Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Révész Márton: Hová tart a világ?


Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy a technikai fejlődés jobbá fogja tenni az életünket. De tényleg! Hatalmas kupolavárosokban lakunk majd a Holdon, vagy a Marson, és űrhajókkal derítjük fel a környező univerzumot.
Robotok végzik majd szinte az összes munkát –, mi emberek csak heti pár órát fogunk dolgozni, a többit kreatívan töltjük. A technikai fejlődés elhozza majd azt az életet, ahol az emberek boldogok, egészségesek, és ki tudnak teljesedni.
Szép utópia. Sajnos a helyzet nem ilyen idilli. A technikai fejlődés exponenciális és ahogy én látom, sajnos kicsúszik a kezünkből.
A világ ijesztővé vált: drónok lesnek be a nyitott ablakokon, okostelefonokon okos programok figyelnek, és helyettünk hoznak döntéseket. A számítógépünkön a mesterséges intelligencia a böngészési szokásainkat elemzi. Próbáld ki! Ha rákeresel a neten például egy cipőre, máris egy sor hasonló témájú hirdetést fogsz kapni –, sőt még a telefonodon is! A mozifilmekben ma már olyan színészek is játszanak, akik a valóságban nem léteznek. Művégtagokat tudnak szerkeszteni, amit az agyunkkal irányítunk. Itt vannak az elektromos és az önvezető autók. Megannyi dolog, ami eddig a sci-fi írók műveiben létezett, mára valósággá vált. A világ hihetetlenül felgyorsult, és a távolságok összezsugorodtak.
Napról napra szembesülünk ezzel a sok újdonsággal, és ahogy telnek az évek az ember érzi, nehezebben veszi az akadályokat.
– Nem! Már nem akarok se okosórát, se Jitsi meetinget! Nem akarok az új n+1. közösségi oldalon se fent lenni. Nem, nem és nem!
Néha vágyódva gondolok egy kis Amish közösségre valahol az USA-ban, ahol még mindig hagyományosan a ló húzza a szekeret és a férfiak fehér ingben, szalmakalapban vasvillázzák a szénát. Még az adóbevallással se kéne foglalkozni…
Na jó, ez talán túlzás, de én tényleg szeretem esténként felhúzni a retró karórámat, ami „csak” az időt mutatja, vagy örömmel tölt el, ha felteszek a lemezjátszómra egy bakelitet a nyolcvanas évek slágereivel. Nyilván szeretem az új laptopomat –, amin éppen gépelek, mert nagyon kényelmes – és az okostelefonomat is. Igaz értek hozzájuk, tudom, hogy működnek. Szeretem átlátni a dolgokat, megnyugtat a gondolat, hogy én irányítok.
Az öreg Fordom motorját anno még az öröklétnek tervezték. Nem lehetett elnyűni, volt benne anyag, és egy szerszámosládával neki lehetett állni a szerelésnek. Ma már el se indul az új autód, ha a fedélzeti számítógép valamiért letiltja, és minél bonyolultabb egy szerkezet, annál könnyebben tönkremegy. Több a hibalehetőség. Manapság sokszor olyan problémákra szállítanak megoldást, amik azelőtt nem is léteztek. Errefelé halad a világ.
– Kell ez nekünk? – nyilván nem, de nem tudunk mit tenni ellene.
Mindent a gépekre bízni? – nem tanácsolnám. Én tudom hogy mit szeretnék: a gép vagy a program pedig hajtsa végre –, de soha, soha ne gondolkozzon helyettem!
Mi mai emberek, morálisan nem nagyon különbözünk a több ezer évvel ezelőtt élt elődeinktől, és ez komoly veszélyeket hordoz.
A technikai fejlődés olyan, mint az érem két oldala –, áldás és átok egyben. Gondoljunk csak az atombombára, vagy az atomreaktorra. Áldás, ha a megfelelő módon használjuk, de pusztító átokká válik avatatlan kezekben.

Révész Márton
6782
Vaszily - 2020. július 27. 19:37:08

Szerintem aki normálisan gondolkodik, az bizony elgondolkodik ebben a témakörben. Hasonló jellegű cikket nemrégiben én is írtam, melyben rámutattam, hogy a mai világunkban sajnos már minden másság normális, és a teljesen normális emberi lény válik lassan abnormálissá...Tetszett, Zsuzsa! In Love

6901
n13 - 2020. július 21. 08:25:16

Örülök hogy ez téma mást is foglakoztat Smile Rose

3177
mamuszka - 2020. július 17. 18:47:57

Ezt a témát - egyetértő gondolatokkal már én is megírtam.

örültem, hogy te is így gondolod

Sarolta

6901
n13 - 2020. július 08. 09:06:46

Ez jó kérdés, ezen néha én is eltöprengek...Thinking

6935
ferenczvicus - 2020. július 07. 11:37:10

És sajnos mindezen tényeknek komoly hatása és következménye van a jövőbeni kommunikációs és szociális kapcsolatainkra.. milyen világban fognak élni a gyerekeink,unokáink....
Thinking

5396
Kitti - 2020. július 06. 23:17:08

Nagyon jó cikk, szívesen olvastam és egyet is értek a szerzővel. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.