aztán nagy nehezen kézzel – lábbal magyarázva megegyeztünk valamilyen sült halban körettel. Amíg az ételre várakoztunk, egy nem mindennapi jelenetnek lettünk tanúi. A szomszéd asztalhoz felettünk (mert lépcsőzetes megoldású volt az egész vendéglő) betért egy nagyobb társaság, egyszercsak a pincér egy hatalmas tálcán jópár gyönyörű élőhalat vitt ki az asztalukhoz, melyre leesett az álunk. Mire nagy hanggal méregették a halakat, a villákkal emelgették a kopoltyúikat, gondoltuk, csak kiválasztják a számukra megfelelőket. Nemsokára nekünk is meghozták az ebédünket, sok finomságot ettünk már, de ilyen finomat, mint amilyenek ezek a frissen sült halak voltak grillezett zöldségekkel talán soha életünkben, nem semmiért híres a bolgár konyha is .

Hazafelé utazván viszont a híres „Aranyparton“,vagy másképpen nevezve Aranyhomokon is megálltunk egy időre egy vendéglőnél, majd az autóbusszal végighajtottunk ezen szép part egy részén, ahol szebbnél – szebb villákat láthattunk.



Voltak régebbi típusúak, de minél beljebb jutottunk, annál különlegesebb, modernebb épületek mutatták meg arcukat.





Egyáltalán nem bántuk meg, hogy bevállaltuk ezt a nagyon szép kirándulást, másnap délután viszont átsétáltunk a tőlünk északabbra fekvő öbölbe, ott a tenger kissé vadabb volt, nagyobb hullámok verődtek a parti sziklákhoz, így a tenger még izgalmasabb lett számunkra.



Az embernek olyan érzése van, ha sokáig belefeledkezik, minthacsak egy élőlényt venne szemügyre, mely állandó mozgásban van. Mint egy durcás kisgyerek, aki kiraplizza magát, aztán lenyugodva szép csendesen játszik tovább, leírhatatlan szépség...



Egyik nap saját szakállunkra a helyi kis autóbusszal elmentünk egy másik hírességet, Sozopolt meglátogatni.

Sozopol

Szozopol, az ősi város Burgasztól 35 km-re, délre, egy keskeny, sziklás félszigeten található. Lakossága kb. 4700 fő. Népszerű nyaralóhely, nyaranta számos turista látogat ide, hogy élvezze a napsütést, a homokos tengerpartot, a régi épületeket, a csodálatos gasztronómiát, és a város atmoszféráját. Ezért a "bolgár St. Tropez"-nak is nevezik. A téli, őszi hónapokban megszűnik a pezsgés, ekkor Szozopol egy álmos halászfalu benyomását kelti. A tengerparton kívül, figyelemre méltó része az óvárosa is, hangulatos faházaival. Szozopol az egyik legrégebbi város a bulgáriai tengerparti települések közül: már a bronzkorban is éltek itt, a görögök Kr. e. 610 környékén, Anthenia néven alapították, majd Apolloniának is hívták.



Ez valami igazi csodával ért fel, amilyen hangulata ennek a tengerparti városkának van, mintha egy meseországba kerülne az ember. A sok halász a túristák között ahogyan tér haza a napi zsákmánnyal, szinte megható, hogy ilyen környezetben is élhetnek mindennapi, hétköznapi emberek. Ilyen pillanatokért érdemes megszületni erre a világra, amikor az ember látja mennyi szépség van körülöttünk, ilyenkor mindig Louis Armstrong híres dala jut eszembe: „Milyen szép a világ.“ Csak az lenne az igazi, ha minden egyes ember ezt igyekezne születése pillanatától halála órájáig megbecsülni, óvni, szeretni, és szépíteni...



Vaszily Zsuzsanna
6542
ritatothne - 2020. április 09. 16:03:28

Kedves Zsuzsa!

Olyan jó, hogy elvittél engem is erre a csodaszép útra, mert egyébként nem jártam erre, ahogy nagyon másfelé se. Szép képeket tettél fel, igazán jelen éreztem magam.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.