Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Elbert Anita: A fokalizáció rendszertana


Háromfajta fokalizáció létezik: a lineáris (nézőpont), az alineáris (látásmód), és a szuperlineáris látószög. A nézőpont mindig egyetlen fókuszú, vagyis: egy általános nézés konglomerátumába illik. A látásmód már a nézőpont deformációja. Ez azt jelenti, hogy a látásmód már detektálás, rögzítés és megértés. Ez a tudatos nézőpont fókusza. Illetve a látószög több fókusszal rendelkezik, egyetlen pillanatban több ingerből lesz ingerület, majd érzet. Így megállapítható, hogy a nézőpont egy irányba halad, a látásmód tudatosított irányt képvisel, míg a látószög több fókuszt tematizál. A fokalizáció látásmód és látott közti viszony. Ez azt jelenti, hogy a látásmód, mint tudatos nézőpont nem elegendő a fokalizációhoz. Több ennél a fokalizáció, a látottal bővült medialitás. Vagyis. nem a látó az, aki összekötettést ad a fokalizációnak, hanem a látott. A látott lehet egy eszköz, egy személy, vagy maga a táj. Így a fokalizáció medialitása a látásmód és a látott között jön létre. Maga a mindentudó látó a folyamaton kívül helyezkedik el. A személy eszközösödik, és már nem maga az egyén a lényeg, hanem az, ahogyan látja a dolgokat. Az a legfontosabb, hogy milyen szögből látja az ember a dolgokat. Ugyanis a legtöbbször az ember csak a maga szemszögéből gondolkodik, nem élni bele magát a másik helyzetébe. A narráció épp így áll. Megy a szöveg előre, a szöveg nem tud gondolkodni, csak az olvasó. Az olvasó látásmódja a szöveg alapján artikulálódik.

A szerző, mint mindentudó csak a betűk és köztes terük demateriális nyomában van jelen. Amit olvas az ember, a szerző látásmódjának feltámadása. De benne lesz az olvasó látásmódja is, amit fontosnak tart. A perspektíva a szerző látásmódja, amely nem változtatható. Ez egy kőbe zárt információs sáv. Az olvasó látásmódja függ hangulatától, előző olvasmányaitól, hangoltságától, temperamentumától. A szöveg vezeti az olvasót, de annak hangoltsága jobban meghatározható.

Minden a figyelmen múlik. Azt nézem, ami érdekel, vagy felkelti figyelmemet. Egy olyan dolog, amit nem gyakran látok. A fokalizáció arra tanítja az embert, hogy ne mindenre figyeljen. Hanem tudatos nézőpontot képviseljen. Tudja az ember, mit néz, és ezt verbalizálja is. Ez van az olvasással is. Amikor olvas az ember, szükséges, hogy tudja, amit olvas. Ez azt jelenti, hogy a tudatos olvasás közben nem csupán a szavak megértését kell tematizálni, hanem egy képzelet–portfóliót kell teremteni. A képzelet fontosabb, mint a megértés. A tudatos olvasás e két kvóciens együttese,.

Háromfajta fokalizáció létezik: a lineáris (nézőpont), az alineáris (látásmód), és a szuperlineáris látószög. A nézőpont mindig egyetlen fókuszú, vagyis: egy általános nézés konglomerátumába illik. A szerző, mint mindentudó csak a betűk és köztes terük demateriális nyomában van jelen. Amit olvas az ember, a szerző látásmódjának feltámadása. De benne lesz az olvasó látásmódja is, amit fontosnak tart. Minden a figyelmen múlik. Azt nézem, ami érdekel, vagy felkelti figyelmemet. Egy olyan dolog, amit nem gyakran látok. A fokalizáció arra tanítja az embert, hogy ne mindenre figyeljen. Hanem tudatos nézőpontot képviseljen.

Székesfehérvár, 2020. augusztus 26.

Elbert Anita
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.