Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Ferenczné Végerbauer Éva: Hányszor?


Szépek voltak és fiatalok.

Még a gimnáziumban szövődött a szerelem, kellemesen sután, tétován, gyakorlatlanul. Üldögéltek a téren, a padon, visszafelé, könyököltek a zöldre festett szálkás fatámla deszkáin, és vaníliafagylaltot majszoltak. A walkmanből Ace of Base szólt, melyet közösen hallgattak, megosztozva a fülhallgatón, és kantáros farmer volt a divat. Lángoló és viruló szerelem volt, az az igazi első. Meghatározó, üdítő, naiv és ismeretlenül izgalmas.
De aztán vége lett. A főiskolai és egyetemi évek elszakították őket, no meg az érzelmek is megkoptak, elhalványultak. A szakítás nem járt maradandó károsodással, az ember könnyen továbblép tizenkilenc évesen, élvezi újra a facérság minden előnyét: barátok, partik, rémesen kellemes ( ez egy oximoron volt,hehe ) másnapos hajnalok.

Aztán egy remekbeszabott egyetemi buli után összeverődik két fiatal egy társaság pereméről, ügyesebb, határozottabb, céltudatosabb lépésekkel. Egyértelmű jelzésekkel, cinkos pillantásokkal, forró csókokkal, egymás mellett ébredésekkel. Perzselő szerelem a javából, gátlások nélkül, boldogítóan, mélyről fakadóan, huszonéves lendülettel,világmegváltási ambíciókkal. Néha sikerül, és örökre szól… házasság lesz belőle. Család születik, épül a közös jövő, egy a cél, egy a vágy. De néha mégsem…Múlnak az évek, változnak az igények, a tervek, a kezdeti lelkesedés és szenvedély már megfakult, megszokottá vált a másik jelenléte. A hétköznapok kicsorbítják a tetszeni akarás élét, sok a feladat. Tennivalók, gyerekek, munka, egzisztencia, hitelek, anyósok, impulzusok eltérő életfelfogás, temperamentum… aztán ez is véget ér...

Új szerelem szövődik a semmiből, váratlanul, kiszámíthatatlanul. Tapasztalatokkal, sérelmekkel fűszerezett kapcsolat, kéretlen hozadékokkal. Az újrakezdés gyönyöre és kínja. Gyerekek az előző házasságból, múltbéli terhek, indák mely visszahúznak. Mélyről jövő megfontolt érzelmek, félelem és felelősségtudat, féltő ragaszkodás, szóljon már egy életre a boldogság! Ez a nehéz.. nagy kiváltság, ha sikerülhet.

De ha nem..
Hányadszori kudarc és csalódás… Hányszor lehet szeretni újra? Hányszor bízhatunk, adhatunk esélyt, hihetünk és ígérhetünk?
Hányszor dobbanhat meg úgy a szív, mint anno, akkor.. az első tizenéves szerelmes pillanatoknál…?
Hányszor hangozhat el őszintén „ holtodiglan,holtomiglan…”


Ferencz Éva
6935
ferenczvicus - 2020. július 22. 18:07:46

És a válaszok nagyon egyéniek..Smile köszönöm Zsuzsa a hozzászólásod
Rose

6782
Vaszily - 2020. július 22. 14:25:18

Nagyon tetszett az írás, szinte benne az egész életünk. Mert az élet a legnagyobb harc, az biztos..., szeretettel Zsuzsa! In Love

6935
ferenczvicus - 2020. július 17. 14:48:30

Köszönöm Éva hogy hozzászóltál ! Rose

6643
szikra60 - 2020. július 17. 14:15:49

Abban a pillanatban a holtodiglant, holtomiglant az emberek szinte mindannyian komolyan gondolják, mint volt anyakönyvvezető írom ezt, de utána? Van úgy, hogy az első házassági évfordulót sem éri meg a házasság. Házasság párti vagyok, de inkább próbáljanak egy új kapcsolatot, mint pokolban nevelni gyereket, lelkileg eltaposva élni naponta... Változunk..

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.