Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Szűkebb hazám

Kassa

Ezen írásom fő célja, hogy megismertessem az olvasókkal azt a régiót, melyben születtem, és amelyhez eddigi életem köt. Így jutunk el Szlovákia legkeletibb részére, felső Bodrogköz, és Ung-vidék mondhatnám vadregényes tájaira, melyet a Bodrog és Latorca folyó ártéri erdeinek köszönhetünk. Mindenekelőtt azonban megyénk székhelyét, Kassát szeretném bemutatni, melyre méltán nagyon büszkék vagyunk.

Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely. A település ősidők óta lakott hely, ahol a 13. században Magyarországra bevándorló hospesek telepedtek le. A várost az írott források először 1230-ban, erődítményeit 1312-ben említik, amikor Károly Róbert vezére, Görgey Jordán ostrom alá vette a Csák Máté-párti várost. 1374-ben Nagy Lajos király országgyűlést tartott itt, ezen a rendek elismerik a leányági örökösödést. 1441-ben sikertelenül ostromolta Perényi Miklós, majd I. Ulászló is. 1449-ben a város alatt verte meg Giskra cseh serege Székely Tamás magyar seregét, s a csatában a magyar hadvezér is elesett. 1491-ben Albert lengyel herceg fél évig ostromolta eredménytelenül. 1526-ban I. Ferdinándnak meghódolt, 1536-ban Szapolyai János foglalta el, de 1551-ben ismét Ferdinándé lett. 1604-ben Bocskai szállta meg, innen szólította fel a nemességet az alkotmány és a vallásszabadság védelmére. Basta sikertelenül ostromolta, de 1606-ban ismét a királyé lett. 1606. december 29-én itt halt meg Bocskai István fejedelem, itt is temették el. Hívei szerint megmérgezték, de valószínűleg vízkórban hunyt el. A város a 17. században hosszabb ideig az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1619. szeptember 5-én Bethlen Gábor foglalta el, innen adta ki kiáltványát, és itt tartotta esküvőjét 1626. március elején Brandenburgi Katalinnal a mai Lőcsei házban.



A fejedelmet az esküvőre 2000 fő kísérte el, a menyasszony kíséretében 255 ember, 340 ló és 39 kocsi volt. Az egy hétig tartó lakodalom alkalmából volt tűzijáték, lóverseny, lovagi játék is a sok tánc mellett. A szálláshely azonban szűkös volt, még hercegnők is aludtak szalmán a korabeli feljegyzések szerint. 1644. január 18-án itt kiáltották ki a rendek I. Rákóczi Györgyöt Magyarország fejedelmévé. 1657-ben a jezsuiták főiskolát és nyomdát alapítottak itt. Kassa legismertebb épülete, és egyben szimbóluma is a Szent Erzsébet- főszékesegyház.

A Szent Erzsébet-főszékesegyház

Ismertebb nevén a kassai dóm Kassa egyik legszebb és legjellegzetesebb épülete, Európa egyik legszebb székesegyháza. Az óváros centrumában, a Fő utca központi szakaszán áll. A dóm helyén már a 13. században állt egy templom, amely 1378-ban leégett. Ezután fogtak hozzá a dóm építéséhez, de csak 1520-ban fejezték be a nagyméretű, háromhajós csarnok-templomot. 1556-ban tűz pusztította, később többször is javították, végül 1877 és 1896 között Steindl Imre tervei szerint építették újjá. Északi tornya 1775-ben, befejezetlen déli Mátyás-tornya 1904-ben nyerte el mai formáját. Szárnyas főoltára 1474 és 1477 között készült.



A dóm altemplomában temették el 1906-ban Rákóczi Ferenc Rodostóról hazahozott hamvait. Márványkoporsóját nemzeti színű szalagos koszorúk sokasága borítja. Belépti díj ellenében, magyar nyelvű idegenvezetéssel is meg lehet tekinteni.



A dóm tornya is látogatható, ahonnan kiváló a kilátás a városra. Ennél a témánál maradva szeretném megemlíteni, hogy Kassán található Rákóczi Ferenc Rodostó-i házának másolata is.



Természetesen nem maradhat ki Kassa egyik legjelentősebb írójáról, Márai Sándorról, való megemlékezésünk sem. Itt található a Márai ház, melyben az író csaknem 20 évet élt, és ennek alapján született meg egyik leghíresebb műve: „A kassai polgárok.“ Ezenkívül még őrzi nevét az összevont kassai magyar nyelvű gimnázium és alapiskola és nagyon szép a háztól nem messze elhelyezett róla készült szobor is.





Kassa egyben Szlovákia keleti részének kultúrális központja is gyönyörű színházával, galériáival, különféle intézményeivel, hangulatos kávéházaival.



Kassának búcsút intve Bodrogköz felé vesszük útunkat, mely nevét a Bodrog-, és Latorca folyó által körülölelt területről kapta. A Rákóczi vonalat követve nemsokára eljutunk Borsi községbe, ahol a Rákóczi kastély található, melyben II. Rákóczi Ferenc született. 1676-ban Zrínyi Ilona Munkácsról Regécre vezető útja közben szállt meg a borsi Rákóczi kastélyban, így a véletlennek köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc március 27-én itt született meg. A születésének helye feltehetően az azóta megsemmisült délnyugati sarokbástyában, a fejedelemnő lakosztály lehetett. A kastély egy ideig Sárospatak várának uradalmához tartozott, majd 1284-ben a sátoraljaújhelyi uradalom része.





A kastély jelenlegleg felujítás alatt áll, melyről a Rákóczi szobor mögött található állványok tanúskodnak, ennek következményeként van eltávolítva a főbejárat fölött volt található családi címer is. Útunkat tovább folytatva a Bodrog folyóhoz érünk, melyen folyami hajózás is működik, a folyón látható hajóval szép sétahajózást lehet tenni le egészen Tokaj városig.



Ennek a környéknek a másik érdekessége, hogy itt található a magyarországi Tokaj borvidék folytatásának kisebb része is, ugyanolyan tufába vájt pincékkel, mely miatt a két ország között vitás helyzetek is szoktak kialakulni, mivel itt is forgalmaznak „tokaji aszú“ néven szlovák nyelvű cimkékkel ellátott borokat. Borsitól 2-3 kilométerre nemrégen létesült itt Nagybári községben a „Grand Bari“ szőlőfeldolgozó borászati üzem, mely egyben panzió szerepet is játszik. A maga olaszos méltóságában a szőlőhegy oldalába vájva gyönyörű panorámát nyújt az egész környékre, szépen kivehetőek az újhelyi hegyek is a várossal egyetemben.





Ezekután Szőlőske községhez érkeztünk, melyre szintén rányomta bélyegét a szőlőtermesztés, nagyon sokan foglalkoznak itt is finom borok készítésével, közülük is talán legismertebb Nagy Géza bácsi családja, kiknek borospincéi messze földön híresek, íme:



Itt abszolúte nem meglepőek a kétnyelvi feliratok, hisz ebben a régióban a lakosok többnyire magyar ajkúak. A Bodrogon átkelve nemsokára megérkezünk Bodrogköz központi városába a közel 8 ezer lakosú Királyhelmecre, mely legismertebb történelmi nevezetessége a Csonkavár.



A régészeti leletek tanúsága szerint területén a szláv időszakban is település állhatott, melynek temetőjét a város határában, az Erős erdő déli részén tárták fel. A mai település valószínűleg már a 12. században is létezett. 1214-ben a leleszi alapítólevélben („Helmech”, „Helmeche”) említik először, amikor II. András király Boleszló váci püspöknek adta, majd a leleszi prépostság birtoka lett. Nem messze Királyhelmectől található Perbenyik község, ahol szintén egy nagyon szép „Majláth kastély“ áll, melyben manapság egy mezőgazdasági szaktanintézet működik, melynek érdekessége, hogy saját lovardája van nemes lovakkal, és minden év május havában nemzetközi lóversenyt hírdet meg a község.



Perbenyiket elhagyva a Latorca felé vesszük utunkat, de a leleszi kereszteződésnél érdemes betérnünk magába Lelesz községbe is, ahol is a Szt. Keresztnek szentelt premontrei kolostor büszkén fogad bennünket. Az eredeti épület súlyosan megsérült vagy tönkrement a tatárjárás alatt, ám röviddel ezután felújították. A XIV. és XV. században az épületet fokozatosan szélesítették és 1553-ban megerősítették, 1623-1639 között tornyot emeltek a bejárati kapu fölé. 1896-ban még felújították a leleszi konventet, amelyet 1950 után érzéketlenül alakítottak át iskolává. A Szt. Kereszt megtalálásának szentelt tempom, amely 1315-1366 között épült, a kolostor déli szárnyát alkotja. Az épületet a XVII.- XVIII.században barokkosították és 1892-ben felújították. A kolostor része a román stílusú Szt. Mihály kápolna is, amely a kolostorral egyidőben, a XII. század második felében épült, és később, a XIV. században gótikus freskókkal díszítették. A reformáció ideje alatt 1556-ban megrongálták a gótikus boltíveket és ablakokat is. A festményeket súlyos kár érte, ám a premontreieknek köszönhetően sikerült az értékes freskókkal díszített kápolna belső terét restaurálni.



Ezután a kis kitérő után folytatjuk útunkat, de nem hagyhatjuk ki az újabb letérőt Tiszacsernő felé Bély községet sem, ahol viszont megtekinthetjük a nagyon impozáns újjáéledt Sennyei kastélyt, mely változatos kultúrális, és egyébb programok színhelyéül is szolgál. A képek magáért beszélnek, milyen elhanyagolt volt sokáig, és milyen jelenlegi állapotában.



Most már útunkat folytatva, és a Latorca folyón átkelve megérkeztünk 2. hazámba Ung-vidékre, melynek központi városa Nagykapos, ahol máig élek. Ennek a régiónak csak kis töredéke tartozik hazánkhoz, mivel nagyobb része az államhatárok meghúzása által Kárpátaljához lett csatolva.



Latorca folyó

Nagykapos Királyhelmechez hasonló kisváros, lakosságának száma megközelíti a tízezret, de többek között két kiemelkedő egyéniséggel is dicsekedhet, egyik Mécs László papköltő, aki a helyi római katolikus templomban tevékenykedett, emlékét a templomkertben elhelyezett szobra őrzi.



A másik Nagykaposon született költő Erdélyi János, kinek emlékét a magyar alapiskola őrzi:“Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola“ név alatt, és szobra az említett iskola előtti parkban található. A szobor mellett folynak minden évben a március 15-ödikei iskolai ünnepségek, melyen a Budapesten élő Erdélyi unoka lányok míg tehették személyesen is részt vettek, mely a város, és iskola részére is egyaránt nagy megtiszteltetésnek számított.



Még Robert Capa világhírű fotóművésznek is van kötődése városunkhoz, mivel édesanyja innen származott. Robert Capa, az 1913-ban, Budapesten született Friedmann Endre, akár jó író is lehetett volna. De Capa a mondandója közvetítéséhez igazi objektívet keresett, és világhírű fényképésszé vált: minden idők legnagyobb haditudósítójává. A mindig mindent elferdítő, máshogy mesélő, tódító, lódító Capa egy olyan műfajjal szerzett magának dobogós helyet, amely nem engedi a lódítást. A fényképezés a legobjektívebb művészet. A fényképezés a tőmondatok művészete. De csak addig, amíg nem kerül olyan művész kezébe a kamera, mint amilyen Robert Capa. Aki még az objektivitás kötelékein belül is képes a szubjektivitásra. Ha ehhez el kell rugaszkodnia a valóságtól, hát nosza! ő ebből nem csinál lelkiismereti gondot. Támadták is sokan Capát, és a mai napig folyik a vita, hogy A milicista halála című, híres fotója (1936) vajon nem beállított kép-e. Miután egyetlen másik fényképe sem bizonyítja, hogy a fronton beállított volna jeleneteket, vagy hogy a katonák szívesen eljátszották volna a fotó kedvéért saját halálukat, talán nem kell sokat foglalkozni ezzel a kérdéssel. A kép teljesítette a küldetését. Mint a többi. Mert nem az a fontos, hogy megtörtént-e, és hogy éppen ott és úgy történt-e az esemény, hanem az, hogy megtörténhetett úgy, ott és akkor. Érthető, ha Capának nem az számít, hogy Teruelben vagy Cerro Murianóban kapta-e lencsevégre a katonát, ha a célja az, hogy a katona látványa fölkeltse a nézőben az együttérzés, a szánalom, a háborúellenesség érzetét.




Kapostól nem túl messze találjuk Deregnyő községet, melyben a faluban álló kastélyt 1812-ben a Lónyaiak építették. Jelenleg a kastélyt felújítják a községi alapiskola részére.



Remélem, ezzel a kis sétával bizonyos mértékben sikerült megismertetnem azt a régiót, amelyben születtem, tehát felső Bodrogközt, és Ung-vidéket, ahol jelenleg is élek. Köszönöm a figyelmet!

Vaszily Zsuzsanna
6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. május 23. 22:47:15

Kedves Zuzsanna! Igényes, szép összeállítás.
Szeretettel gratulálok. Még vissza fogok térni. MáriaHeartRose

6266
Katinkakata - 2020. május 23. 20:20:18

Kedves Zsuzsa!

Élmény volt látni a képeket és olvasni cikkedet. Négy éve kirándultunk Kassára, most jó volt újra látni. Köszönöm az élményt. SzeretettelRoseKata

6643
szikra60 - 2020. május 17. 07:43:02

Kedves Zsuzsa! Nagy örömmel vettem részt e képzeletbeli kiránduláson, melyben csodás régióval ismertettél meg bennünket. Büszke lehetsz rá! Szeretettel olvastalak Éva

6542
ritatothne - 2020. május 15. 10:51:17

Kedves Zsuzsa!

Nagyon szépen megírt, szerkesztett, gyönyörű képekkel ellátott műved érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

6782
Vaszily - 2020. május 14. 19:01:06

Köszönöm szépen, hogy megtiszteltetek figyelmetekkel, nagy-nagy szeretettel készítettem mindnyájunknak. Az akkori nagy buta szél is majdnem elvitt, amikor fotóztam, de vannak netről lehúzott képek is közte. Wink

5396
Kitti - 2020. május 14. 18:09:33

Remek utikalauz és leírás a szülőföldedről. Élvezettel olvastam minden tudnivalót és csodáltam a remek képeket. Szeretettel gratulálok, nagyon tetszett!Rose

6191
Magdolna43 - 2020. május 07. 19:26:46

Kedves Zsuzsa!

Köszönöm, hogy olvashattam cikkedet, csodálatosan ismertetted szülőfölded nevezetességeit.
Sok szeretettel gratulálok,Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.