Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Révész Márton: Amikor az ember elkezd múlt idővé válni...


Kint jól esik az eső, bent – ebben a hangulatos kis krimóban – jólesik a sör. Délután van, nyár vége, meleg. Egymagam ülök, nézegetek kifelé a fejemből, miközben mindenféléről elmélkedek. Ilyenkor jönnek a legszebb gondolatok… “Cogito ergo sum” – ahogy René mondaná.
Balra fent, fejmagasságban, egy nagyképernyős tévé üvölt, épp az aktuális sláger szól. Néha lustán odapillantok.
Az ember akkor kezd múlt idővé válni, amikor észreveszi, hogy a rádióban vagy a zenei csatornákon, már nem az ő számait játsszák. Másokat, furcsákat. Néha még tetszik is – de ezek már más világ. A rock nem halt meg – ó nem –, csak átalakult valami rózsaszín, gumiszerű, instant fogyasztható izévé. Tisztelet a kivételnek!
Nézem a fiatalokat ahogy dolgoznak, mint az a szemüveges bartender a pult mögött. Jók a tetkói – állapítom meg –, még az alkarjára is jut belőlük. Beszédbe elegyedünk: elmondja, hogy van a háznak vagy húszféle söre, ajánl is egy saját főzésű csapoltat. Megkóstolom, kérek egy pohárral – Mit veszíthetek? Rutinosan tölti a hosszú nyakú pohárba. Ízre nem rossz. Erős, enyhén fanyar, de mégis friss, és üdítő ebben a fülledt melegben. Nézem ahogy a fehér hab szépen lefut a pohár oldalán, majd egybegyűlik az alján. Közben azon agyalok, hogy a fiatalok mennyivel jobban végzik már a dolgokat nálunk. Ügyesek. Jól látnak, jók a reflexeik, mindenre emlékeznek. Egy ideig talán még hitegethetjük magunkat azzal, hogy nekünk nagyobb a rutinunk vagy az élettapasztalatunk – de kit akarunk becsapni? Az ember lassan tényleg úgy érzi kezd múlt idővé válni. Még a pályán van, de már nem az igazi – kezd felesleges lenni.
Felállok, biccentek a csapos felé, összevigyorgunk, majd kilépek a széles bejárati ajtón keresztül az esőbe.
Jó volt a sör, bár mégis maradt valami fura rossz íz a számban. Nem a folyékony kenyértől van. Megöregedtünk?

Révész Márton
6901
n13 - 2020. szeptember 17. 22:52:32

Érdeklődéssel olvastam a hozzászólásaitokat! Smile Szép napot M!

6542
ritatothne - 2020. augusztus 22. 12:42:09

"de kit akarunk becsapni? "

Az a jó, ha senkit, le leginkább magunkat nem. Valamikor mi is irigylésre méltó fiatalok voltunk. Eljárt az idő felettünk, ezt el kell fogadni és méltósággal viselni. Nem szabad a fiatalokkal versenyezni, mert akkor valóban vesztesek vagyunk, hiszen alul maradunk. Szeretettel nézni őket viszont lehet. Jó, hogy vannak, különösen, ha dolgosak, szeretetteljesek.

Szeretettel: RitaIn Love

6476
Siposne Marica - 2020. augusztus 18. 04:28:22

Igen. Fel kell készülni, el kell fogadni, hogy eljár felettünk az idő.
Rágódni rajta kár, nem szabad.
Szépek, jók, okosak a gyerekeink, csak éppen mások. Tudjunk velük együtt nevetni, ha összekeverjük az sz-t a zs-l.

2952
bruxinelli - 2020. augusztus 14. 23:59:20

Azt mondják a jó pap is holtig tanul. Én pedg azt mondom, hogy mindenkinek tanulni kell az öregséget. Fokozatosan fel kell készülni az öregség fogadására. Az első felismerés ebben az esetben egy hangulatos krimóban történik. Nos, ha már itt tartunk, hogy egy kiadós eső és egy pohár finom habos hűs sör, a tőlünk idegen instand furcsa zenék ébresztik fel az emberben a legszebb gondolatokat hm... megkérdőjelezném, akkor mitől lesz fura, rossz íz a szájban ? A feleslegesség felismerésétől ? - Nekem inkább attól szépek a gondolatok, hogy elismertté válik az írásban a fiatalok vitalitása, szakmai tudása, reflexeik, lényegre látásuk, ja és az, hogy jobbak már mint mi. A mi rutinunk , élettapasztalatunk mércéje az elődeinkéhez mérhető, a fiataloké is mértékegység lesz a következő nemzedéknek és ez igy megy évről, évre folyamatosan.
Szeretettel olvastam, gratulálok gondolatébresztő soraihoz, bruxinelli.

6782
Vaszily - 2020. augusztus 14. 19:58:46

Elgondolkodtató, anál is inkább, mivel én már olyan korban vagyok, hogy tényleg érezhetném magam nagyon öregnek, de nem adom fel. Szerintem nem ezek a külsőségek határozzák meg az ember életkorát, hanem az, hogy lelkileg mennyinek érzi magát. Én úgy vagyok ezzel, ha jó passzban vagyok, "bepörgök" valamitől, akkor akár csitri lánynak, de ha valami nagyon nyomaszt, akkor viszont aggastyánnak...Wink Grin Szeretettel Zsuzsa.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.