Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

dr Ónody Magdolna: MUNKÁCSY MIHÁLYRÓL


Soha nem akartam nagy emberek életrajzával foglalkozni, de valahogy úgy hozta az élet, hogy nem lehetett elkerülni. 1965-ben olvastam Munkácsy leveleit és visszaemlékezését. Egy mondat ragadott meg benne: Különös, hogy milyen boldog voltam akkor. Szerettem volna tudni, hol és mikor volt boldog az a gyermek, akiről az ismertetőkben szinte mindig csak annyit hallani, hogy Munkácson született, apja a bajor származású Leib Leó (ilyet is hallottam), a szabadságharc idején Miskolcra költöztek. Korán árvaságra jutott és nagybátyjához került Békéscsabára. De mi történt közben? Ezt kezdtem kutatni. Sikerült kapcsolatot találni sok élő rokonával, felkeresni a helyszíneket, ahol lakott, dokumentumokat szerezni egyházi és világi hivatalokból, fényképeket gyűjteni és könyvtárakban kutatni. Ládaszámra gyűlt már az anyag és egyre jobban belebonyolódtam a sok Erzsébet és Ilona nevű rokonba. Azt már tudtam, hogy az eddigi nagy szerzők által valószínűnek tartott, a Bártfai kódex nyomán vélt családfa nem vezet sehova és nem szabad a mások kutatási eredményeire támaszkodni, de egyre türelmetlenebb lettem, hogy nem találok végleges megoldást a rokonság és családfa tisztázására. Szegény anyám rémülten nézte, mikor talán már ezredjére vágtam a földhöz a sok összegyűjtött adatot, keresztlevelet, el is határoztam, hogy kiürítem a nagy dobozokat és eldobom az eddig összegyűlt anyagot. Az utolsó nagy doboz alján volt még 3 újságcikk meg egy fénymásolat a Walther Ilges könyvéből, amiket a Hermann Ottó múzeum könyvtárából hoztam haza annak idején. Elolvastam az apró betűs cikkeket eldobás előtt, két helyen is szerepelt Tirol és a Walther Ilges német nyelvű, gót betűs könyvének szövegében is. Munkácsy édes unokatestvérének a levele is erről a származásról számolt be. A nagyok, akik eddig és most is a Bártfai kódex adataihoz ragaszkodnak, finoman szólva is könnyelműségnek tartják újságcikkekre hivatkozni. Én ezek után ebbe az irányba kezdtem tájékozódni. Az addig összegyűlt kis írásaim a Tóth kiadónál hevertek, nem tudtam, hogy albumot készül kiadni, csak mikor már megjelent nyomtatásban. Ha ránézek arra barátságtalan borítójú albumra, mindig restelkedem, de hát akkor még nem volt olyan stádiumban a tiroli eredet témája, hogy nyomtatásba kerülhetett volna.
Módom volt a szülőknek a miskolci plébánián rögzített halotti anyakönyvi adatait fénymásolatban megkapni. Nemrég a Munkácsy Mihály egyetlen ismert keresztlevelét megszerezni a Magyar Tudományos Akadémia művészeti részlegétől és 30 könyvben szerepeltetni a sok rossz adatot tartalmazó példányt. Azóta mások is felfigyeltek a tiroli eredetre, doktori disszertációban is említést nyert.
Lindenfeld a tiroli Münster város része volt, a térképen ma is látszik az utca illetve a városrész neve. Lindenfeldi Lieb Mihály, a dédapa itt lakott az 1870 –es években, házán a következő felirattal:
„ Dieses Haus ist in Gottes Hand
Michael Lieb werd’ ich genannt.”

(Ez a ház Isten kezében van. Lieb Mihály a nevem.)

Négy fia közül kettő Magyarországra jött, Sóváron sótisztként dolgoztak. Munkácsy nagyapjának, majd édesapjának is ez volt a foglakozása. A munkácsi római katólikus plébániától 1925-ben kapott keresztlevélben sok hiba van a nevekben, adatokban, pozitívum, hogy a Leó név nem szerepel itt sem az apa nevében. A Munkácsy vezetéknevet ő sose viselte és nem is ott született.
1848 év végén a Lieb család Miskolcra költözött. A ház udvara lenyúlt a Szinvához, a gyerekek oda jártak játszani, kavicsot dobálni a vízbe. A szabadságharc eseményei elől az édesanya 5 gyerekével a Bükkben levő Cserépvárra menekült, ahol testvére, Reök Antal dolgozott intézőként a Coburg kastélyban. Itt volt boldog a kis Mihály családja körében és a kastély kínálta sok játék lehetőség közben. Azt írta a körülöttük levő tájról: Talán a legszebb vidék egész Magyarországon.
Szüleinek halála után anyai rokonai vették védő szárnyuk alá a gyerekeket. Mihály Békéscsabára került Reök (a nevet 6 féleképpen írták) Istvánhoz. Reök-ék 1862-ben költöztek Gerendás pusztára. Itt többször meglátogatta őket Munkácsy Mihály. Szerette ezt a helyet. Így írt egyik levelében: „... reggel, megelőzve a napot fölkeltében, kilesem szemében az örömkönnyet, amely benne ragyog, midőn első sugaraival szerelmesen átkarolja a földet, s felcsókolja a zöld gyep harmatját. Ilyenkor megállok a puszták közepén, s eszembe jut Petőfi az Alföld című költeményének ezen verse:
Lenn az Alföld tengersík vidékén
ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom”

Különös, hogy milyen érzelmi kötődése volt Petőfihez. A Petőfi búcsúja a szülői háztól c. képet is Ő festette. Papírlenyomatát nemrég úgy kínálták egy árverésen, hogy ismeretlen festő műve. Szeretem az interieurök hangulatát, szeretetteljes gyermekábrázolásait, a bécsi Kunsthistorisches Múzeum kupolájának Apotheozisát. Az Ecce Homo megmenekülésének történetét a második világháború viharaiban Sőreghy János igazgató úr írta le, aki a múzeum pincéjében rejtette el a festményt a hivatalosan elrendelt elhurcolás elől. A Trilógia hiányzó darabjának megvételére egyszer már összegyűlt adakozásból az akkor még elfogadható összeg, amiről senki se tud mostanában, a vásárlás lehetőségének az ára pedig erősen megváltozott. A látogatók csendes áhítattal való csodálata szinte nemzeti kegyhellyé varázsolja a Trilógia megtekintését a Déri Múzeumban.
Munkácsy viszonylag rövid életében sokat ajándékozott nekünk művészetével. Pál Lászlóval, Liszt Ferenccel való baráti kapcsolata is nagy ajándék számunkra. A Liszt Ferencről készült utolsó festmény a nála való vendégeskedéskor készült a mesterről. A saját egészsége is rohamosan romlott, a Bonn melletti endenichi szanatóriumban halt meg 1900 május elsején. Síremléke a Kerepesi úti temetőben van.


Ónody Magdolna
6482
rozsa koncz - 2020. szeptember 03. 14:07:03

Kedves Magdika!
A művészet csodája,a festészet nagy alakja, a legnagyobb kedvencem. Képeinél órákig el lehete állni és csodálni. Akár az Roseírásodat. Gratulálok szeretettel RózsaRose

6643
szikra60 - 2020. augusztus 27. 12:22:27

Fiatal koromban szinte betsellernek számított az Aranyecset c. könyv Munkácsy életéről. Bár nem tudom, mennyire tartalmazott hiteles adatokat a művészről, szerintem arra nagyon jó volt, hogy sokan megismerhették e páratlanul tehetséges ember néhány alkotását, mely a könyv hátuljában volt/van. Mindenképpen tiszteletreméltó, hogy ilyen nagy munkába vágtál bele! Szívből gratulálok hozzá! Éva

6782
Vaszily - 2020. augusztus 22. 20:39:33

Nagyon szép cikk, már csak azért is, mert imádom Munkácsy festményeit. Külön öröm számomra, hogy magánéletéről egy más szemszögből is képet kapunk. Gratulálok, Zsuzsa! In Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.